A Román Akadémia szerint az 1918-as Gyulafehérvári Nyilatkozat nem ígért autonómiát a kisebbségeknek, akik pedig számon akarják kérni a dokumentum bármilyen részletének betartását, azoknak előbb el kellene ismerniük annak lényegét, Erdély és Románia egyesülését – áll a tudományos testület állásfoglalásában.
Az akadémia azzal érvel, hogy a Gyulafehérvári Nyilatkozat szövegében szereplő „autonómia” szó az Erdély, Bánság és Magyarország románok lakta területeinek ideiglenes, az új alkotmány elfogadásáig tartó önigazgatására vonatkozik. Másfelől leszögezik, hogy az erdélyi románok döntése az általuk lakott területek Romániával történő egyesüléséről szólt, míg a nyilatkozat többi részlete mindössze „irányelveket” tartalmaz az újonnan megalakuló román állam számára.
Az erdélyi románok nemzetgyűlése által elfogadott nyilatkozat harmadik pontja által előirányzott „teljes nemzeti szabadságot” az akadémia olvasatában nem lehet autonómiaígéretként értelmezni, hiszen a nyilatkozat ennek értelmezését is pontosítja, miszerint „minden nép számára a saját nyelvén biztosítanak oktatást, közigazgatást és ítélkezést”, és lehetővé teszik számarányos képviseletüket a törvényhozó testületben és a kormányzati szervekben.
Az akadémia szerint egyébként ezen „elvek” érvényesítésével sem adós a mai Románia, és ezt jól példázza, hogy a magyarok saját nyelvükön ingyenesen tanulhatnak az óvodától a doktorátusig, sokan közülük pedig állami ösztöndíjban is részesülnek. „Nincs olyan oktatási program, amelyet a magyarok kértek, és a román állam ne hagyta volna jóvá. És itt a legbőkezűbbek a feltételek: legyen legalább tíz kérelmező az illető szakon, akiknek a képzése érdekében mintegy húsz tanárnak biztosít fizetést a román állam” – teszik hozzá.
