Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

MagánvállalkozásApa és fia az asztalosműhelyben

2019. március 20., szerda, Pénz, piac, vállalkozás

Csutka János az egyik legfelkapottabb sepsiszentgyörgyi asztalosmester. 1988-ban végezte el a faipari líceumot, és még ugyanabban az évben a dohánygyárban kezdett dolgozni, ahonnan 2008-ban bocsátották el. Valójában a kényszer vitte rá, hogy asztalosként egyéni vállalkozásba kezdjen, de nem bánta meg döntését, mert örömét leli a munkájában, a családjának pedig jó megélhetést biztosít belőle. Ma már a fiával együtt dolgozik.

  • A mester és fia az asztalosműhelyben. A szerző felvétele
    A mester és fia az asztalosműhelyben. A szerző felvétele

Így lettem asztalos

– Miért nem a bútorgyárban helyezkedtél el a faipari végzettségeddel?

– Nem tetszett az a munka, hiszen korábban ott gyakorlatoztunk, a szalagmunka számomra unalmas volt. Miután lenyomtunk vagy kétezer darabot valamiből, csak azt lestük, hogy mikor mehetünk ki egy cigire. Sokkal jobban vonzott a dohánygyár, édesanyám is ott dolgozott, ezért elintéztük, hogy engedjenek el a bútorgyárból, ahol képzett munkaerőnek számítottam, s még 1988-ban alkalmaztak a dohánygyárban. Jól kerestem, kényelmes életem volt, de egyszer csak érezni lehetett, hogy a többi gyárhoz hasonlóan a miénk is bezár, ezért elkezdtem gondolkodni, hogy ha kikerülök, mihez kezdek. Vagy 15 munkalehetőséget is felírtam magamnak, és elkezdtem mindenféle munkát vállalni szabad időmben. Fürdőszobákat készítettem, vizet szereltem, csempéztem, gipszkartonoztam, emésztőgödröt ástam, több helyen is központi fűtést szereltem, ami nagyon divatos munka volt akkoriban. Mindenre kapható voltam, mint a franciakulcs. Ha valaki megkérdezte: Maga tud-e…?, még be sem fejezte a mondatot, én már igent mondtam. Járattam az Ezermestert, s bíztam benne, hogy ha valamiben elakadok, abban majd megnézem, hogyan kell csinálni. De ahhoz, hogy mindent elvállaljak, rengeteg szerszámot kellett volna vásárolnom, ezért úgy döntöttem, a legkézenfekvőbbet választom. Egyre több megrendelésem lett bútorra, s talán ezen a téren volt a legtöbb sikerélményem is, így lettem asztalos. 2008-ban jöttem el a gyárból végkielégítéssel.

– Emlékszel a legelső asztalos munkádra?

– Igen. A szomszédasszonyom tudta, hogy jól rajzolok, s megkért, hogy tervezzek neki egy bútort, s ő majd elkészítteti valakivel. Felajánlottam, hogy én meg is csinálom, s belement. Megvettem az anyagot, s gondoltam, ha mégsem jön össze, legfeljebb elbukom az anyag árát, s ami megmarad, abból készítek valamit magamnak. Végül jól sikerült, még talán igen szép is lett a bútor. Ma nem biztos, hogy elvállalnám, annyira különleges volt, annyi munka volt vele. Később elkezdtem fotózni a munkáimat, és albumot készítettem belőlük, hogy ha valaki érdeklődik, így tudjam ajánlani magam.


Egyénre szabottan

– Hol és kivel dolgozol?

– Itthon végzem a munkát tömbházunk alagsorában. Mindig is itt dolgoztam. Jelenleg a fiam a munkatársam. Kezdetben csak néha segített, aztán rendesen betanítottam, hogyha minden kötél szakad, legyen egy szakma a kezében. Örömmel látom, hogy van érzéke hozzá. Tavaly végezte a líceumot, s egyetemre készült, de ahogy egyre jobban megszerette mellettem a szakmát, lemondott a továbbtanulásról. Valójában örülök, hogy együtt dolgozunk, egyedül sokkal nehezebb volt például felszerelni egy bútort. Az emeletre való cipekedés is könnyebb így, és nem kell valakinek fizetni, hogy segítsen.

– Milyen egy munkafolyamat általában?

– Előbb fotókat, folyóiratokat szoktam mutatni az ügyfélnek, hogy megismerjem az ízlését, aztán készítek egy hozzávetőleges tervet, amit közösen megbeszélünk, pontosítunk, figyelembe véve a célokat és az adott helyet, ahová a bútor készül. Ezután pontosan megtervezem, lerajzolom, összeírom, hogy mi minden kell hozzá, árajánlatot adok, és ha azt elfogadják, legyártom és felszerelem a bútort.

– Körülbelül hány ügyfeled van?

