Tizennyolc éve hagyta el Sepsiszentgyörgyöt, élt Magyarországon, Új-Zélandon, jelenlegi otthona a németországi Darmstadt. Elméleti kutatófizikus, a máltai Massey Egyetem tanára, két gyermek édesapja. Dr. Bernád József Zsolt nemrég Sepsiszentgyörgyön tartott előadást dr. Fejér Szilárd, a helyi Pro Vitam klinika kutatócsoportjának tagja meghívására a Pro Scientia Siculorum Egyesület és a Sapientia EMTE Csíkszeredai Kara szervezésében. Itthon tartózkodása alatt szakmai életútjáról, életérzéseiről, a magyar identitás megőrzésének németországi lehetőségeiről beszélgettünk.
Bátor ötlet
Már általános iskolás korában matematika- és kémiaversenyekre járt, de a fizikát mégis közelebbinek tartotta a természethez, ezért váltott. Mégsem a versenyeken elért eredményei miatt választotta a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem fizika szakát a továbbtanulásra, hanem egy kosármeccs alkalmával indult beszélgetés ihlette meg, hogy az ország határain kívül válasszon egyetemet.
Bernád József Zsolt: Szigeti Andrástól kaptam az ötletet, aki akkoriban a bukaresti egyetemen adjunktus volt. Nagyon szeretett kosárlabdázni, és amikor a Székely Mikó Kollégium szervezett egy kosárlabda-mérkőzést öregfiúk és a nagy diákok között, akkor találkoztam vele. Kezdtünk beszélgetni, és azt mondta, menjek külföldre egyetemre. Bukarestben jó állása volt az egyetemen, mégis elköltöztek Kanadába. Vancouverben az egyetemen dolgozik, azóta is tartom vele a kapcsolatot. Tulajdonképpen akkor fordult meg a fejemben először, hogy ha fizikus vagy matematikus szeretnék lenni, felvételizzek külföldi egyetemre. 2000-ben érettségiztem a Székely Mikó Kollégiumban és felvételiztem a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemre, ami elég problémás volt, mert a felvételit hamarabb tartották, mint az itthoni érettségit. Már az érettségi előtt tudtam, hogy felvettek mindkét szakra, a fizika és a matematika szakra, és ott volt a drukk, mi van, ha nem sikerül az érettségim, románból elvágnak, de nem következett be. Akkoriban a magyar kormány azt támogatta, hogy a magyarok helyben maradjanak, s bár engem felvettek a budapesti egyetemre maximális pontszámmal, komoly tandíjat kellett fizetnem. Elkezdtem az egyetemet, mellette dolgoznom kellett, de így is nagyon megterhelő volt anyagilag a családnak. Elmentem Tasnádi Tamás dékánhelyetteshez, és elmondtam, nem vagyok a legjobb, de a legjobbak között szerepelek az évfolyamon, és értse meg, hogy munka mellett tanulok, szeretném, ha az egyetem adna nekem munkát és az fedezné a tandíjamat. Tasnádi Tamás kis gondolkodási időt kért, és körülbelül két hét múlva levélben válaszolt, hogy rendben van, vannak üres állások a tanulmányi osztályon, a felvételi irodában töltsem ki a papírokat, cserébe eltekintenek a tandíjamtól. Ez nekem kényelmes volt, hisz egyben a munkám is és a tandíjam is rendben volt.
A fizika piacán
Az egyetemi állással beindult egy olyan folyamat, ami később is meghatározta Bernád Zsolt szakmai pályafutását. Jobban odafigyelt a képzésre, öt év alatt megszerezte egyetemi oklevelét és felvételit nyert a doktori iskolába. Alapkutatással kapcsolatos témát választott a kvantummechanika területén, a Schrödinger-egyenlet axiomatikus alapon történő újjáépítése, átgondolása volt a témakör. Doktori disszertációját 2008-ban védte meg sikeresen. Közben megszerezte a letelepedési engedélyt, így a doktori iskola ideje alatt ösztöndíjat kapott.
