Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

Magunk kereséseA Duna-Tisza között

2019. május 16., csütörtök, Riport

Szolnok, a szomszédos Abony és Cegléd több szállal kötődik mihozzánk, Alsó-Háromszékhez de Olthévízhez is. Sokáig elérhetetlen vidéknek tűnt a magyar föld ezen darabja is, egy ideig csak útlevéllel lehetett eljutni erre a vidékre, a családi kapcsolatokon kívül minden más témát, a családtörténeti tárgyú levelezést is árgus szemekkel figyelte a politikai rendőrség. Most már ez megváltozott, ma már csak vonzalom és útiköltség dolga a kapcsolattartás, gyökereink keresése.

  • Meister Éva
    Meister Éva

Két találkozás

Az utolsó pillanatban küldte el Bagoly András dombóvári barátom Meister Éva színművésznő és előadóművész Trianoni harangok című rövid írását. Jókor érkezett, hiszen nálunk is éppen trianoni évforduló volt, s erdélyi harangokról írt könyvem bemutatójára az azóta fiatalon elhunyt Kovács István jászdózsai vállalkozó hívott meg Jászberénybe. Hamarabb híre ment volna a bemutatónak? – latolgattam magamban, amikor a gazdag könyvállománnyal rendelkező jászberényi könyvtárba érkeztünk, s a népes hallgatóság között Meister Éva színművésznőt, régi kedves ismerősünket pillantottuk meg, aki éppen a Trianoni harangok című rövid írását akarta felolvasni. Készséggel fogadtuk, mivel a művésznőnek erdélyi gyökerei vannak, Olthévízen született s mindketten – ő is és jómagam is – a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium diákjai voltunk. Íme az azóta is emlékezetes írása.

 

Azt gondoltam, eső esik

„Az eső ma is csak hullt. Nem tombolva, nem ellentmondást nem tűrő mennydörgéssel, csak hullt csendesen, alattomosan. Busszal utaztam Szolnokról Törökszentmiklósra, mert a hivatás hivatás, a felelősség az felelősség, és nem nézi milyen nap van. Épp bekanyarodtunk a buszállomásra, amikor megkondultak a miklósi harangok. A szívem a torkomban velük együtt dobbant... Fél öt volt. Leszálltam. Megálltam. Az ernyőt el is felejtettem kinyitni; az emberek siettek haza, fáradtan, elcsigázva és közömbösen. A református templom előttem állt puritán fehérségében. Néztem a torony tetejét, az ablakot, ahonnan a harangok fájdalmas zúgása felszállt, messze fel, a szitáló eső fölé, ahol süt a Nap, és ahol összeért a pár száz méterre álló, impozáns, kéttornyú katolikus templom harangjainak búgó hangjával. Álltam egyedül az esőben, mint Ábel a rengetegben, és oly hirtelen eltávozott Édesapám, Tatim jutott az eszembe, aki három hete szülővárosában, Fogarason nyugszik, és akit immár soha többé nem ölelhetek meg... Lelkem együtt kondult a harangokkal... Kezem összefogtam. Álltam az esőben egyedül, ahogyan ezelőtt 90 évvel is álltak sok ezren, millióan... Álltak Ábelként, konduló, bús lélekkel, hallgatván a harangok hangjait, és már csak azok ölelkezhettek egymással, fájdalmas zúgással árván maradt milliók feje fölött. Álltam az esőben hallgatagon, egymagam, és árkot mosott két orcámon az eső.”

Azóta sok víz folyt le a Tiszán. Meister Éva színművésznő elmondta, hogy édesapja a bécsi döntéskor Dél-Erdélyből átszökött Sepsiszentgyörgyre és 1947-ben kiváló tanárok diákjaként és sok tehetséges Mikós diák osztálytársaként érettségizett a Mikó Kollégiumban.

– A művésznő édesapja valóban kitűnő orvos, sikeres diagnoszta volt itt Olthévizen, én temettem el a fogarasi temetőben – nyilatkozta megkeresésünkre Sylvester Aba, a csernátoni gyökerű olthévizi református lelkipásztor.

 

Régi-új pályán

Meister Éva nagyon gyakran lépett fel egyéni előadásaival Erdélyben, a Székelyföldön, Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen, s az idei nemzeti ünnepünk alkalmával a bánáti magyarság előtt Dévai Nagy Kamilla énekes és Liszt-díjas érdemes művésszel közös műsorral készültek. Mint mondta, júniusban újra Fogaras, Brassó és Kézdivásárhely vendége lesz. Illő tehát, ővele kezdeni a Duna–Tisza közi úti élményeinket, a régiekkel való találkozást.

