Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

Locsolóversek

2019. április 20., szombat, Kiscimbora

Húsvét másodnapján régi szokás szerint,
fogadják szívesen az öntöző legényt.
Én a legénységhez igaz, kicsi vagyok,
de öntözőlegénynek mégiscsak felcsapok.
Minden esztendőben ilyenkor itt vagyok,
ha a locsolásért piros tojást kapok.

*
Kelj föl párnáidról, szép ibolyavirág,
Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ!
Megöntözlek szépen az ég harmatával,
Teljék a tarisznyám szép piros tojással!
*
Eljött a szép húsvét reggele,
Feltámadásunk édes ünnepe.
Ünneplő ruhákba öltöztek a fák,
Pattognak a rügyek, s virít a virág.
A harang zúgása hirdet ünnepet,
Kismadár dalol a zöld rétek felett.
Tündérország rózsái közt gyöngyharmatot szedtem,
Akit azzal meglocsolok, megáldja az Isten.
Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok,
Zsebeimbe beleférnek a piros tojások.
*
Adjon a jó Isten,
Boldog ünnepeket!
Mindenféle jókkal
Lásson el titeket.
Az öreg nagyanyám
Ily köszöntőt hagyott,
Örvendjetek vígan,
Jézus feltámadott.
Öröm ez tinéktek,
Énnekem és másnak,
De én is örülök
A hímes tojásnak.
Adjanak hát nékem
Néhány piros tojást,
Hogy jó kedvvel menjek
Az utamra tovább.
*
Öröm, hogy itt a feltámadás!
Elkészült a piros tojás.
Húsvét ünnep emlékére,
Keresztények örömére.
Adjon Isten jó, bő áldást,
Köszönöm a szíves látást!
*
Én még kicsi vagyok,
Verset nem is tudok,
Majd jönnek a nagyok,
És mondanak azok.

Hozzászólások
Szavazás
Kire szavaz a május 26-i EP-választáson?










eredmények
szavazatok száma 535
szavazógép
2019-04-20: Kitekintő - :

Stoffán György: Gyűjtés a Notre-Dame-ra, az ostobaság magasiskolája

A Döbbenet szállta meg az európai keresztény világot, amikor látta, miként válik a párizsi Notre-Dame a tűz martalékává. Ki-ki a maga személyes érzelmeit írta le, s ezekben mind­össze egyetlen dolog volt közös: a félelem.
2019-04-20: Kiscimbora - :

A tékozló fiú

Egy faluban élt egy gazdag ember, akinek sok földbirtoka, kertje, rétje, szőlője és erdeje volt. Volt neki két fia is, akik teljesen ellentétei voltak egymásnak. A nagyobbik szorgalmas és kitartó volt, aki kora reggeltől késő estig dolgozott. A kisebbik nagyon könnyelmű volt, reggel nem szeretett jókor kelni, este nem szeretett korán feküdni, mindig csak mulatságon járt az esze. Az apja búsult kisebbik fia miatt, gyakran mondotta neki: „Mi lesz belőled, fiam?” Egyszer a kisebbik fiú azzal állott elő: „Apám, szeretnék elmenni a világba, hogy sokat lássak és tapasztaljak. Add ki a vagyonból az én jussomat”. Az apa azt gondolta, hogy a szülői házon kívül a fiú talán jó tapasztalatot szerez, s kiadta a vagyonból az ő részét.