Újfajta téli szórakozási lehetőség, sportág vert gyökeret Háromszéken. A főként északi országokban honos vontatott sízést (síjöring – a sízőt ló, kutya vagy motoros jármű vontatja a havon) a korábban Bodokon székelő, most a Benedek-mező közelébe költözött Szellő Lovarda hozta Sepsiszentgyörgy mellé. Gajzágó Áron lovardatulajdonos Simon Lajossal együtt kezdte el a síjöringet, náluk a sízőt lóval vontatják. Az új attrakció egyre népszerűbb, hétköznap délutánonként sokan kipróbálják a lovas sízést, amíg a hó tart, mindenki kipróbálhatja az új lehetőséget.
A síjöring a kezdetekben az északi emberek közlekedésének egyik módja volt. Rénszarvasokkal, kutyákkal, lovakkal vontatták magukat sílécen az emberek, hogy téli időben egyik helyről a másikra jussanak, később versenyeken is összemérték tudásukat, sőt, a motoros járművekkel való vontatás is divatba jött – magyarázta Gajzágó Áron.
A lovas sízésnek két formája van. A nehezebb, amikor a síző maga irányítja a lovat. A sílifteken is használt „kutyával” vontatja magát a lóval, a szárakat négy-öt méteresre hosszabbítják, ezeket kézben tartva vezeti az állatot. Ehhez nemcsak sízni kell tudni, a sízőnek lovasismeretei is kell hogy legyenek. A könnyebb forma, amikor a lovat lovas vezeti, így a vontatott sízőnek nincs más dolga, mint a sízésre koncentrálni. A ló ügetésben vagy vágtában haladhat, a síző képességeihez igazítva sebességét.
A Benedek-mezőn utóbbi formában űzik a lovas sízést. A pályán egyelőre csak kapukat helyeztek el, ezek között kell haladnia a sízőnek. Hamarosan nehezítik a körülményeket, kisebb ugrató kialakítását is tervezik, ügyességi elemekkel tarkítják a pályát, például a lovasnak fellógatott karikákat kell begyűjtenie – mondta Gajzágó.
A síjöringet ma már a világ számos országában űzik, rangos versenyeket is szerveznek. A kutyával vontatott sízők első világversenyére Oroszországban, Karélia vidékén kerül sor. A Kalevala-verseny során 440 kilométeres távot kell teljesíteniük a sízőknek és kutyáiknak. A rangsorban a második az Amerikai Egyesült Államok és Kanada területén, a Yukon folyó mentén zajló verseny, itt a táv „csupán” 190 kilométer.
A síjöringet mint sportágat először Stockholmban az 1901-es Északi Játékok alkalmával jegyezték, akkor a sízőket rénszarvasok húzták. Az első lovas sízőversenyt 1926-ban szervezték meg a franciaországi Chamonix-ban a Nemzetközi Egyhetes Téli Sportjátékok alkalmával. Ezt követően a sportág 1928-ban a svájci St. Moritzban szervezett téli olimpiai játékokon bemutatkozásként lehetett jelen – ilyen szinten máig először és utoljára.
A síjöring iránt elhivatott nonprofit szerveztek most is dolgoznak azon, hogy a téli olimpiák hivatalos sportága rangjára emeljék a mozgalmat. Azt remélik, a svájci olimpiai szereplés századik évfordulójának méltó megemlékezése lesz, ha a síjöring ott lehet a 2026-os vagy 2030-as téli olimpia versenyszámai között.
