Sajátos regionális és hangsúlyosan magyar szempontok szerint mutatja be statisztikai jelentéseiben, elemzéseiben Románia gazdasági, népességi, intézményi helyzetét a nemrég indított Erdélystat. Az elektronikus adattár célja az Erdélyre és a romániai magyar közösség helyzetére vonatkozó statisztikai adatok rendszerezése, megjelenítése és értelmezése – áll az adattár honlapján. Az adatszolgáltatás kiterjed a fontosabb demográfiai, társadalmi, gazdasági és oktatási folyamatokra, s országos, regionális, illetve bizonyos esetekben nemzetközi keretbe is helyezi ezeket. Az Erdélystat szakemberei legutóbbi elemzésükben az uniós csatlakozás óta eltelt tíz év GDP-változásait elemzik.
Mennyi a kétszer annyi
Az uniós csatlakozást követő időszakban Románia bruttó hazai összterméke nominális lej értéken (inflációs korrekció nélkül) megduplázódott – mutat rá a statisztikai elemzés. Az Országos Statisztikai Intézet (2015-ig) és az Országos Gazdasági Előrejelzési Bizottság (2016–2017) előzetes adataira alapuló számítások szerint 2007–2017 között az egy főre jutó hazai GDP 6159 euróról 9565-re emelkedett. Az országon belül a fővárosi régió súlya jelentős mértékben nőtt, ezzel párhuzamosan Erdély relatív gazdasági teljesítménye enyhén, a Moldváé pedig számottevően csökkent. Míg 2007-ben a Bukarest-Ilfov régió az országos GDP 24 százalékát hozta létre, ez 2017-re 27 százalékra emelkedett, ugyanebben az időszakban Erdély GDP-aránya 34 százalékról 32 százalékra csökkent.
Erdélyen belül a székelyföldi (az adatok Kovászna és Hargita megyére korlátozódnak) és a partiumi régió (Bihar, Szatmár és Szilágy) mutat számottevő lemaradást, itt a nominális értéken számolt GDP-növekedés lassúbb ütemű, 175, illetve 168 százalékos volt. 2007 és 2017 között a GDP-növekedés a Bánságban (Arad, Krassó-Szörény és Temes megyékben) volt a leginkább hangsúlyos, 207 százalékos. Észak- (Beszterce-Naszód és Máramaros) és Közép-Erdélyben (Kolozs és Maros) átlagosnak mondható a bővülés, 199, illetve 197 százalékos. Mind a romániai, mind pedig az erdélyi átlag alatt teljesített Dél-Erdély (Brassó, Fehér, Hunyad és Szeben), 188 százalékos növekedéssel 2007-hez képest.
Árnyalja a képet az egy főre eső GDP-adatok alakulása. 2017-es előzetes adatok alapján az országos 9565 eurós átlaghoz képest Erdélyben 9087 euró volt az egy főre eső GDP. Erdélyen belül a Bánság, Közép- és Dél-Erdély emelkedik ki, itt az egy főre jutó GDP ugyanebben az évben 10 760, 9986, illetve 9981 euró volt. Ezektől viszonylag leszakadva következik a Partium (7249 euró), Észak-Erdély (7036 euró), majd sereghajtóként Székelyföld (6414 euró). Országos összehasonlításban ugyanakkor az egy főre jutó GDP tekintetében a jelentős magyar lakossággal rendelkező megyék a középmezőnyben helyezkednek el (Bihar, Maros és Szilágy a felső-, Szatmár, Kovászna és Hargita az alsó-középben).
