Miközben az igazságügyi miniszter, Tudorel Toader a rossz börtönviszonyok között tartott raboknak akar kártérítést fizetni… Miközben a korruptak, akik keményen loptak és lopnak, megtarthatják a pénzt, az állam pedig nem hajtja be az okozott kárt…

Miközben megpróbálnak akadályokat gördíteni a büntetőügyesek nélküli köztisztségekkel kapcsolatos kezdeményezés elé… Miközben a hatalom parlamenti képviselői olyan törvényt akarnak elfogadtatni, amellyel a mostaniakon kívül újabb kiváltságos kategóriáknak akarnak különleges nyugdíjat adni… Miközben azok a polgármesterek, akik a múltban jogot kaptak arra, hogy saját maguk emeljék a fizetésüket, meg arra, hogy vállalkozzanak, most azt üvöltözik, hogy nincs pénzük az intézmények működtetésére… Miközben a helyi közösségek azzal vádolják a települések vezetőit, hogy inkább a lopással foglalkoznak, és kevésbé a közigazgatással…

Miközben a román igazságszolgáltatás az állam élére kapaszkodott büntetőügyesek kezére került… Miközben a magisztrátusok szakmai egyesületei tiltakoznak… Miközben a börtönök alkalmazottjai az utcán tüntetnek magasabb fizetésért és jobb munkakörülményekért… Miközben jelentős intézmények, mint például a DIICOT (Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Ellenes Igazgatóság), adósságokat halmoznak fel, pénz nélkül maradnak és tevékenységük, nyomozásaik megszakításával fenyegetőznek… Miközben a jelenlegi hatalom keményen támadja a Nemzeti Bankot…

Miközben a román hadsereget a saját minisztere fejezi le… Miközben a katonai felszerelési pályázatok elakadtak… Miközben a román fegyveripar arra panaszkodik, hogy nem kap megrendeléseket, és hagyják kimúlni, a megrendeléseket pedig külföldi cégek felé irányítják… Miközben a veteránok, az afganisztáni hadműveleti színtereken megsebesültek keményebb harcot folytatnak idehaza a jogaikért, mint amilyet a fronton kellett…

Miközben ahelyett, hogy bővítenék és fejlesztenék az infrastruktúrát, az napról napra egyre pusztul… Miközben az ország második hadserege, a CFR vasúttársaság tönkremegy… Miközben a Főpolgármesteri Hivatal által sok pénzért vásárolt buszok lerobbannak és veszélybe sodorják a polgárok biztonságát… Miközben a kormányon lévők gúnyt űznek a sérült személyekből, a gyermekekből és a felnőttekből… Miközben egyre mélyül a szegénység és az írástudatlanság… Miközben nemzeti hisztériát keltenek a csapvíz mérgező voltáról…

Miközben a politikusok mindent csinálnak, egyet kivéve: az ország és az őket megszavazó polgárok szolgálatát… Miközben meredeken nőnek az adók és az árak… Miközben a politikai pártok választásokra készülnek… Miközben a szegények többsége számára már elviselhetetlenül magasak a megélhetés költségei… Miközben a közalkalmazott ügyeskedők óriási villákat, házakat, limuzinokat vásárolnak, egzotikus helyekre kirándulgatnak…

Mindeközben. Most, amikor a kormányon lévők azt hangoztatják, hogy a gazdaság úgy nő, mint a mesebeli herceg, az ország költségvetés nélkül maradt a pénz hiánya és a vezetők alkalmatlansága miatt. Mára már az összes állami intézmény költségvetési pénzért üvölt, könyörög és koldul!

A pénzfaló állami intézmények csaknem bénultan várják az adófizetők pénzét, különösen a magánszférában dolgozókét, miközben a jelenlegi politikai hatalom szürke eminenciásai, Dragnea, Vâlcov, Teodorovici és társaik golyóstollal firkálgatnak a költségvetés térképére, az ország térképére, miközben kormánypártokon kívüli és saját pártjukon belüli politikai ellenfeleikkel veszekedve képtelenek életképes megoldásokat találni.

Példátlan válság küszöbén áll az ország, s jelenlegi állapota bizonyítja vezetőinek alkalmatlanságát. Erről pedig minden nap és minden éjjel értesülünk azokból az eseményekből, megannyi rossz hírből, mely ömlik szüntelenül a románok és Románia életében.

(Adevărul/Foter.ro)