A csángó múzeumban pusztinai és forrófalvi asszonyok hagyományos moldvai csángó énekkel köszöntötték a résztvevőket. A Nyisztor Tinka vezette csoport a kora délutáni zabolai esemény után Kovásznára készült, ahol a pusztinai Nistor Cristian celebrál havonta egyszer magyar misét Orbaiszék központjában, amelyre a csángó asszonyok rendszeresen eljárnak.

Énekük hallatán Lezsák Sándor úgy fogalmazott, ennél szebb, mélyebben ható nyitánya nem lehetne a helyi értékfeltáró kollégiumnak, majd ismertette azt a programot, amely eddig tizennyolc Kárpát-medencei kistérséget érintett, és amelynek eredménye tizennyolc tanulmánykötet és DVD az adott régiók értékeiről. Elmondta, egyetemi és főiskolai hallgatókat, fiatal helytörténészeket vonnak be a munkába, akik 40–50 főnyi csoportokban járják azokat a kistérségeket, amelyeket a programban kijelölnek. Eddig tizennyolc kollégium végzett értékfeltáró munkát, közel ezer fiatal terepen gyűjtötte, majd összegezte az adatokat. A programban résztvevők egy hét alatt kérdőíves kikérdezést végeznek házról házra, majd három hónap alatt összegzik a válaszokat, feldolgozzák és vissza­térnek a terepre, a különleges esetekben mélyinterjúkat és videófelvételeket készítenek, ismét adatfeldolgozást végeznek, és néhány hónap múlva kész egy olyan könyv és DVD, ami további kutatás alapja lehet, ha erre szükség van – ismertette Lezsák Sándor.

Elmondta, jelenleg azért esett a választás Orbaiszékre, mert itt már történtek értékfeltáró kutatások, és a kovásznai Gazda József közíró, valamint a zabolai Pozsony Ferenc egyetemi tanár, néprajzkutató munkássága garancia a szakmai hitelességre, a lakiteleki alapítványnál pedig a zabolai származású munkatársa, Kisfaludi-Bakk Judit helyismerete segít ebben a munkában, de a következő években Háromszék más székei is sorra kerülnek.

Lapunk érdeklődésére Lezsák Sándor elmondta, nagy élmény számára, hogy a fiatalok, akikről gyakran elmarasztalóan beszélnek, minőségi munkát végeznek, ha helyzetbe hozzák őket. Kiemelte, a programnak köszönhetően eddig ezer fiatal találkozott a magyar valósággal, beszélt értékekről értékes emberekkel, olyan dolgokkal ismerkedett meg, ami miatt később esetleg az unokáival tér vissza az adott helyre, közösségbe, ezért szerinte ők a valóság jegyesei. Egyfajta rávezetés történik, hogy figyeljünk oda arra, ami a miénk, ami minőségi, ami értékes, ezt üzeni az értékfeltáró program – mondotta.

A zabolai származású Szabó Lilla könyvét Pozsony Ferenc méltatta. A  néprajzkutató kolozsvári egyetemi tanár Székelypetőfalva, Haraly és Páva természeti erőforrásait, történetét, társadalomtörténetét bemutató, valamint etnikai, demográfiai, felekezeti szerkezetének változásait ismertető, Interetnikus kapcsolatok Felső-Háromszéken című kötet legnagyobb értékének tartja, hogy a szerző az etnikai kérdéseket a gazdasági élet felől közelíti meg. Pozsony szerint akkor szabad egy ember, egy család, egy közösség, ha saját földjén áll. Méltatásában kitért a kiválóan összeállított grafikonokra, táblázatokra, dokumentumértékű fotókra, a gazdag szakirodalomra is. A kötet a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság kiadásában jelent meg annak a sorozatnak a részeként, amelyet a szervezet a Babeș–Bolyai Tudományegyetem néprajz és antropológia tanszékével közösen indított a doktori disszertációk közzététele érdekében.

A helyieket, a környékről és a messzebbről érkezőket a házigazdák kaláccsal és pálinkával kínálták, a csángó asszonyok pedig hagyományos galuskával, szőlőlevélbe göngyölt töltikével érkeztek. Énekbe foglalt imádságaikkal búcsúztatták a résztvevőket, készülve a délutáni kovásznai Mária-köszöntésre, ami számukra azért volt különleges, mert szabadon énekelhettek, imádkozhattak anyanyelvükön, és falusfelük celebrálta a szentmisét, akinek otthon egyházi körökben tilos megszólalnia csángóul, magyarul.