Kérlek, szólj röviden lapunk olvasóinak életed nehezebb és árnyékosabb, de idővel napsugarasabbá vált részleteiről is.

– Az erdélyi Olthévizen Árva Bethlen Kata falujában láttam meg a napvilágot. Édesapám orvos, édesanyám pedagógus volt. A Mikó kollégium után (régi barátnőimmel most is tartom a kapcsolatot) Brassóban, a mostani Áprily Lajos Líceumban érettségiztem. A marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán szereztem színész-oklevelet. Osztályvezető tanárom volt Gergely Géza és Csorba András. Tíz évig a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház megbecsült és rendszeresen foglalkoztatott színésznője voltam, mindig kaptam szerepeket, a vígjátékoktól a zenés darabokon keresztül a drámákig. Férjhez mentem Molnár H. Lajos íróhoz, akinek a Falra hányt esztendő c. regénye miatt 1983-ban az összes művét betiltották. Négy év szekuritátés és pártapparátusi zaklatás után, 1987 júliusában férjemmel és alig másfél éves kisfiammal Magyarországra disszidáltunk. Egy évnyi budapesti tartózkodás után az 1988-89-es évadban a Szolnoki Szigligeti Színház tagja lettem, 1989-ben a színház akkori igazgatója, Schwajda György, a „nemzetiszínházas” múltam után leszámolt. Esélyem és lehetőségem – mint erdélyi politikai menekültnek – más színházban elhelyezkedni nem volt. Munkanélküli lettem. Önálló előadóestjeimmel jártam Magyarország, Erdély, Délvidék és Németország városait, falvait. 1997-től Szolnok város gyerekszínjátszó-csoportjának, a Kölyök-Színpadnak vezető-rendezőjeként, majd a szolnoki Teátrum Művészeti Alapiskola művésztanáraként színjátszást, beszéd- és mozgásművészetet oktattam. Két gyermek: Magor és Boglárka édesanyja vagyok. A Teátrum-iskolát felszámolták, ismételten az utcára kerültem. Időközben elváltunk, két gyermekemet egyedül neveltem-iskoláztattam munkanélküli segélyből és a mellékes fellépéseim után kapott jövedelemből.

– Kérlek, említs meg néhányat az egyéni előadó estjeidből.

– Kocsis István: Árva Bethlen Kata, monodráma, Psalmus Hungaricus, Kriza János: Vadrózsák, Tűz márciusa, Trianoni harangok, Ez a világ olyan világ.., Bujdosni se tudó... Kányádi-est ez év februárjában Dombóváron...

Ez év januárban örömhírrel köszöntött Meister Éva és elmondta: megkapta a Magyar Művészetért Ex Libris Díjat, örömére, s amolyan újévi ajándékként megkapta a Magyar Kultúra Lovagja címet.

 

Az abonyi Antos-sírbolt. Fotó: Gáll Károly

 

