Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

KerékpározásA feladat teljesítése a fontos, a helyezés csak másodlagos

2019. augusztus 19., hétfő, Sport

A sepsiszentgyörgyi Bagoly Levente nem nevezhető átlagos sportolónak, az utóbbi években már többször emberfeletti teljesítményt vitt véghez, számára az amatőr bringázás versenyszintű bicikliturizmussá fejlődött. A háromszéki fiatalember Európában és Ázsiában is próbára teszi magát, a különböző kontinenseken szélsőséges időjárási és infrastrukturális körülményekkel küzd meg, de a feladni szó nem szerepel a szótárában. Szenvedélye ultramaratoni bicikliversenyek teljesítésére sarkallja, legutóbb egy 4000 kilométeres megmérettetést teljesített, ahol a körülmények testileg és lelkileg egyaránt próbára tették. A 30 éves Bagoly új végtagként tekint a kerékpárra, számára fontos, hogy az ember folyamatosan akarja az előrehaladást és ne gyengüljön el.

  • Fotó: Facebook / The Transcontinental Race
    Fotó: Facebook / The Transcontinental Race

– Augusztus 8-án befejezted a Transcontinental Race ultramaratoni bicikliversenyt. A bulgáriai Burgasz és a franciaországi Brest közötti 4000 kilométeres távolságot 12 nap 12 óra és 3 perc alatt teljesítetted, 250 induló közül a 18. helyen végeztél. Milyen nehézségekkel találtad szemben magad?
– Általában eddig szerencsésen megúsztam a versenyeket, viszont ezúttal kaptam mindenből egy kis adagot, a körülmények pedig próbára tettek testileg és lelkileg. Már az első nap több nehézségbe ütköztem, ugyanis az első 10 kilométeren elestem, miután megcsúsztam egy poros földúton. A szerencsétlen bukásból egy sajgó jobb forgóval álltam fel, de próbáltam tovább tartani a tempót az élbollyal, ezért többnyire bal lábbal nyomtam csak a pedált, azonban a meredek hágók miatt abban a lábamban hamar izomgörcsök álltak be. Emellett a nap is nagyon megsütött, így egy kisebb napszúrás miatt még hánytam is egyet. Teljesen elerőtlenedve és egy lábbal valahogy elbotorkáltam az első számú ellenőrző ponthoz, amely az 1400 méter magasan fekvő Buzludzha-hegy volt, ahol tudatták velem, hogy már csak a 175. helyre volt elég az addigi teljesítményem. Elszomorított a helyzet, és már csak annyi erőm volt, hogy leguruljak a hegyről, majd egy benzinkútnál tértem nyugovóra, és nagyon vacilláltam, hogy kiszálljak a versenyből, mivel mindent veszve éreztem. Aztán eszembe jutott az aranyszabály, vagyis hogy semmiképp ne lépjünk ki egy viadalból egy fárasztó nap után és egy kiadós alvás előtt. Három órát aludtam, ezt követően pedig elhatároztam, ha lassan is, de folytatni fogom és végigcsinálom a versenyt, amire már legalább fél éve vártam. A folytatásban napról napra jobban éreztem magam, egyre jobban felgyorsultam, és egy adott pillanatban újra a legjobb tízben találtam magam. Ekkor kezdődtek a technikai problémák, majd az esős napok, így a végére visszacsúsztam pár helyet. Bármennyire is szerettem volna többet elérni, most csak ennyire futotta, közben pedig levontam a következtetést: nagy távoknál a legfontosabb a feladat teljesítése, hogy hányadikként végzel, az csak másodlagos marad.

– Idén nem tétlenkedtél, hiszen áprilisban az Italy Divide versenyen 1220 kilométeres távot tettél meg Nápoly és a Garda-tó között. Korábban azt nyilatkoztad, hogy nagyon nehéz terepen kellett tekernetek. Elmondható, hogy az olasz viadal volt az eddigi legnehezebb számodra?
– Ha a terepviszonyokat veszem figyelembe, azt mondhatom, hogy a legnehezebb volt. Sokszor nehezebbnek találtam, mint az előző évi kirgizisztáni versenykörülményeket. Azon a megmérettetésen is volt eső, de hál’ istennek, megúsztam technikai gubancok és sérülések nélkül.