– A két témavezetőmön kívül még két kutató foglalkozik hasonló kérdéskörökkel, és mivel nagyon speciális témáról van szó, korán kikerültem a fizika piacára. Két állást pályáztam meg. Az egyik Düsseldorfban volt, kvantuminformáció-elmélettel kapcsolatos, és egy másik Új-Zélandon a grafén és a grafén kvantummechanikai tulajdonságai témakörben. Mindkét állást elnyertem, de az új-zélandira két hónappal hamarabb kaptam választ, és akkor úgy döntöttünk, hogy oda megyünk. 2008 szeptemberében volt a doktori szigorlat, a hónap végén megházasodtam, és egy héten belül a feleségemmel repülőre ültünk. Én a grafén kvantummechanikai tulajdonságait vizsgáltam az elméleti fizika síkján a Massey Universityn. Bizonyos eljárással a grafitból olyan szeletet lehet vágni, amelyben egy síkban vannak az atomok, ez az anyag a grafén. A feleségem budapesti származású, magyar nyelv és irodalom szakos, neki nem találtunk munkát. Az ottaniak úgy gondolkodnak, addig nem dolgozhatsz, amíg nincs új-zélandi tapasztalatod, de ha nem dolgozol, hogyan szerezhetnél tapasztalatot? Ott az emberek nem udvariaskodnak, de nagyon segítőkészek, összetartanak. Két-három hét ismeretség után már karácsonyozni hívtak egy családhoz. A meghívás két évre szólt, én egy héttel a határidő előtt felmondtam és újabb állásért pályáztam. Akkor is két lehetőségem volt, az egyik a darmstadti műszaki egyetemen kvantuminformáció, kvantumoptika területen, a másik a Szegedi Tudományegyetem elméleti fizika tanszékén.
Darmstadtban
Nehéz megérteni, hogy a neves szegedi tudományegyetem helyett miért választja egy székely fizikus azt a világot, amelybe németnyelv-tudás nélkül csöppent. Ő maga is beismeri, hogy merész döntés volt, ráadásul néhány hónapos kisfiukkal vágtak neki a németországi életnek, de kilenc év távlatából úgy érzi, ez volt a helyes út. 2010 és 2017 között a darmstadti egyetemen dolgozott egy, az oktatási és kutatási minisztérium által finanszírozott, huszonöt egyetem együttműködése révén működő programban.
– Az volt a terv, hogy építsenek egy kvantumkommunikációs csatornát Berchtesgaden (itt áll Hitler egykori nyaralója, a Sasfészek – szerk. megj.) és Kiel, vagyis Németország déli és északi pontja között. Ez olyan kommunikációs eszköz, ami viszonylag lassú, de magas adatátviteli biztonság érhető el általa. Az elképzelés az volt, hogy az internet meglévő hálózatát, a Telekom-kábeleket használnák arra, hogy kvantumos információt továbbítsunk. Később a német modellt uniós szintre emelték, az már egy jóval költségesebb, nagyobb projekt, ami az alapkutatás mellett a kutatások közötti együttműködésre és az iparra is kiterjed.
Újból választás előtt
– 2017-ben tulajdonképpen munka nélkül maradtam és elkezdtem jelentkezni állásokra. Választhattam Texas és Málta között. A máltai egyetemet választottam, ez egy uniós projekt volt. Kutatási területem az optomechanikai rendszerek vizsgálata. Vannak olyan vékony fémlemezek, nagyon kis súlyú tükrök, amelyek nagyon érzékenyek fénynyomásra. Ha megvilágítják, a rájuk érkező fény impulzusára elmozdulnak. Mi arra kaptunk pénzt, hogy olyan érzékeny, kis súlyú tükröt vizsgáljunk, ahol a fény által átadott impulzus nem folytonosan történik, hanem kvantálva. Azon gondolkodnak, hogy miként hozzanak létre olyan kábeleket, amelyek leosztásokat tartalmaznak, és ahol a kábel szétválik, oda tegyenek egy ilyen tükröt, ami bizonyos frekvenciákra érzékeny. Ha adott frekvencia érkezik, azt a tükör az egyik kábelcsatornába irányítja, ha egy másik frekvenciájú jel érkezik, a tükör érzékeli, bezárja az egyik csatornát és a másikba engedi tovább a jelt. Engem az optomechanikai mozgásegyenlet kutatásával bíztak meg, tulajdonképpen a több ország együttműködése révén működő projekt egyik elméleti csoportjához tartozom. Mivel tanárhiány volt az egyetemen, felajánlották, hogy a kutatás mellett tanítsak statisztikus mechanikát a harmadévesek számára. Kutatási munkámhoz nincs szükség laboratóriumra, így ezt végezhetem Darmstadtban egy irodában, tanítani pedig Máltára utazom. Átlagban két hetet töltök Máltán, három hetet Darmstadtban. A kutatási megbízatásom 2020 decemberében ér véget.
