Annak idején, amikor Erdély visszatérhetett az anyaországhoz, százak vonultak be boldogan Nagybaconból is katonának, hogy a hazát szolgálhassák. Sokan sosem térhettek vissza, idegen földön alusszák örök álmukat. Akik túlélték a világégést, itthon helytállásukkal tettek szülőföldjük érdekében: családot alapítottak, gyermeket neveltek, és a nehézségek, az elnyomó rendszer ellenére jövőt építettek a következő nemzedékeknek.
Aztán új korszak köszöntött be: nem volt tiltva már a bajtársiasság vállalása, és nyíltan emlékezni is lehetett. Az öregedő hadfiak éltek a lehetőséggel, és sugallatukra 1991-ben befejeződött a két világháború hőseinek emlékműve – 147 nevet véstek fel rá –, majd következetesen pünkösd másodnapján részt vettek az emlékünnepségeken. Kezdetben még tucatjával voltak, akik a harcokról szólni tudtak, és azon idők történéseit fel tudták eleveníteni. Közülük hírmondó mára csak egy – Virág Mihály – maradt. Mégsem maradt el a megemlékezés, és mégsem lettek kevesebben az áldozatot vállalók előtt fejet hajtók: az egykori honvédek helyét utódjaik vették át, és őrzik hőseik emlékezetét.
A református templomban Molnár Sándor tiszteletes Pál apostol a Rómabeliekhez írt leveléből vett igére támaszkodván tartott istentiszteletet, majd a Kós Károly által tervezett valamikori református művelődési háznál folytatódott a megemlékezés. Nagybaczoni Nagy Vilmos emlékplakettje alatt Dimény János az Erdővidékről kiemelkedett kilenc tábornokról – közülük ötnek volt köze Nagybaconhoz – szólt. A nyugalmazott középiskolai igazgató úgy fogalmazott, bár mindegyikük el nem évülő érdemeket szerzett, és megérdemelnék, hogy mindegyiküknek külön dísznapot szenteljenek, mégis feléjük kell emelni a Parajdon született, de ezer szállal Nagybaconhoz kötődő Nagy Vilmost. A néhai vezérezredest és honvédelmi minisztert azért illeti meg ez a kiemelés, mert nemcsak kiváló hadvezér és hazafi volt, hanem azért is, mert a nehéz idők ellenére ember tudott maradni az embertelenségben, amiért a Jad Vasem Intézet az első magyarok között ismerte el a Világ igazának. Dimény János felelevenítette az emlékplakett állításának stációit is, majd a mának fogalmazott meg üzenetet. Arra kérte az egybegyűlteket, mindennapi munkájuk révén tegyenek azért, hogy a folyamatosan ránk törő állami erők ne tudjanak győzedelmeskedni, és a magyarság még sokáig megmaradjon e tájon.
A művelődési ház előtti téren Simon András polgármester köszöntötte Virág Mihályt, szavalt Nagy Kinga Sartolta tanárnő és Hermány Mónika diáklány, a Benedek Elek Művelődési Egyesület kórusa dalokat adott elő, a Pásztortűz Egyesület tagjai néptánccal léptek fel, Szecsete Edit katonadalokat énekelt, a megemlékezést végigkísérték a nagybaconi fúvósok, végezetül Molnár Sándor áldása zárta az eseményt.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.