A döntéshozók is rájöttek, hogy a közelmúltban és most Európában 12 olyan vezető volt illetve van, akiknek egy szál gyermekük sincs, és ideje ezen változtatni, mert nem mindenki akarja idegenekkel pótolni az európai országok népességét. Hadd soroljak fel csak párat az utód nélküliek közülük: Jean-Claude Juncker, az EB leköszönő elnöke, Angela Merkel német kancellár, Emmanuel Macron francia elnök, Theresa May volt angol miniszterelnök, Stefan Löfven, a svéd hegesztőből lett miniszterelnök, de ne feledkezzünk meg elnökünkről, Klaus Johannisról sem. És persze van még néhány meleg is. Na mármost, a rossz nyelvek szerint ezeket nem érdekli, hogy mi lesz gyermekeik jövőjével, és mondhatják, hogy utánunk a vízözön. Ezért örvendek, hogy most egy hétgyermekes családanya lesz az EB elnöke, akinek bizony gondolnia kell gyermekei jövőjére is.

De vannak olyanok is, akik nem a sok gyermeket tartják annak okául, hogy Ursula von der Leyent javasolták az EB elnökének, hanem más kritériumokat. Az Európai Parlament (és a német szociáldemokrata párt, SPD) volt elnöke, Martin Schulz véleménye, amit egy Twitter-bejegyzésben adott közre, „von der Leyen a leggyengébb miniszterünk. Ez pedig nyilvánvalóan elég ahhoz, hogy az EB elnöke legyen”. (Vajon Schulz is ilyen alapon lett vezér annak idején?)

Az Európai Központi Bank elnöki posztjára egy másik hölgyet (javuljon a női nem aránya, nemde?), a Nemzetközi Valutaalap igazgató-elnökét, Christine Lagarde-ot javasolták, (akit a világ harmadik legbefolyásosabb asszonyának is tartanak). Neki egy francia bíróság 2016-ban egy 400 millió eurós sikkasztási ügyben megállapította hanyagságát, de büntetést nem szabtak ki rá. No, majd ha a mi Laura Codruța Kövesinket kinevezik európai főügyésznek, akkor esetleg újra leporolja Lagarde asszony dossziéját, és ő is szökhet Costa Ricára. De olyan is van a javasolt vezérek között, akivel úgy látszik, odahaza, szülőhazájában nincs mit kezdeni, ezért küldik tovább magasabb beosztásba. Ilyen a belga miniszterelnök, Charles Michel, aki 2018-ban belebukott az úgynevezett „migrációs botrányba”, később lemondott, és most az Európa Tanács elnöke lehet. Az unió külügyének élére egy katalán, Josep Borrell Fontelles kerülhet, már csak azért is, mert katalán létére elítélte Katalónia függetlenségi törekvéseit. Most tovább csillogtathatja diplomáciai tehetségét, mert már eddig is többször ellenségnek nevezte Oroszországot és az Egyesült Államokat és barátnak Iránt. (?!) Volt néhány apró gyanús pénzügyi ügylete, és bennfentes kereskedelem miatt 30 ezer eurós büntetést szabtak ki rá, ami ugyebár semmiség.

Az Európai Parlament elnöke az olasz David Sassoli lehet, akit egy halk szavú, udvarias, visszafogott személynek tartanak. (Az ilyen ember – szerintem – nem jó politikusnak.)

Persze az Európai Unió hátsó sufnijából, Kelet- és Közép-Európából, a szegény rokonok közül senkit az ég világán nem tartottak érdemesnek arra, hogy valami érdemleges beosztást kapjon Európa vezetésében. Ezen még volt elnökünk, Traian Băsescu is rettentően fel van háborodva. Azt mondja, az unió főnökségére javasoltak csupa „középszerű politikusok”. (Nem úgy, mint ő!). Mert bizony neki is lehetett volna valami nagyobbacska funkciót adni, hisz csak a külügyi bizottság alelnökévé választották, pedig ő két cikluson át honunk elnöke volt. Iohannis is érdemelt volna valami beosztást, de ő annyira szereti hazáját és minket, hogy inkább még öt évig Románia elnöke szeretne maradni. Pedig talán jobb lett volna, ha olyan sovén „barátainkkal” együtt, mint Rares Bogdan vagy Eugen Tomac, ő is elmegy a messzi Brüsszelbe, mert úgy nem tudna annyit ártani nekünk, mint így, közelről.