A BBTE oktatói nehezményezik, hogy a sorozatos minisztercserékkel együtt az elmúlt évtizedekben gyakran változott a könyvkiadást szabályozó törvénykezés, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) munkacsoportja javaslatait, szakmai jelzéseit egy alkalommal sem vették figyelembe a közvitára bocsátott törvénytervezetek alkalmazási módszertanok véglegesítésénél. Így miután a 2013–2017 közötti szabályozás a tankönyvkiadást üzleti kérdéssé süllyesztette, a 2017–2018-ban érvényben lévő pedig teljes mértékben visszaállamosította, a jelenlegi módszertan, álcázva ugyan, de ismét az adófizetők pénzéből működő állami Didaktikai és Pedagógiai Kiadónak kedvez. Az egyetemi tanárok felróják, hogy sérül a magyar kisebbséghez tartozó diákok alternatív tankönyvekhez való joga, mivel nem minden tankönyvet fordítanak le románból. Anyanyelven csak a magyar nyelv és irodalom, vallás, zene, valamint a magyar kisebbség története és hagyományai tankönyvet lehet megírni.

Nyílt levelükben kérik, hogy a tankönyvpályázat feltételei közül töröljék a digitális tankönyvváltozatot a magyar kisebbség kiadványainál is (megjegyezzük, a többi kisebbség esetében ez már gyakorlat, magyar részről eddig nem volt ilyen jellegű kérés). Ismertetik, hogy abban a formában, ahogy a digitális változat szerepel a tankönyvlicit követelményeit tartalmazó tenderfüzetben, igen csekély hozzáadott értéket jelent több tantárgy esetében, előállítása ellenben tankönyvenként több, mint tízezer eurós költség. Ami hihető, mert ezekben a multimédiás tartalmakban adott számban kell megjelenniük az egyes elemeknek: nagyítható képek, rövid videófelvételek (filmecskék), hanganyagok, interaktív feladatok.

A nyílt levél aláírói azt is kérik, hogy biztosítsanak megfelelő időintervallumot a tankönyvek megírásához, szerkesztéséhez, fordításához és a fordítások kompetens nyelvi és szaknyelvi ellenőrzéséhez. „El kellene kerülni, sőt meg kellene tiltani azt a most kialakuló gyakorlatot, hogy az idő rövidsége miatt ugyanannak a tankönyvnek fejezetenként más fordítója legyen. Ez nyelvileg már eleve kompromittálja a tankönyvet” – fogalmaznak. Az egyetemi oktatók úgy vélik, önálló magyar szerkesztőség nélkül egyetlen kiadó sem vállalkozhat magyar tankönyvek kiadására, ezért szorgalmazzák, hogy abban az esetben, ha a Didaktikai és Pedagógiai Kiadó adja ki a magyar tankönyveket, az egyetlen járható út a (kihelyezett, szakmai alapon szervezett, felelős és felelősségre vonható) magyar szerkesztőség létrehozása.
 

Dolgoznak a jobbításon

Közleményében Kovács Irén Erzsébet államtitkár emlékeztet arra, hogy a 2013/2014-es tanévben új, kompetencia alapú tantervek léptek érvénybe, ami új tankönyvek megírását tette szükségessé, és 2017-ig a kisebbségi nyelven megírt tankönyvek román fordítását is be kellett nyújtani a tankönyvpályázat leadásakor. Amikor 2017-ben Pop Marian Liviu oktatási miniszter átszervezte a Didaktikai és Pedagógiai Kiadót, aminek értelmében csak az állami kiadó adhatott ki tankönyveket, a kisebbségi oktatásért felelős államtitkári kabinet, az RMDSZ és az RMPSZ együttműködve tankönyvíró pályázatot hirdetett meg tankönyvszerzésre, -szerkesztésre és -illusztrálásra. Ez serkentően hatott a tankönyvírókra, és míg azelőtt évente egy-két könyv jelent meg, a pályázat hatására negyven szerző pályázott magyar nyelvű tankönyvvel, akiknek a munkáját az RMDSZ jelentős anyagi támogatással honorálta – részletezi az államtitkár.

Az Országos Értékelési és Vizsgaközpont szakmai bizottsága értékelése után abban az esztendőben harmincegy magyar tankönyvet adtak ki, a következő évben több mint kétszer annyit – ecseteli Kovács Irén Erzsébet. Az államtikár ismerteti: idén az Országos Értékelési és Vizsgaközpont bonyolítja le a tankönyvek beszerzési folyamatát, és a kiadók pályázhattak, e szerint minden kiadónak joga van megkeresni a szerzőket, nem csak a Didaktikai és Pedagógiai Kiadónak, és ez fordítva is igaz, a tankönyvszerzők is felvehetik a kapcsolatot bármelyik kiadóval. „A tankönyvírás módszertana már 2018 decemberében közvitára volt bocsátva, a tantervek pedig már 2013-ban érvénybe léptek, így a pedagógusok, akiket foglalkoztatott a tankönyvírás gondolata, tisztában lehettek azzal, hogy tankönyvet kell írni.”

Az egyetemi oktatóknak a nyílt levélben megfogalmazott kérésére, hogy a tankönyvpályázat feltételei közül töröljék a tankönyvek digitális változatának elkészítési kötelezettségét, Kovács államtitkár azt válaszolta, évfolyamonként tizenegyezer magyar gyermek tanul a rendszerben, akiket semmiféle hátrányos megkülönböztetés nem érhet amiatt, mert az anyanyelvükön tanulnak. „Akárcsak a többségi nemzet fiataljainak, a magyar gyerekeknek is joguk van digitális tankönyvekhez is hozzáférni az anyanyelvükön, tehát nekünk kötelességünk ezt a jogot biztosítani számukra, még ha ez többletmunkát is jelent tankönyvszerzőink számára. A tankönyvek vannak a gyerekekért, nem pedig a gyerekek a tankönyvekért, ezt nem szabad szem elől tévesztenünk. Ha mi önként lemondunk ezekről a jogokról, milyen alapon várjuk el, hogy ne elenyésző kisebbségként bánjanak velünk?”

Közleménye zárásában az államtitkár leszögezi:  „Folyamatosan dolgozunk a jobbításon, de nem mi vezetjük az oktatási minisztériumot. A szaktárca több mint 500 alkalmazottjából mindössze 6 ember magyar, aki azon dolgozik, hogy diákjainkat és pedagógusainkat ne érje hátrányos megkülönböztetés”.