Az immár tizennegyedik alkalommal megszervezett találkozó résztvevőinek zöme évről évre visszatérő pedagógus, akik az iskolai és azon kívüli oktatásban is hasznosíthatják a tanult ismereteket. Többen saját gyermekeikkel voltak jelen a táborban. A tánc és ének tanítására összpontosító műhelymunka célja bebizonyítani ezek nevelő, anyanyelvformáló mivoltát. Virág Endre főszervező bízik az összefogás erejében, a hagyományok népszerűsítésében látja a jövőt, szeretné, ha újra ének és tánc zengené be az iskolák udvarait. „Ha elveszítjük gyökereinket, emberként megmaradunk, de nemzetként nem” – hangsúlyozta a főszervező.   

Az ötnapos tábor ideje alatt a széki táncokat és azok módszertanát Both József táncszakelőadó és Both Zsuzsa szakirányító oktatta, a kézműves-foglalkozás – gyöngyfűzés és nemezelés – Kolozsi Ildikó és Szász Etelka szakoktatók vezetésével zajlott. Hétfőn Haszmann Pál csernátoni helytörténész Jelképtárunk címmel nyújtott ismeretterjesztő előadást, kedden Kinda István néprajzkutató Hagyományos népi mesterségek Háromszéken – régen és ma témában értekezett, szerdán Both Zsuzsa kézműves, néprajzkutató Jeles napok és ünnepi szokások, csütörtökön Kakas Zoltán néprajzkutató Beszélő kövek című néprajzi előadása színesítette a délutánt, pénteken délután pedig Both József táncszakelőadó A tánc és társadalmi környezete című előadása szerepelt a programban.

A táncoktatások és énektanulások alatt, valamint az esti táncházban Ábri Béla, Csűrös Imre és Csoboth Lehel népzenészek húzták a talpalávalót.