Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

Nemzeti összetartozás, nemzetközi széthúzás

2019. június 28., péntek, Kármentő
Kuti János

Románia elvárta volna, hogy a trianoni békeszerződés századik évfordulójának évét Magyarország az öröm esztendejének nyilvánítsa, méltóképpen megünnepelje, és szólítsa fel a Romániában élő magyar nemzetiségű románokat, hogy hazájuk hű és lojális állampolgáraiként ők is kitörő lelkesedéssel örüljék végig a 2020-as évet.

Errefel a Magyar Országgyűlés a békeszerződést diktátumnak aposztrofálta, és a jövő évet a nemzeti összetartozás évének nyilvánította, ami meglehetősen barátságtalan gesztus a szomszédos országokkal szemben, amelyek 1920-ban kaptak belőle. Ez a hála, ez a köszönet? Pedig bizony köszönet járna azért, hogy a román hadsereg 1919-ben elment Budapestre és segített a Tanácsköztársaság megszüntetésében. Aztán 1956-ban is ott segített, ahol tudott, az ellenforradalom leverésében, és hűségesen őrizte Nagy Imrét Snagovon, majd hazaadta kivégzése céljából. Kádár János pártfőtitkár nagy küldöttség élén 1958-ban el is jött meghálálni a román elvtársak segítségét, és Marosvásárhelyen kijelentette: „Nekünk semmiféle területi igényünk nincs: azt tartjuk, hogy Magyarországnak van éppen elég földje és népe, hogy azon – testvéri egyetértésben a szomszéd népekkel – felépítse a maga szocialista hazáját.” Ezt mind mondhatják a magyarok, úgysem hiszik el a románok, de azért nem ártana, ha a Magyar Országgyűlés minden ülése előtt reggelenként elismételné Kádár elvtárs e szavait.

Aztán, úgy látszik, Románia már az ötvenes években is példaértékűen oldotta meg a nemzeti kisebbségek problémáit, de akkor bezzeg Kádár elismerte azt, nem mint most az elégedetlenkedő és hálátlan romániai magyar állampolgárok (és utánuk a magyarországi politikusok), mert azt mondta: „Mi eddig is tudtuk és nagyra értékeltük, most személyesen is tapasztaljuk, hogy a Román Népköztársaságban megvalósult a nemzetiségek jogegyenlősége a politikai, a gazdasági és a kulturális élet minden területén.” És aztán még tovább javult jogaik kibővítése, de közben irredenta, soviniszta megnyilvánulásaikat vissza kellett nyesni koncepciós perekkel, kemény börtönbüntetésekkel és halálos ítéletekkel. Bár a magyarok már akkor sem hallgattak minden esetben román elvtársaik szavára, mert miközben az 1958-as látogatáskor Biharpüspökitől Bukarest felé utazott az említett magyar delegáció a román barátokkal, a román delegáció vezetője, Aurel Mălnăşan megkérdezte, hogy meddig fogják még a magyar himnuszt megtartani, mert „a román elvtársak aggodalommal figyelik a magyar himnusz hatását, különösen a magyar lakosságra, és szívesen vennék, ha más himnuszuk lenne”. Azóta is megmaradt ez a gond és hatás, ráadásul még a magyarok itt a székelyt is elfújják néha, bár a hatóságok különféle módon próbálják korlátozni ezek danolását. De aztán később a magyar kormány tett egy nagylelkű gesztust, amikor Med­gyessy Péter magyar miniszterelnök Budapesten 2002. december elsején koccintott román kollégájával, Adrian Năstaséval. Az ilyen koccintgatások bizony hiányoznak a román félnek.

A román külügy jól látja, hogy sajnos még most, a trianoni békeszerződés után száz, a rendszerváltások után harminc évvel is milyen megnyilvánulásokkal kérdőjelezik meg magyar politikusok és az országgyűlés „azokat a békeszerződéseket, amelyek a mai Európát megalapozták. És amelyek utat nyitottak a nemzetállamok – köztük Magyarország – megszületésének és megerősödésének. Románia pedig mélyen elkötelezett a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogainak tiszteletben tartása mellett, és azon van, hogy minden eszközzel óvja nyelvi, vallási, kulturális identitásukat, erősítse az etnikumok közötti párbeszédet.” Sajnos, az adott jogok az európai normák felett állnak, ezért néha vissza kell nyesni belőlük, mint ahogy pont most is történt a közigazgatási törvénykönyv sürgősségi kormányrendelettel való elfogadásával. A román külügyminisztérium elfogadhatatlannak tart minden olyan próbálkozást, „amely a történelem átírására és revizionista álláspontok hangsúlyozására irányul”. (Valószínű, a történelmet nem átírni, hanem hamisítani kell, ahogy nálunk szokás.) Most derült ki, hogy az 1920-as békeszerződés mégiscsak rossz, mert Magyarországtól nem el kellett volna venni területeket, hanem teljesen fel kellett volna osztani. És akkor most nem lenne, aki gondot okozzon az utódállamoknak.

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint ki nyeri meg az idei elnökválasztást?









eredmények
szavazatok száma 739
szavazógép
2019-06-28: Világfigyelő - :

Súlyos erdőtüzek pusztítanak Katalóniában

Hírügynökségek az elmúlt húsz év egyik legpusztítóbb katalóniai erdőtüzéről írnak, eddig mintegy négyezer hektárnyi erdő vált a lángok martalékává – közölte tegnap Miguel Buch katalán belügyminiszter.
2019-06-28: Közélet - :

Halálos baleset

Megbénult a forgalom tegnap délután a 13E jelzésű megyei úton Zágonbárkány területén, ahol közúti baleset történt.