Ingázás repülővel
Egy olyan embernek, aki egy helyben éli le élete legnagyobb részét, szinte elképzelhetetlen, hogy valaki két-három hetente repülőre ül és egy másik országban dolgozik, majd néhány hétre hazatér választott hazájába. És mindezt teszi kétgyermekes édesapaként. Bernád Zsolt fia, Márk kilencéves, lánya, Olívia másfél esztendős.
– Először mi is idegenkedtünk, hogy miként fogjuk ezt megoldani, hisz lányunk abban az évben született, amikor váltanom kellett, a feleségem pedig alig egy éve kapott állást, és a gyermeknevelés miatt nem hagyhatta ott, nehogy elveszítse a munkahelyét. Aztán minden megoldódott. Ha jó a forgalom, lakásunktól a máltai egyetemig négy óra az út, ebből huszonöt perc a frankfurti repülőtérig, egy óra beszállás, két óra repülés, fél óra a repülőtértől az egyetemig. Feleségem nyolc év után, 2016-ban végre álláshoz jutott, részmunkaidőben magyarórákat tart egy állami gimnáziumban, és adminisztratív feladatokat is kapott abban az iskolában, ahol hetente két napot, kedden és csütörtökön dolgozik. Szülés után nyolc héttel ment vissza tanítani, nem akarta elveszíteni ezt a lehetőséget. Amikor otthon voltam, én vigyáztam a kislányunkra, anyósomék és szüleim is voltak nálunk, jelenleg barátaink segítenek kedden és csütörtökön.
Kell a belső hajtóerő
Amikor Bernád Zsoltot a honvágyról kérdezem, határozott nemmel válaszol. Azt mondja, rég elment itthonról, az elmúlt tizennyolc esztendőben sok minden változott, Sepsiszentgyörgy már nem a régi. A régi barátok hiányoznak, gyermekkora Középajtájára is szívesen emlékszik, de már ott is minden más.
Darmstadtban úgy élik meg magyarságukat, hogy német környezetben dolgoznak, de a Danubius kulturális és oktatási egyesületben aktívak, és legalább tíz magyar családdal baráti kapcsolatban vannak.
Felesége az egyesületben is tart magyarórákat, Zsolt szívesen edzősködik időnként, mindenféle labdajátékokkal foglalja le a gyermekeket. A szülőkkel néha grilleznek, közösen szervezik az ünnepeket és hobbiként kertészkednek, valamint társasjátékot játszanak, gyűjteményük is van a különböző korosztályoknak szóló társasjátékokból.
– Németországban sok nemzetiség él, itt magyarnak lenni és magyarnak nevelni a gyermekeket nagyon egyszerű. Márk magáról úgy tartja, hogy ő magyar, az iskolában is magyarként tartják számon. Nekem Németországban élni majdnem ugyanolyan, mintha itthon élnék, mondjuk egy nagyobb városban, például Kolozsváron. Annyi a különbség, hogy az állam nyelve nem román, hanem német, és egy kicsit mások az életkörülmények. Németországban sincs kolbászból a kerítés disznólábbal megtámasztva, de az ember nyugalommal megy el egy hivatalba ügyes-bajos dolgaival, e-mailekkel, rövid telefonnal, kellemes beszélgetésekkel el lehet intézni mindent, és ez nagyon csökkenti a stresszt. Törekszenek arra, hogy saját és mások életét ne tegyék stresszessé, ha nem muszáj.
Az én munkámban fontos a tudás, a tehetség, de ennél is fontosabb a belső hajtóerő. Ha valaki gazdaember és van belső motivációja, annak más az udvara. Ez az élet bármely területén érvényes.
A harminchét éves sepsiszentgyörgyi kutató fizikus elégedett az életével, úgy tartja, szakmai téren is jól halad. Azért nem beszél megvalósításról, mert szerinte az elméleti kutatásban nem látható előre, hogy az erőfeszítéseknek lesz-e gyakorlati hasznuk, és főleg mikor, de szerinte abban a hitben kell élnie és dolgoznia, hogy amit tesz, nem hiábavaló.