Regionális súlypontok
Az Erdélystat által közzétett régiós és kisrégiós elemzés szerint 2017-ben Erdély tizenhat megyéje állította elő Románia bruttó hazai össztermékének 32,4 százalékát, miközben Erdély az ország területének 42 százalékát, lakosságának 34 százalékát teszi ki. Az uniós csatlakozás utáni időszakban Erdély súlya enyhén csökkenő tendenciát mutat. Míg 2007-ben a régió hozzájárulása az országos GDP-hez 33,7 százalékos volt, az elmúlt öt évben 32 százalék körül ingadozott. Növekvő tendencia a főváros és környéke, Bukarest-Ilfov régióban érhető tetten, 2007-ben itt állították elő a GDP 24,1 százalékát, ez 2017-re 27,3 százalékra emelkedett. Románia történelmi régiói közül Moldva relatív gazdasági súlya csökkent a leginkább az utóbbi tíz évben, 14,1-ről 12,8 százalékra. Havasalföld kisebb kilengésekkel, de őrzi 28 százalék körüli GDP-részesedését.
Erdélyen belül – a 2007–2017-es periódus átlagaival számolva – Dél-Erdély a régiós GDP 27,5 százalékát, a Bánság a 24,6 százalékát, Közép-Erdély a 19,9 százalékát, a Partium a 13,7 százalékát, Észak-Erdély a 8,5 százalékát, Székelyföld pedig az 5,7 százalékát adja. Az elmúlt tíz évben a relatív súlya a Bánságnak, Észak- és Közép-Erdélynek növekedett, a dél-erdélyi régióé enyhén csökkent, gyengült viszont a székelyföldi és partiumi területek hozzájárulása Erdély GDP-jéhez.
A 2017-es évre vonatkozó GDP-számítások alapján a legnagyobb gazdasági teljesítménnyel Temes és Kolozs megye rendelkezik Erdélyben, az ország GDP-jének 4,8, illetve 4,5 százalékát e két megye állította elő. A harmadik legnagyobb részesedés Brassó megyét jellemezte 3,3 százalékkal. A legkisebb gazdasági teljesítményt Beszterce-Naszód (1 százalék), Szilágy (0,8 százalék) és Kovászna megye (0,7 százalék) nyújtja.
Nincs leszakadás
Édler András a Kovászna megyei Ipari és Kereskedelmi Kamara elnöke szerint az elemzés elsősorban a folyamatok tekintetében mutatja a reális helyzetet. Az adatok ugyanis olyan számokból indulnak ki, például a népességi adatok tekintetében (ami lényegesen befolyásolja az egy főre jutó GDP alakulását), amelyek első látásra nem tükrözik a valóságot.
Ennek ellenére a trendek tekintetében a számok nem rosszak Székelyföld, illetve az elemzésben figyelembe vett két székely megye tekintetében. Főként, mivel a nagy külföldi cégek mindenhol a fővárosban és környékén szoktak megtelepedni, és a nyugati megyékkel sem tudunk versenyezni e tekintetben. Ugyanakkor egyetlen nagy vállalat áttelepítése is jelentősen befolyásolja a folyamatokat. Székelyföld vonatkozásában például meghatározó szereplő volt a Domo, hiszen az itteni GDP néhány tized százalékpontját biztosította. Az itteni székhelyű üzletlánc eladása előtt Háromszéken a kereskedelemből származó össztermék szerepelt az első helyen, utána viszont már az iparé lett az elsőbbség – magyarázza Édler, aki szerint korántsem lehet azt mondani, hogy Székelyföld vagy Partium jelentősen lemaradt volna a többi erdélyi, vagy akár romániai kisrégióhoz képest. A trendek ugyanis a nominális GDP-adatok alapján azt mutatják, hogy kisebb eltérésekkel, de mindenhol hasonló arányú bővülés következett be, és a sorrend sem változott lényegesen. Egyszerűen szólva hozzuk a formánkat, nem beszélhetünk leszakadásról.
Ez persze korántsem megynugtató, hiszen jó lenne elkezdeni a felzárkózást, ám a két legfontosabb infrastrukturális feltétel, az autópálya és a közeli repülőtér hiányában aligha képzelhető el – összegzett a kamara elnöke.
