Minden hónapban egyszer haza kell menni!
De elébb minden hónapban elvégezni,
amit az új gazda az új cselédtől
Székelysepsiszentcsíkbudapesten
hetente rendre megkívánt.

Kitakarítani
a Rózsadombot,
Debrecenben a szállodát,
hordani szemetet, üveget,
reggelente
más címre, más küszöbre, más
szóra riadni,
más emeletekre, más pincékbe föl-lejárni.
Négy hét alatt szolgaként csinosítani Pest-Budát.
Más szájízek szerint főzni meg az ételt,
ellátni a macskákat, a kutyát.
Schneideréknél kezitcsókolomozni
a süldő úrleányt.
Súgni a metróvonatnak:
Ez a kicsi rossz már valahogy eltelik.

És egy pohárka jó szó mellett
Istenke nevével székelyezni, el a könnyekig.
És minden hónapban egyszer muszájból hazamenni!
Mert itt is, akár odahaza,
a törvényhozók a törvényt tiszteltetik.
De elébb hordani s rakni a téglát, csempét, szarúfát.
Napi tizenkét órán át
állni a nemzet sarát,
haza magasra,
fönnebb,
fönnebb!
hogy a tornyos, neo-cikis, bausnassz paloták
túlnőjék itt magát
Budát,
de sosem a lélekben hurcolt
Hargitát!

Aztán hazamenni minden hónapban egyszer.
Fülig lehúzott sapkával,
suhogó rokolyával
penderülni át kínos határokon.
És mint aki kötény alatt lop haza –
besurrogni Maros-Koronkára,
Csíkszentkirályba,
Sepsiszentkirályba,
hű magyar szolgaként Budapestről.
Itthon a csűr a vár.
És itt vár a sok rokon.

Hazavettetni minden hónapban egyszer,
szinte titokban,
akár a parittyakő.
Mert minden hónapban kilobban az
az érvényes útlevél-pecsét.
Hé, földi! Hé, magyar!
Magyarországra jársz ám,
és nem turistaként!
Fölhúztad ügyesen
magos Déva várát
– igaz, asszony s gyermek
adta meg az árát –,
nosza, rakd fel,
rakd a snájdig palotát, és onnan
tervezd majd, Isten közelében
az állványokon
Holnapra mi lészen odaát?
Minden hónapban egyszer rohamra indulni,
visszafoglalni Erdélyt
a falut, a kézfogást,
áldott ostyaként magadhoz venni
az otthoni vigaszt és biztatást.
És harmadnapra föltámadva,
bevenni új erővel ezeregyszer is Budát,
építve , takarítva
holt fáradtan, sör mellett aluván,
és megint krumpliföldön, pincében,
szigorú és lesi káeftékben
egyre
töpörödve
Egy teljes, egész nemzet
számára gyűjtögetve.
És megintelen indulni haza az immáron
két oldalról is meleg határon
Elereszt Buda vára
és várva vár otthon a szigorú
Tamási meg Márton Áron
Szemébe néz itt is, ott is
annak, aki lát –
minden hónapban egyszer haza kell menni!
Nehogy tán langyuljon
a szeretet
a honi szántó, kaszáló,
erdő iránt
Egy marék jó forinttal a bekecs alatt
visszhangra dünnyögni
mit sok unoka a tetőkről kiált:
…ne hagyd elveszni…!
Ne hagyd odaveszni minden hónapban Apát!
Mert ki vagyon fizetve, pecsét is van
benne…
Minden hónapban egyszer harangoznak
magyar szolgaságra,
székely türelemre.

Gaz nehogy fölverje.
El ne jegyezze semmi.
Hát minden hónapban egyszer
ugyanaz időben,
mint maga az Isten –
két hazában kelletik
jó magyarnak lenni.