 

 

– Két évvel ezelőtt a Belgium és Görögország közötti Transcontinental Race megmérettetésen vettél részt, ahol a 285 fős mezőnyben a 18. lettél, miután 12 nap 14 óra és 50 perc alatt célba értél. Tavaly a Kirgizisztánban rendezett, az egykori Selyemút mentén szervezett Silk Road Mountain Race viadalon a második helyen végeztél, az 1721 kilométer hosszú köves utat 9 nap 3 óra 30 perc alatt teljesítetted. Milyen élményekkel gazdagodtál?
– Utólag visszatekintve minden egyes verseny vagy akár kirándulás kedves élményként marad meg, bármennyire sínylődtem is közben. Szerintem ezek azok a tapasztalatok és élmények, amelyek örök értékűek az ember életében, továbbá senki nem veheti el tőlem, legalábbis ameddig az eszemet tudom.

– Mielőtt versenyezni kezdtél volna, korábban több külföldi útnak is nekivágtál. Eltekertél Bukarestből a katalán fővárosba, majd Törökországba kerékpároztál, és ezt követően a norvégiai Északi-fokhoz is eljutottál. Melyik volt a legemlékezetesebb kalandod?
– Ezen három körút közül az utolsó maradt meg a legélénkebben. A csodás északi domborzat a mai napig belevésődött a retinámba. Úgy érzem, bármikor visszamennék, ha lehetőségem volna.

– Valószínű, hogy nem egy átlagos hegyikerékpárral teljesíted ezeket a távolságokat. Milyen biciklit használsz ezeken a hosszú távú versenyeken?
– Tavaly sikerült összekuporgatni egy nagyobb összeget, így egy komolyabb kerékpárt vásárolhattam, amivel a versenyekre járok. A bicikli két kerékszettel rendelkezik, amit annak függvényében cserélek, hogy országúti vagy földutas versenyre megyek. Közben szerencsémre kezdtek megjelenni a szponzorok is, már van ruházati és biciklikellék támogatóm is.

– Hogyan készülsz a versenyekre erőnlétileg? Általában milyen szintű terheléssel találkozol?
– A felkészülés változik, mert van, amikor több időm van, bizonyos időszakokban pedig kevesebb. Úgy gondolom, hogy a fizikai felkészülés az első két napon tud esetleg segíteni egy ilyen versenyen, hiszen ezt követően a test teljesen kimerül, csak az akaraterő, ami tovább tud vinni nap mint nap. Miután végigtekert az ember néhány hasonló versenyt, a test hozzászokik a terheléshez, ezért inkább a pszichikai felkészülést tartom fontosnak. Fontos, hogy az ember folyamatosan akarja az előrehaladást, ne gyengüljön el, és ha ez összejön, akkor majdnem biztos a hosszú távok teljesítése.

– Szoktál információkat gyűjteni előzetesen azokról az országokról, ahol kerékpározol?
– Igen, szoktam dokumentálódni, többek között végignézem az előző években részt vevő emberek élménybeszámolóit, továbbá rákeresek az adott országokban dokumentum- és kalandfilmekre. Emlékszem, a kirgizisztáni verseny előtt már annyi filmet megnéztem, hogy amire odakerültem, már majdhogynem otthonosan éreztem magam.

– Ezeken a versenyeken általában ugyanaz a mezőny áll rajthoz? Ha verseny közben problémátok akad, szoktatok egymásnak segíteni?
– Igen, elég gyakran lehet ismerős arcokkal találkozni a rajtvonalnál, viszont nem segíthetünk egymásnak. Ezeken a versenyeken van egy leegyszerűsített, tízpontos szabályrendszer, amely többek között kimondja, hogy a kerékpározók az egyenlő esély és az önállóság nevében kell hogy versenyezzenek. Ez annyit tesz, hogy csak annyit használhatunk, ami nálunk van, és mindenki számára elérhető üzletből vagy szervizből vásárolhatunk, viszont nem szabad személyre szabott segítséget igénybe venni, például a verseny előtt az útszélen elásott táska sem szabályos.

