Annak idején, amikor Erdély visszatérhetett az anyaországhoz, százak vonultak be boldogan Nagybaconból is katonának, hogy a hazát szolgálhassák. Sokan sosem térhettek vissza, idegen földön alusszák örök álmukat. Akik túlélték a világégést, itthon helytállásukkal tettek szülÅ‘földjük érdekében: családot alapÃtottak, gyermeket neveltek, és a nehézségek, az elnyomó rendszer ellenére jövÅ‘t épÃtettek a következÅ‘ nemzedékeknek.
Aztán új korszak köszöntött be: nem volt tiltva már a bajtársiasság vállalása, és nyÃltan emlékezni is lehetett. Az öregedÅ‘ hadfiak éltek a lehetÅ‘séggel, és sugallatukra 1991-ben befejezÅ‘dött a két világháború hÅ‘seinek emlékműve – 147 nevet véstek fel rá –, majd következetesen pünkösd másodnapján részt vettek az emlékünnepségeken. Kezdetben még tucatjával voltak, akik a harcokról szólni tudtak, és azon idÅ‘k történéseit fel tudták elevenÃteni. Közülük hÃrmondó mára csak egy – Virág Mihály – maradt. Mégsem maradt el a megemlékezés, és mégsem lettek kevesebben az áldozatot vállalók elÅ‘tt fejet hajtók: az egykori honvédek helyét utódjaik vették át, és Å‘rzik hÅ‘seik emlékezetét.
A református templomban Molnár Sándor tiszteletes Pál apostol a Rómabeliekhez Ãrt levelébÅ‘l vett igére támaszkodván tartott istentiszteletet, majd a Kós Károly által tervezett valamikori református művelÅ‘dési háznál folytatódott a megemlékezés. Nagybaczoni Nagy Vilmos emlékplakettje alatt Dimény János az ErdÅ‘vidékrÅ‘l kiemelkedett kilenc tábornokról – közülük ötnek volt köze Nagybaconhoz – szólt. A nyugalmazott középiskolai igazgató úgy fogalmazott, bár mindegyikük el nem évülÅ‘ érdemeket szerzett, és megérdemelnék, hogy mindegyiküknek külön dÃsznapot szenteljenek, mégis feléjük kell emelni a Parajdon született, de ezer szállal Nagybaconhoz kötÅ‘dÅ‘ Nagy Vilmost. A néhai vezérezredest és honvédelmi minisztert azért illeti meg ez a kiemelés, mert nemcsak kiváló hadvezér és hazafi volt, hanem azért is, mert a nehéz idÅ‘k ellenére ember tudott maradni az embertelenségben, amiért a Jad Vasem Intézet az elsÅ‘ magyarok között ismerte el a Világ igazának. Dimény János felelevenÃtette az emlékplakett állÃtásának stációit is, majd a mának fogalmazott meg üzenetet. Arra kérte az egybegyűlteket, mindennapi munkájuk révén tegyenek azért, hogy a folyamatosan ránk törÅ‘ állami erÅ‘k ne tudjanak gyÅ‘zedelmeskedni, és a magyarság még sokáig megmaradjon e tájon.
A művelÅ‘dési ház elÅ‘tti téren Simon András polgármester köszöntötte Virág Mihályt, szavalt Nagy Kinga Sartolta tanárnÅ‘ és Hermány Mónika diáklány, a Benedek Elek MűvelÅ‘dési Egyesület kórusa dalokat adott elÅ‘, a Pásztortűz Egyesület tagjai néptánccal léptek fel, Szecsete Edit katonadalokat énekelt, a megemlékezést végigkÃsérték a nagybaconi fúvósok, végezetül Molnár Sándor áldása zárta az eseményt.
Önnek is fontos, hogy megbÃzható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? SzÃvesen olvas a háromszéki művelÅ‘dési életrÅ‘l, új könyvekrÅ‘l, szÃnházi elÅ‘adásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kÃnáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
