A ma óriásai

A legyőzhetetlen óriások helyét a „kicsi óriások” foglalták el, a monda-legenda szerint ilyenek is éltek valaha. Mi már csak a maiakkal találkozhatunk, akik emberi erővel le akarják győzni az előttük álló nehézségeket, nem tűnnek el, mint a régiek, itthon maradnak, áldozni akarnak nemzetségüknek, falujuknak, kisebb régiójuknak. Ezek a mi mai kis-óriásaink Háromszék-szerte: pityókakirályok, egyre tehetősebb zöldségtermelők, tehenészek, juhosgazdák, közbirtokossági vezetők, gépjárműdoktorok, székelykapu-építők s ritkábban tollforgatók is. Több is lehetne mindenikből, s olyanok is, akik hajlandóak lennének megszólalni, elmondani azt, hogy miképpen lehet belakni a szülőföldet, mikképpen lehet itthon is kis-óriásként létezni s valamiképpen megélhetést teremteni. Mert lenne, akit segíteni, biztatni, nem igaz, hogy nincs életerős fiatal rétege Háromszéknek, hiszen nem egy alkalommal bizonyítottak. Csakhogy aki már külföldre távozott, annak hazahívására megvalósítható, hihető dolgok szükségesek, s nem mindig könnyű az újrakezdés...

Július végi, augusztus eleji eresztevényi, maksai és besenyői barangolásunk alkalmával erre a kérdéskörre is rápillantottunk. Nem a legerősebb a három településből álló község gazdasági teljesítőképessége – győződtünk meg. A községközpontban, ott, ahol a múltbéli téesz és tehenészeti komplexum állt, négy mezőgazdasági profilú egység működik, amelyek – miként más vidékeken is – újabban zöldségtermeléssel is foglalkoznak. A községközpont Maksa termelőegységeinek száma alig éri el a tízet, Sepsibesenyőn a féltucatnyit, s ennél valamivel kevesebb Eresztevényben.

Deszke János

Deszke János polgármesterrel való beszélgetésünk során rákérdeztünk: milyen remények vannak a község közművesítésének kiépítésére, ami – valljuk be – alaposan megkésett.

Sem víz, sem csatorna, sem utak

Hiába adott a megnyerő táj, a lépten-nyomon dicső múltról beszélő régió és természeti értékek, ha nincs víz- és csatornarendszer, ha nincsenek járható utak, aligha lehet álmodni a falusi turizmus megszervezéséről ebben a régióban.

− A megkésett ivóvízhálózatról nincs mit mondanom, mert azt az akkori helyzet pályázati adottsága miatt megelőzte a szennyvízrendszer kiépítése, csakhogy vízhálózat nélkül a csatornázásnak sincs létjogosultsága. Azóta a helyzet nagyot változott, ugyanis tervben annak a tágabb környéket átfogó ivóvízrendszernek a kiépítése, amely Kézdivásárhelyről itt haladna déli irányba, s amelyre ezt a községet is rá lehetne majd csatlakoztatni. Tartjuk a kapcsolatot az Aquacov egyesülettel, résen leszünk újabb lépések dolgában – mondta Deszke János.

A maksai szennyvízhálózat lassan kezd itt-ott meghibásodni, s annak derítőállomását soha nem használták.

– Annyi bizonyos, hogy a közeljövőben a szennyvízgyűjtő rendszert is központosítják. Tudom, hogy kissé lehangoló, de mindkét működőképes rendszer kiépülésére minálunk csak a 2020-as esztendőt meghaladó években lehet számítani. A köz­ségben alaposan megcsappant a kutak hozama, amit saját udvaromon is tapasztaltam, és a megye más településein eddig megépült kisebb, önálló rendszerek ivóvize sem a legmegfelelőbb minőségű.