Abonyban és Cegléden idegenként

Igazi passzió volt számomra a Szolnokhoz közeli Abonyban felkeresni Rétyi Antos János (1819-1906) 1848–49. évi alezredes és sorstársa, az angyalosi Forró Elek (1813-1894) ezredes síremlékeit a református temetőben, kalauzunk a város múzeumának igazgatója volt. A helybeli református lelkipásztor Gáll Károly újabb érdeklődésünkre közölte, hogy a két síremléket védettnek nyilvánították, az egyházközség rendszeresen gondozza, s miként a város polgármestere elmondta: az idei költségvetésben, központi utasításra külön pénzösszeget különítettek el a műemlékek és a védett síremlékek javítása-gondozása céljaira. Olvasóink számára idézzük Fejér Jánosné abonyi pedagógus ezelőtt írt, régi dolgokról való érdekes visszaemlékezését. „Régen Abonyban, a Radák út végén állt a Radákok jól ismert kastélya. Hajdan élt lakóinak nevét az 1848-as szabadságharc fénye aranyozta be. Radák István messziről, Erdélyből nősült. Feleségül vette az anyai ágon fejedelmi sarjnak számító, szép, okos és nálánál húsz évvel fiatalabb Rhédey Klárát, akiben nem is csalódott, mert jó anyaként nevelte gyermekeiket, s mint ügyes gazdasszony, személyesen igazgatta földbirtokaikat. 1848-ban Radák Istvánné szívvel-lélekkel a forradalom, majd a szabadságharc mellé állva rengeteg áldozatot hozott. Birtokaik jövedelméből pénzt és terményt juttatott a honvédeknek. Kastélyukban sebesülteket ápolt. Az erdélyi XI. zászlóalj számára saját kezével hímzett zászlót ajándékozott. Bem tábornok e zászló alatt vezette győztes rohamra seregét Piskinél, s nemsokára az abonyi Radák Istvánné Rhédey Klára zászlaja lengett az ellenségtől visszafoglalt híres piski híd felett. A magyarok öröme nem tartott sokáig. Szerencse-csillaguk hanyatlóban volt. A nemrég még győztesen lobogó selyemzászlót is menteni kellett. Erre a feladatra egy fiatal székely honvédliszt, rétyi Antos János vállalkozott, aki derekára csavarta, és száz halálon keresztül vágva magát, ölében hozta ki a Sztrigy folyó melletti fűzesből és visszajuttatta azt Radáknénak. Mi történt a szabadságharc bukása után? Mi történt az üldöztetések napjaiban, éveiben? Radák Istvánné mindenkin segített. Bújtatta a menekülőket. Pénzzel támogatta a bujdosókat. Később titkon sok honvédtiszt börtönének ajtaját megnyittatta arannyal, ezüsttel. Angyalosi Forró Elek székely huszárezredest, Bem tábornok tisztjét, a dévai és abrudbányai hőst is ő mentette ki az olmützi várbörtönből, ahová az aradi törvényszék ítélete juttatta hat nehéz esztendőre. Angyalosi Forró Elek három börtönév letelte után, a Radák család segítségével Abonyban telepedett le. Itt munkálkodott élete végéig, körülvéve a család szeretetétől. Antos János, a piski zászló megmentője, a kolozsvári csatában is kitüntette magát. E csata alkalmával találkozott először Radák Istvánné leányával, Radák Katalinnal, akit ölében hozott ki a románok által fölgyújtott város egyik égő házából. A szabadságharc bukása után a bujdosók kenyerét ette, majd elszenvedte a császár által rámért három esztendei várbörtönt. Szabadulása után eljött Abonyba, és feleségül vette Radák Katalint. Szépen éltek. Halálig ápolták saját szívükben és mások lelkében a hazaszeretetet.”

 

Dózsa-emlékmű Cegléden

 

Mondanunk sem kell, hogy nagy volt újból való örömünk, amikor az elmúlt nyáron alkalmam volt megcsodálni az Abonytól nem messzi Cegléd központjában dálnoki Dózsa György köztéri szobrát, a Magyar Művészetért-díjas Somogyi József alkotását (1972). Itt is itt vagyunk, itt is itthon vagyunk! – mondogattam nem kis büszkeséggel egyesegyedül, egymagamban. Dózsa György állítólag Cegléden mondta el híres beszédét, a történészek szerint nem – olvastuk a szoboralapon. Sőt Ceglédről származott egyik nagy segítője, a helyi plébános Mészáros Lőrinc (Lőrinc pap) is. E városban Dózsának nagy kultusza alakult ki s nagy ünnepség keretében leplezték le a szobrát 1972-ben. A mű kétalakos, Dózsa és egy paraszt figurája áll a színes mészkő talapzaton.

Hozzászólások
Szavazás
Kire szavaz a május 26-i EP-választáson?










eredmények
szavazatok száma 613
szavazógép
2019-05-16: Közélet - Fekete Réka:

Népi gyermekjátékokkal mulattak

Nincs szebb annál, amikor kisgyermekek éneklik népdalainkat, mókáznak kedvükre a népi játékok nyelvén, és mindenki örvend az együttlétnek, a találkozásnak. Ez történt tegnap a sepsiszentgyörgyi Kónya Ádám Művelődési Otthonban, ahol a Tágasságot nekünk is, ha kicsikék vagyunk is elnevezésű seregszemlét tartották.
2019-05-16: Közélet - Szekeres Attila:

Őrt állnak Úzvölgyében

Az úzvölgyi katonai temetőben tartott vasárnapi ökumenikus istentisztelet alkalmával tett vállalásukhoz híven őrt állnak Úzvölgyében a hősi temető védelmében – jelentette be Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere Hegedüs Csilla európai parlamenti képviselőjelölttel közös sajtótájékoztatóján csütörtökön.