Annak idején, amikor Erdély visszatérhetett az anyaországhoz, százak vonultak be boldogan Nagybaconból is katonának, hogy a hazát szolgálhassák. Sokan sosem térhettek vissza, idegen földön alusszák örök álmukat. Akik túlélték a világégést, itthon helytállásukkal tettek szülÅ‘földjük érdekében: családot alapÃtottak, gyermeket neveltek, és a nehézségek, az elnyomó rendszer ellenére jövÅ‘t épÃtettek a következÅ‘ nemzedékeknek.
Aztán új korszak köszöntött be: nem volt tiltva már a bajtársiasság vállalása, és nyÃltan emlékezni is lehetett. Az öregedÅ‘ hadfiak éltek a lehetÅ‘séggel, és sugallatukra 1991-ben befejezÅ‘dött a két világháború hÅ‘seinek emlékműve – 147 nevet véstek fel rá –, majd következetesen pünkösd másodnapján részt vettek az emlékünnepségeken. Kezdetben még tucatjával voltak, akik a harcokról szólni tudtak, és azon idÅ‘k történéseit fel tudták elevenÃteni. Közülük hÃrmondó mára csak egy – Virág Mihály – maradt. Mégsem maradt el a megemlékezés, és mégsem lettek kevesebben az áldozatot vállalók elÅ‘tt fejet hajtók: az egykori honvédek helyét utódjaik vették át, és Å‘rzik hÅ‘seik emlékezetét.
A református templomban Molnár Sándor tiszteletes Pál apostol a Rómabeliekhez Ãrt levelébÅ‘l vett igére támaszkodván tartott istentiszteletet, majd a Kós Károly által tervezett valamikori református művelÅ‘dési háznál folytatódott a megemlékezés. Nagybaczoni Nagy Vilmos emlékplakettje alatt Dimény János az ErdÅ‘vidékrÅ‘l kiemelkedett kilenc tábornokról – közülük ötnek volt köze Nagybaconhoz – szólt. A nyugalmazott középiskolai igazgató úgy fogalmazott, bár mindegyikük el nem évülÅ‘ érdemeket szerzett, és megérdemelnék, hogy mindegyiküknek külön dÃsznapot szenteljenek, mégis feléjük kell emelni a Parajdon született, de ezer szállal Nagybaconhoz kötÅ‘dÅ‘ Nagy Vilmost. A néhai vezérezredest és honvédelmi minisztert azért illeti meg ez a kiemelés, mert nemcsak kiváló hadvezér és hazafi volt, hanem azért is, mert a nehéz idÅ‘k ellenére ember tudott maradni az embertelenségben, amiért a Jad Vasem Intézet az elsÅ‘ magyarok között ismerte el a Világ igazának. Dimény János felelevenÃtette az emlékplakett állÃtásának stációit is, majd a mának fogalmazott meg üzenetet. Arra kérte az egybegyűlteket, mindennapi munkájuk révén tegyenek azért, hogy a folyamatosan ránk törÅ‘ állami erÅ‘k ne tudjanak gyÅ‘zedelmeskedni, és a magyarság még sokáig megmaradjon e tájon.
A művelÅ‘dési ház elÅ‘tti téren Simon András polgármester köszöntötte Virág Mihályt, szavalt Nagy Kinga Sartolta tanárnÅ‘ és Hermány Mónika diáklány, a Benedek Elek MűvelÅ‘dési Egyesület kórusa dalokat adott elÅ‘, a Pásztortűz Egyesület tagjai néptánccal léptek fel, Szecsete Edit katonadalokat énekelt, a megemlékezést végigkÃsérték a nagybaconi fúvósok, végezetül Molnár Sándor áldása zárta az eseményt.