– Majdnem 500 telefonszámom van, amiből 50 körüli a rokonság és baráti kör, a többi ügyfél. Tehát eddig vagy 450 embernek készítettem minimum egy rend bútort. Persze van, aki végül nem fogadja el az ajánlatomat, mert túl távoli időpontot mondtam neki, vagy nem volt megelégedve az árral. A tapasztalatom azt mutatja, hogy a szép munkához jó anyag kell, ami drágább. Aki a legolcsóbbat keresi, azt az üzletbe szoktam küldeni bútort vásárolni. Én nem szeretek olcsó anyagokkal dolgozni, mert akkor nem tudok büszke lenni arra, amit kiadok a kezemből.


Szeretek itt élni

– Előfordult-e, hogy valaki nem volt megelégedve a munkáddal?

– Három-négy esetet tudnék említeni. Valaki utólag azt mondta, hogy ráerőltettem az én elképzelésemet, ezért átalakítottam az egész bútort, de jeleztem, hogy többet nem fogok neki dolgozni. Van, aki nem lát a térben, és egész mást képzel el a rajzok alapján… Egy másiknak három nap kellett, hogy eldöntse a színt, és amikor kész lett a bútor, pont a színbe kötött bele. Vannak nehéz esetek, próbálom nem szívre venni az ilyeneket. Soha nem hirdettem magam sehol, mégis rengeteg a munkám, ami azt jelenti, hogy azért nem lehet olyan rossz a hírem.

– Sosem akartál külföldön dolgozni?

– Többször is kecsegtetett az ottani kereset, alkalmam is lett volna kimenni, de én nem tudok meglenni a családom nélkül, és szeretek itt élni. Korábban távolabb is vállaltam munkát, de most ha tehetem, minél közelebbről fogadok rendeléseket. Nem látom értelmét annak, hogy mondjuk Udvarhelyen vállaljak munkát, s az ottani asztalos pedig ide készítsen bútorokat.

 

Igényes megrendelők

– Sosem gondoltál arra, hogy nagyobbra fejleszd a vállalkozást?

– Megfordult párszor a fejemben, mert öt-hat vagy akár tíz beosztottnak is tudnék munkát szerezni, de miért markoljak nagyobbat, mint amire szükségem van. Minél több ember dolgozik egy helyen, annál gyengébb a minőség, mert annál inkább egymásra lehet kenni a hibákat. A mi vállalkozásunk abban fejlődik, hogy egyre jobb gépeink vannak, egyre több bútort tudunk legyártani, és így egyre jobban keresünk. És minél jobb bútorokat készítünk, annál igényesebbek a megrendelőink, ami megkímél egy csomó bosszúságtól. A feleségemmel és két gyermekemmel együtt jól megélünk ebből a szakmából, és nekem ez elég. Annál is inkább, hogy úgy látom: minél nagyobb a felelősség, annál gyorsabban rámegy az ember egészsége.

– Milyen a fiaddal együtt dolgozni?

– Nagyon meg vagyok vele elégedve. Már a tervezésbe is bevonom, mert jó ötletei vannak. Egy kicsit más a ritmusa, mint nekem; minket gyorsabbra, katonásabbra neveltek. Próbálok úgy bánni vele, hogy ne utáltassam meg a munkát, de azért néha elég hamar megszidom, kötekedem, mert nagyon fontos számomra a minőség. Tudom, hogy ezek a forgácslemezek, amiből a modern bútorok készülnek, nem tartanak száz évig, én mégis azt szeretném, hogy a bútoraim akkor is jók legyenek, amikor én már nem leszek.

– Sosem gondolsz arra, hogy jobb lett volna, ha más szakmát választasz?

– De, közben erre is gondolok, olyan az ember, hogy mindig a másét látja jobbnak. De alapjában véve elégedett vagyok. Én a mércét sosem tettem magasra, hogy tudjam átugorni. Ha olyan célokat tűz ki maga elé az ember, amiket nem tud elérni, soha nem lesz boldog. De igazából tudod miért érzem azt, hogy sikerült nekem az élet? Mert szép családom van, a gyermekeim egészségesek. Számomra ez az igazi érték, gazdagság az életben.

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint tisztségben marad-e a Dăncilă-kormány év végéig?






eredmények
szavazatok száma 702
szavazógép
2019-03-20: Riport - Hecser László:

Családi házban, családban

A baróti családi házban élők lelkében mély nyomot hagytak az utóbbi napokban őket ért támadások. A kis intézmény vezetői elismerik, falaik közt nem megy mindig minden tökéletesen, de távolról sincsenek olyan gondok, mint amit az őket nem ismerők megfogalmaztak. Az elmúlt bő tíz esztendőben azért dolgoztak, hogy a náluk nevelkedőkből becsületes, dolgos, felelősséget vállaló emberek váljanak, s úgy érzik, eredményeik őket igazolják: az iskolában próbálnak helytállni, az otthonban rendet tartani, és viselkedni tanulnak, s nem félnek a munkától sem. A házat vezető Vásárhelyi Zsuzsa szerint gyermekeik nem hoznak szégyent a házra.
2019-03-20: Pénz, piac, vállalkozás - :

Tizenhatszoros

Több mint tizenhatszor volt nagyobb januárban a hazai folyó fizetési mérleg hiánya, mint egy évvel azelőtt, amely elérte a 114 millió eurót – közölte a Román Nemzeti Bank.