Pályázattal, önerőből

– Hogyan állnak pályázatok dolgában? – kérdeztük.
– Két témában pályáztunk a megyei tanácshoz. Az egyik a családorvosi rendelő teljes felújítása, ugyanis családorvosunk, Kerekes Jenő elhunyta után nincs körorvosunk, s mert most lehetőség mutatkozik, hogy megoldhassuk ezt a gondunkat, tatarozni akarjuk a rendelőt és a vele egybeépült orvosi lakást. A rendelő jobban néz ki, de a szolgálati lakás nagyon leromlott állapotba került. A másik nyertes pályázatunk a kultúrház felújításáról szól, amelyet mi még tavaly 49 esztendőre bérbe vettünk a maksai református egyházköz­ségtől. Ennek jobb az állapota, a belső részét, a nagy termet már sikerült felújítani, gond ugyan van még továbbra is, de rendezzük a külterületét, parkosítunk, a bejáratához már szemrevaló ösvényt készítettünk. Lebontattuk a régi kerítést, helyette zöld sövényt telepítünk, ami mutatósabb. Ennyi haladásnak is örvendünk, bár ez olyan nyertes pályázat volt, hogy annak felét, 25 ezer lejt önrészként nekünk kell állnunk. A sok eső miatt nem tudtuk egy kicsit elsimítani a kultúrház előterét, bejáratához székely típusú nyitott kis kaput is készíttetünk. Mivel Maksának az új érában nem épült új kultúrháza, ennek a megoldásnak is örvendünk. Már eddig is ebben az épületben zajlott a művelődési élet, az iskolások többször szerepeltek.

Minifocipálya Maksán

Nemrég vettük át a Leader-programnál sikeresen megpályázott maksai minifocipályát, ami jelentős lépés volt a nagyon élénknek nem mondható községi sportélet szempontjából, és gazdagodtunk ugyancsak a Leader-programból egy sokfunkciós buldoexkavátorral. Megfelelő ütemben halad a mintegy 2200 földparcella ingyenes telekkönyvezése, s úgy néz ki, hogy a jövő év derekára be is fejezik, a tulajdonosok kezükbe kapják majd a telekkönyvet, ami szerintünk forradalmi lépés a magántulajdon visszaszolgáltatása tekintetében. A sikerek közé soroljuk, hogy végre valóság lett a Besenyőre vezető köz­ségi útszakasz leaszfaltozása, ami régi óhaja az ott lakóknak. Most már csak az következne, hogy aszfaltszőnyeg kerüljön a Besenyői-tó maksai sarkától Sepsibesenyő bejáratáig húzódó, jelenleg kavicsozott útra, amely a 121-es számú megyei út része. Erre határozott ígéretet kaptunk a megyevezetéstől, hisszük, hogy megvalósul, miként arra is lehetőség nyílik, hogy korszerűsítsük a tó Maksa felőli partszegélyén haladó makadámutat fel egészen a tanács tulajdonában levő üdülőházig.

Sarudon a maksaiak

Maksa baráti kapcsolatot tart fenn a Tisza-taváról híres Heves megyei Sarud településsel. Túl vannak már az ismerkedésen, kölcsönös látogatáson, s miként megtudtuk, még arról is szó volt, hogy ezen a nyáron sarudi iskolások töltsenek néhány napot Maksán, ismerkedjenek a tájjal, annak épített és természeti örökségével, csobbanjanak itt is, a Besenyői-tóban.

