Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

Fogyatékosság

2019. május 11., szombat, Kármentő
László Zsuzsa

„A fogyatékosság hosszan tartó fizikai, értelmi, pszichoszociális vagy érzékszervi károsodás, amely számos egyéb akadályokkal együtt korlátozhatja egy adott személy teljes, hatékony és másokkal egyenlő társadalmi szerepvállalását” – írja a Wikipédia. Ugyanitt több minden megtalálható arról, hogy különböző korokban, társadalmakban hogyan viszonyultak vagy manapság hogyan viszonyulunk a fogyatékkal élőkhöz, de nem akarok senkit ezzel fárasztani, bárki utánaolvashat.

Mindannyian sokféle képességgel érkezünk, amelyeket vagy időben felfedezünk és használunk, jó esetben fejlesztünk, vagy különösebben nem foglalkozunk velük, esetleg nem tartjuk fontosnak vagy szükségesnek az utunkon. Szóval, képességeket mindannyiunknak osztanak, ez alól senki sem kivétel. A fogyatékkal élők sem, sőt! És itt bicsaklik meg számomra kicsit az a szó, fogalom, hogy fogyatékos. Meg az, hogy mit is jelent az ezzel járó „hatékony társadalmi szerepvállalás’’. Sok évvel ezelőtt figyeltem fel főként szellemileg sérült fiatalok magyarországi csoportjára, akikkel komoly színházi szakemberek foglalkoztak. Improvizációs gyakorlataikat volt alkalmam látni felvételről, profi színészeket megszégyenítő érzékenységgel, jelenléttel, kreativitással, gyermeki kíváncsisággal, tisztasággal csináltak mindent. Azóta sok idő eltelt, és ma hivatásos színházként járják a világot, fesztiválmeghívásaik vannak. Ők a Baltazár Színház. Láttam előadásukat, izgalmas, hiteles, igaz volt. Maradandó élmény.

Mint ahogy az volt minap egy szabadtéri koncert, amelyet véletlenül hallhattam. Hál’ istennek épp arra jártam, és ott ragadtam. A zene cövekelt le, és rögtön utána a látvány. A színpadon tíz fura ember. Nők, férfiak, többnyire fiatalok, egy kivétellel. Az idős férfi mikrofonnal a kezében jobbra-balra dülöngélt. Sejtettem, hogy énekelni fog, de azt nem, hogy amikor bekapcsolódik, egyszer csak elszáll a színpadról, továbbra is ugyanabban a csendes dülöngélésben, amelyből nem tágított negyven percen át. A tangóharmonikás lánynak csak a tekintetét láttam az előrehulló haja mögül. Nagyon mélyről nézett valahová, miközben úgy jártak az ujjai a hangszeren, hogy követni is alig lehetett. Ő sem nagyon mozdult a helyéről. Ellentétben a szólistalánnyal, aki szerintem most is táncol valahol, miközben remekül énekel. A harmadik lány is felpattant énekelni, táncolni a hangszere mögül. Egytől egyig remek zenészek, énekesek mind a tízen. Nem a „fogyatékosoknak” kijáró megértésből hallgattam, figyeltem őket, maradtam ott. Mint ahogyan az arra járó igen sokféle ember sem. Nem láttam gúnyos mosolyt, elnéző tekintetet, csak kíváncsiságot. Zenélni, azt hiszem, csak örömből, örömmel lehet. De ezekben az emberekben valahogy sokkal elemibb volt az öröm. Biztosan a tangóharmonikás lányban és az idős énekesben is, csak valamiért nem mozdultak ki a biztonságos helyükről, ahonnan aztán szabadon el lehet szállni.

Az elmúlt napokban több izgalmas, jó dolog történt a városban, időben fel is lehetett készülni, tervezgetni, de ezek az emberek elkerülték a figyelmemet. Pedig természetesen nem véletlenül voltak itt. Most csak azt bánom, hogy nem volt bátorságom odamenni hozzájuk és beszélgetni velük. Nem is tudom, miért. Mint utóbb megtudtam, ők is járják a világot, hollandok, a nevük All Star Band.

Mondjuk gyakran, hogy az élet kompenzál. Hogy amit nem ad meg vagy elvesz, behozza máshol, másként. Nem tudom, hogyan van ez igazából, de jó látni, megélni, hogy a „másság” is teljesen rendben van. Hogy az élethez való jog, a benne megtalált hely és főként az életöröm nem valamiféle sorba rendeződés függvénye. Legyen szó akár „fogyatékosságról”.

De jó, hogy mindenféle képességgel érkezünk! De jó, hogy épp arra jártam!

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint tisztségben marad-e a Dăncilă-kormány év végéig?






eredmények
szavazatok száma 611
szavazógép
2019-05-11: Közélet - Nagy D. István:

Szentekről, idiótákról és vétkezőkről lazán és magyarul

Aki teozófiai, netán teológiai előadásra számított, csalódnia kellett, ha csütörtök délután betért a sepsiszentgyörgyi Tein Teaházba, ahol egy rendhagyó, de nem egyedi témájú kiadvány, a Nick Page angol szerző tollából született, A kereszténység majdnem tévedhetetlen története című könyv fordításával ismerkedhettek az érdeklődők. A fordítást végző sepsiszentgyörgyi születésű, jelenleg Kolozsváron élő Jakab-Benke Nándor filmkritikus, filmesztéta beszélgetőtársával, Kiss Bence rádiós műsorvezetővel alaposan körbejárta a csipkelődő, laza stílusban, de nem sértő szándékkal írt, elsősorban történelmi ismeretterjesztő művet és annak tíz hónapnyi munka után nyomdakésszé alakult magyar változatát.
2019-05-11: Sport - :

Sportolóink a hétvégén

DZSIUDZSICU. A sepsiszentgyörgyi Szabó Kati Sportcsarnok ma és holnap ad otthont az U18, U21 és felnőtt korosztályú dzsiu­dzsicu országos bajnokságnak. A verse­nyen – amelyre ingyenes a belépés – háromszéki sportolók is érdekeltek lesznek.