Péntek délelőtt a néptáncosok uralták a színpadot, kétségkívül nagy sikerrel, hisz nem csak a hozzátartozók követték a produkciókat. A nyugdíjas Gajdó Éva férjével együtt nézte az előadásokat, lapunknak azt mondta, nemcsak nosztalgiázni jöttek erre a helyszínre, ami egykor a művészeti iskola udvara volt, leányaik itt tanultak, hanem szeretik a népi muzsikát és táncot, az emlékpark pedig kedves számukra, az ’56-os megemlékezésekre minden esztendőben eljönnek. Délután a Plugor Sándor Művészeti Líceum vette birtokba a színpadot, hangszeresek, énekesek bűvölték el a nagyszámú közönséget, a beharangozott műsorszámok közül csak a Gyűszűvirág Régizene Együttes fellépése maradt el.

Szombaton a néptánc mellett az Outsider Music Fest és a Sepsi Református Egyházmegye programjai közül válogathatott a közönség. Utóbbi szervezésében gyermekfoglalkozásokat tartottak, fellépett a száztagú helyi református gyermekkórus, és a rendezvénysorozatot tegnap alternatív istentisztelettel zárták. A fogyatékkal élők számára szervezett zenei fesztivál egyik helyszíneként a közösségi színpad szolgált, ahol a szervező Diakónia Keresztyén Alapítvány munkatársaitól megtudtuk, hogy a résztvevőket meghívták a vasárnapi árkosi református istentiszteletre. A zenés találkozó holland résztvevőivel a parkban is találkoztunk, ahol népes hallgatóság előtt mutatták be műsorukat, sokan azért álltak meg, mert eddig még nem hallottak fogyatékkal élőket zenélni. A marosvásárhelyi Jánosi Zsuzsa lapunknak azt mondta, a csodálat állította meg, a szintén marosvásárhelyi Szabados Emőke szerint pedig a fogyatékos emberek különösek, tele vannak élettel, és ez meglátszik abban is, ahogy hangszert fognak a kezükbe és kiállnak muzsikálni.

A vasárnap délre beharangozott tornabemutató ugyan elmaradt, de mozgásból nem volt hiány a közösségi színpadon, az aerobik és a zumba, a néptánc és a társasági tánc kedvelői jó hangulatban követték a produkciókat.

A lacikonyhák távolmaradásának, na meg a szervezőcsapat önkénteseinek köszönhetően mindhárom nap alatt tisztán tartott parkban jó volt szórakozni, találkozni, megpihenni. A hely szelleméhez illett egy fülünket megütő megjegyzés: Isten áldja, Berci bácsi! Ez Péter Albertnek, a Székely Mikó Kollégium néptánccsoportja alapító tanárának szólt, akinek így köszöntek a színpadról lelépő táncosok. Para Anna szerint a néptánc csapatépítő, tanáraik különlegesek. A száznál is több népdalt ismerő Ferencz Eszter pedig azért szereti a népi muzsika világát, mert az visszaröpíti abba az időbe, amikor szorosabbak voltak az emberi kapcsolatok.

Nemcsak a néptánc, de az idei Szent György Napok közösségi színpadának többi, gondosan összeválogatott programja is arra hajazott, hogy akik ott megfordulnak, ne idegenként menjenek el egymás mellett, hanem a közös érdeklődés egyfajta közösséggé kovácsolja össze őket. Érdemes ezt a jövőben is szem előtt tartani.