Iskolájuk névadója előtt tisztelegtek

A község iskolásai a tanév zárásakor adóztak a legnagyobb székely, Orbán Balázs emlékének, a kisebbek számára ugyanis fel kellett eleveníteni iskolájuk névadójának életét, munkásságát. Mondhatni, egyetlen hely megyénkben a maksai központi iskola homlokfala, ahol jeles képzőművész által készített fémplakett őrzi arcmását annak az Orbán Balázsnak, aki legszebben írt a háromszékiek negyvennyolcas önvédelmi harcáról: „A XIX. század történelmének legfényesebb lapját Háromszék ujabb kori eseményei foglalják el – írja nem sokkal a szabadságharc vérbe fojtása után. – Az 1849–49-i szabadságharcban Háromszéket illeti meg a hősiesség babérkoszorúja. Ezen szék volt az, mely Erdély teljes eleste után egymaga állt szembe a zsarnokságnak győzelmes seregeivel, ezen kis területnek maroknyi népe három hónapig folytatta védelmi harcát (…), az országot hódító győzelmében felfuvalkodott osztrák hadsereggel szembe állott, fegyver és lőkészlet nélkül.”

Orbán Balázs egyébként Maksán is megfordult. Bejárta a környéket, felkereste az Úr kútját, felmászott a Kupakőre és a Csobot-tetőre, elmerengett Maksa régi temploma előtt, ahol már ottjártakor nem láthatta azokat a hatalmas, „ülőpadokul szolgáló lapos köveket”, amelyeken „tanácskozni szokott Maksa pesbiteri ülése”, s ahol 1630-tól kezdve 31 alkalommal ült össze Háromszék közgyűlése.

– A helybeli iskola szervezésében, Deszke János polgármester közbenjárásával 11 tanuló Jani Kinga tanárnő és jómagam felügyeletével egy hét Tisza-tó parti táborozásban vehetettünk részt júliusban. Sarud község polgármestere, Tilcsik István teljes ellátással és naponta változó programmal ajándékozott meg. A Tisza-tó Élményfalu, a Sarud Kalandpart, a Tisza-tó partja volt a szállása kis csapatunknak, az a tábor, ahová a magyarországi gyerekek is nagy boldogsággal mennek üdülni. Innen csodálatos lehetőség adódott a délutáni fürdések mellett mindennap valami kalandos szellemi táplálék beszerzésére is. Ilyen volt a látogatás a Poroszlói Ökocentrumban, ahol a tanulók a vízi világot csodálhatták meg. Az egri vár is lehetőséget adott Bornemissza Gergely és Dobó István világát megismerni, ugyanakkor a nagy író, Gárdonyi Géza sírját, emlékházát is megnézhették. Az egri bazilika is feltárta csodás titkait szemünk előtt. Lehetőség volt részt venni egy csónaktúrán az ezerarcú Tisza-tó lagúnáin. A gyermekek és kísérőik csodás élményekkel gazdagon érkeztek haza – tájékoztatott kérésünkre Istók Judit igazgató.
 
Új lelkész Maksán

– Lassan fél évnél több, hogy nincs lelkész Maksán – tájékoztatott Bartha Sándor, a református egyházközség gondnoka. Eléggé hosszas próbálkozás után körvonalazódott, hogy Ferenczi Zoltán volt kolozsvár-kerekdombi lelkész, akit családi szálak kötnek Háromszékhez, elfogadná meghívásunkat. Meghallgattuk, a presbitérium megválasztotta, és a kéthetes fellebbezési határidő után még jóváhagyja a közgyűlés is. Templomunk tetőszerkezetét és külső részét pályázati pénzből felújíttattuk. Újabban gondot okoz, hogy nagyobbik harangunk, amely nagyon régi, megrepedt, s mivel nem biztos, hogy hegesztés után visszakapja a régi hangját, újra kell majd öntetni.

Bartha Sándor

A megrepedt maksai harang egyike legrégebbi feliratos sepsiszéki harangjainknak és műkincs értékű. Brassói mester munkája lehet 1531-ből, felirata: Soli Deo Gloria.
Lázár Imre székelyudvarhelyi cégigazgató elvállalná, hogy új harangot önt az eredeti után, a régi szöveggel és évszámmal. A repedt harangot megtartaná haranggyűjteményében, amelynek egy része kiállításon látható Székelyudvarhelyen, súlyának felértékelt árával csökkenne az új harang ára – tájékoztatott megkeresésünkre az öntő­mester.