 

Fotó: Tom Hardie

 

– Egy ilyen verseny elég komoly anyagi ráfordítást igényel. Saját zsebből fizeted vagy támogatók segítenek?
– Javarészt saját zsebből igyekszem fedezni a költségeket, mert úgy tekintek rá, mint a vakációmra, viszont volt már rá példa, hogy anyagi támogatást kaptam. Tavaly a kirgizisztáni oda-vissza repülőjegyemet teljes egészében baráti támogatásból fedeztem, valamint az olaszországi versenyre is kaptam segítséget a sepsiszentgyörgyi Cosys Computer Systems cégtől, továbbá mindig számíthatok a szüleimre és a családomra, ha szükséges.

– Nálad hogyan alakult ki a kerékpáros életforma? Mióta töltöd az életed egy jelentős részét két keréken?
– Mondhatni, az első pillanattól kezdődően megfertőződtem, amikor nagymamám közel harminc éve egyszer csak elengedte az ülést, és megtettem életem első tíz méterét egyedül. A tömbház körüli tekergések egyre messzebb nyúltak, a bicikli gyermekkorom jelentős elemévé vált, viszont mint kultusz csak a bukaresti éveim során lett részese életemnek. Mondhatni, egy új végtagként tekintettem rá, télen-nyáron biciklivel jártam a forgalomtól lefulladt fővárosban, ahol biciklis futár is voltam, szabad időmet pedig a számomra kedves csapatsporttal, a kerékpáros pólóval töltöttem.

– Számodra mi fontos a kerékpározásban? A helyszínek meglátogatása vagy az út maga?
– Természetesen az út maga. Semmi sem adja úgy vissza az adott hely karakterét, mint amikor átbiciklizem rajta. Az út göröngyei és a szellő illata mind olyan részletek, amelyeket csak bicikliülésből él át igazán az ember. Talán a szaladás is hasonló, csak az valamivel lassabb.

– Hogyan látod, hány éves korodig tudod teljesíteni az ultramaratoni versenyeket?
– Az élsportolók általában gyerekkoruktól kezdve intenzíven gyakorolják az adott sportágat, és a húszas éveikben érik el csúcsteljesítményüket, döntik meg a világrekordokat. A rossz hír, hogy én már lecsúsztam a húszas éveimről, jó hír viszont, hogy az ultramaratoni sportok esetében ez nem így van. Gyakran a legjobb teljesítményeket a negyvenes éveikben járó sportolók érik el, továbbá egyre gyakrabban látni, hogy a hosszú távú bicikli- és futóversenyeket lányok nyerik, bőven ráverve a férfi mezőnyre. Ez az a sportág, ahol nem a pár órás csúcsteljesítmény viszi a dobogóra a résztvevőket, hanem a többnapos, kitartó és precíz munka. Így történt az idei Transcontinental Race versenyen is, ahol egy fiatal német lány nyert több mint tízórás előnnyel, mindenki legnagyobb meglepetésére. Nagyon örülök, hogy a választott sportágban nincs korbeli és nemek közti különbség, továbbá annak, hogy azok a bizonyos negyvenes évek még előttem vannak.

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint tisztségben marad-e a Dăncilă-kormány év végéig?






eredmények
szavazatok száma 702
szavazógép
2019-08-19: Magazin - :

A rokonok megbecsülése a magyarok jövőjének záloga (V. Ősök Napja Bugacpusztán)

A magyarok származástudata, önazonossága, egymás iránti tisztelete és szeretete, rokonaik megbecsülése egyben a jövőjük záloga – mondta az emberi erőforrások minisztere az V. Ősök Napja ünnepélyes megnyitóján mondott beszédében szombaton a Bács-Kiskun megyei Bugacpusztán.
2019-08-19: Sport - :

Gőzerővel készülnek az új idényre (Fallabda)

A Kovászna Squash SKE és a Huni Squash School augusztus 5. és 16. között ifjúsági játékosoknak tartott felkészülést, amelyen a szervező klubtól tíz gyerek egy edzővel, míg a Remat SKE kilenc gyerekkel és egy trénerrel vett részt.