Kuti János
Ma sem hallani jobb módszert a könnyű tanulásra, mint az én gyerekkoromban, amikor csak be kellett tenni a párna alá a könyvet és éjszaka annak tartalma belement a diák fejébe. A módszer tudományos értékelésére nem került sor, de minden gyermek maga mérhette fel annak hasznosságát. A tanárok már akkoriban is azzal gyötörtek, hogy tanuljunk, mert ők nem tudják tölcsérrel fejünkbe tölteni a tudományt. Az azóta kiátkozott Lenin is azt ismételgette, hogy: tanulni, tanulni, tanulni!
Már ő is kiment divatból, de mintha a tanulás is kezdene kimenni. A tudósok máig sem oldották meg a tudomány fejbe való beöntésének problémáját, valószínű azért, mert ők is megszenvedtek a tudás birtokukba jutásáért, és még csak azért se akarják tudományukat arra fordítani, hogy megkönnyítsék a diákok sorsát.
Nem úgy, mint a politikusok, akik ahol tudnak, ott próbálnak segíteni, mint ahogy a Magyar Polgári Párt (MPP) is teszi a magyar diákok esélyegyenlősége érdekében. Most éppen egy törvénykezdeményezést akarnak benyújtani, amely szerint a magyar diákoknak nem kellene román nyelvből érettségizni. A kezdeményezést még lehetne bővíteni: ha már nem kell vizsgázni románból, akkor tanulni se legyen kötelező. Az a szomorú helyzet, hogy az említett lehetőség megvalósítását már rég elpuskázták, mikor őseinkkel vezetőik állandóan rossz oldalon forgattak fegyvert. Például amikor beállították őket a Nagy Háborúba, amelyet elvesztettek, és aztán a másodikban nem tudtak egyet fordítani a köpönyegen, és hirtelen a győztes oldalhoz átpártolni. Voltak már azelőtt is más szerencsétlenségek történelmünk folyamán, ezek következtében vagyunk ott, ahol vagyunk. (Itt!).
Tetszik, nem teszik, aki idehaza valamire vinni akarja, annak meg kellene tanulni románul. Hangoztatjuk ugyan azt is reggeltől estig, hogy óvodától egyetemig követeljük a magyar nyelvű oktatást, ami rendben is van, de saját és magyar középiskolát végzett kollégáim tapasztalatából tudom, hogy ha valaki román egyetemet végez, attól kutya baja nem lesz.
A sok közül csak két példát említek román államférfiak közül, akik fordított helyzetben, az Osztrák–Magyar impérium alatt igen jól megtanultak magyarul, és azt fel is használták életük során nemzetük érdekében. Az egyik Iuliu Maniu, az egyesülés nagy harcosa, aki Zilahon a Református Kollégiumba járt, majd Kolozsváron, Pesten és Bécsben végzett jogot. A másik Petru Groza, Szászvárosban a református gimnáziumban, majd Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi karán, később Lipcsében és Berlinben tanult.
Szóval mi most azért küzdenénk, hogy a magyar gyermekeket ne terheljük feleslegesen román érettségizéssel. Bár már olyan ötlet is felmerült, hogy a jelenlegi helyzetben, mivel a magyaroknak egy tantárggyal többől kell érettségizniük, elég lenne, ha magyart tanulnának, de ne kelljen abból érettségizni, ugyanis mint az az egyik kolozsvári magyar iskola adataiból is kiderült, a sikeresen érettségizők 83 százalékának jobb átlaga lenne magyar érettségi jegy nélkül. Az érettségi nagyon stresszes, nagyon sok diáknak nem is sikerül, úgyhogy legjobb lenne teljesen eltörölni, és akkor azon keveseken kívül, akik állítólag szeretnek tanulni, a többieket nem kellene a tanulásra való ösztökéléssel állandóan zaklatni.
A múlt héten olyan tízéves forma gyermekkel beszélgettem, aki nem jár iskolába, mert – mint mondta –, az állatokat szereti. Arra nem reagált, mikor azt mondtam neki, hogy ha tanulna, akkor például állatorvos is lehetne belőle. Sajnos, ma már egy modern traktort sem lehet vezetni számítógépes tudás nélkül…
