Az számára csekélység, hogy a hétfőn megjelent rendelet napján már több ezer diák beiratkozott a művészeti, sport, pedagógiai és felekezeti osztályok képességpróbáira, és épp a szerdán kezdődő vizsgákra készült, őnagysága pedig egyetlen tollvonással egy hónappal elhalasztotta a felvételi ezen szakaszát, majd kedden visszakozott. Az érintettek pedig csak találgatják, hogy a zűrzavar oka leginkább talán a beiskolázási terv hiánya lehet, ami miatt hiteltelenné válhat a már folyamatban lévő felvételi és az iskolák kínálata is – amit több megyében ezen a héten mutatnak be nyilvános iskolavásárok keretében, bár az csak ezután derül ki majd, hogy a kormány által módosított beiskolázási számoknak milyen kihatása lesz a megyékre vonatkozóan.
Az nem zavarja a törvényhozókat, hogy ők szegnek törvényt, változtatásokat javasolnak tanév közben, nem tartanak be határidőket és az érintettek bevonása nélkül döntenek sarkalatos kérdésekben. Hiába rendelkezik úgy a vonatkozó jogszabály, hogy a kilencedik osztályos helyek számát az adott tanév nyolcadikosainak létszámához kell igazítani, idén országosan negyvenezerrel kevesebb szerepel a tervezetben. Drasztikusan csökkentik a középiskolai helyeket, ellenben növelik a szakiskolák kínálatát. Számítanak a lemorzsolódásra és szikrányi erőfeszítést sem tesznek, hogy ez megváltozzék, iskolában tartsák azokat a diákokat, akik közül minden bizonnyal többen éppen amiatt nem látják értelmét a továbbtanulásnak, mert amit a hazai oktatás nyújt, azzal nem sokra mennek az életben.
A nyolcadikos záróvizsgákhoz és az érettségihez közeledve azt látjuk, még utolsó percben is előrukkolhat a miniszter elképesztő ötletekkel, mint például a tavasz elején latolgatott négyszintű érettségi, a tizenöt osztályos kötelező oktatás, a nyolcadikos záróvizsgára felkészítő kiegészítő év a bukdácsoló diákok számára, s bár ezek nem a mostani tanévre vonatkoznak, mégis kérdésessé teszik, hogy lehet-e észszerű, hosszú távú tervezésről beszélni az Andronescu-tárca esetében. És miközben a miniszter leszögezi, az iskola feladata, hogy a diákot kreativitásra ösztönözze, és nem ártana egy több tudományágat átfogó, készségeket, képességeket felmérő próbát is beiktatni az érettségi vizsgák közé, cseppet sem törődik azzal, hogy a jelenlegi tantervek és tankönyvek éppen ezt teszik lehetetlenné és továbbra is a lexikális tudásra helyezik a hangsúlyt. Marad tehát a kérdés: kinek használ a közel három évtizede csupán szólamok szintjén meghirdetett oktatási reform, ha az eredmények azt mutatják, még ott sem tartunk, ahol harminc esztendővel ezelőtt.