Elektromérnök a hegyekben
Miként gyermek- és diákkorukban a kézdivásárhelyi fiatalok többsége, Bereczki Barna is középiskolásként kezdett el kirándulni, ismerkedni a természettel. 1976-ban – ahogy fogalmaz, „jó évjáratban” – született, s amikor iskolás volt, megszokott volt a fiatalok körében a hétvégi sátorozás a Szent Anna-tónál, a túrázás a környékbeli, felső-háromszéki tájakon. Erdész nagyapja is befolyásolta érdeklődését, ám az igazi áttörés egyetemi éveiben történt. 1994-ben mérnöki karra jelentkezett Kolozsváron (folytatva a Gábor Áron Szaklíceumban elkezdett elektrotechnikai tanulmányait), s rövid idő alatt a természetjárás, a sziklamászás és a magashegyi túrázás szerelmese lett. Földrajzos diákokkal társult, s nagyon komolyan kezdett érdeklődni a természet és a hegyek, illetve azok környezete iránt, szikla- és hegymászó tanfolyamokat végzett, nyáron és télen egyaránt. Diákkorában olykor hetente három-négy alkalommal is kiment a Tordai-hasadékba, ízlelgetve a sziklamászást. „Erős megismerési vágy” hajtotta, s bár kipróbálta a hegyi maratonfutást, illetve a teljesítménytúrázást is, nem csupán a teljesítményre figyelt, hanem egyre jobban érdekelte a hegyek élővilága, földrajzi környezete is.

Amellett, hogy folyamatos késztetést érzett az újabb és újabb magashegyi útvonalak és tájak megismerésére, az állatok, növények iránti érdeklődése erős természetszeretetté alakult, s meggyőződéssel vallja, „illik ismernie” az erdélyi Kárpátok élővilágát. Nem csupán a Fogarasi-havasokba, a Retyezátba, a Bucsecsbe és a Királykőre járt gyakran, hanem lehetőségei szerint, székelyföldi hegymászókkal társulva többször szerveztek expedíciós túrázást a Kaukázusba, az Alpokba vagy a Magas-Tátrába.

1994–1999 között élt és tanult Kolozsváron, s még egyetemista korában felismerte, hogy a természet és a hegyek szeretete nem zárja ki a műszaki érdeklődését, e két szakterület „jól kiegészíti egymást”. Elektrotechnikai, mérnöki ismereteit azóta is kamatoztatja, tanult szakmája is része az életének. Másrészt a Tordai-hasadék sziklaútjait mászva arra is rájött, hogy a nagy nehézségű falak nem vonzzák, a sziklamászás számára inkább erőnléti edzés, olyan tudás, ami lehetőséget teremt arra, hogy bejárhassa a magas hegyek szakadékvölgyeit, rejtettebb gerinceit, télen és nyáron egyaránt. Bereczki Barna számára azóta is főként az erdélyi magas hegyek, a Kárpátok bércei és szakadékvölgyei a vonzóak. A nehezebb sziklamászó utak egy olyan küszöböt jelentettek számára, amelyen nem tudott és nem is akart átlépni. Imádja viszont a téli, a hó- és jégtechnika alapos ismeretét igénylő mászást, a magashegyi túrázást, főként a közeli Bucsecs és Királykő sziklavilágában, ez folyamatosan jó edzés testnek és léleknek egyaránt.

Szenvedély és hivatás
Még az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) tagjaival kirándult egyetemistaként, amikor felkérték, mutasson be itteni területeket, hegyvidékeket az EKE meghívott vendégeinek. Bereczki Barna rájött, szívesen osztja meg ismereteit másokkal, egy-egy „jó helyen” öröm számára a túravezetés. Ezzel is alaposan kezdett foglalkozni, tanfolyamokat végzett, 2010–2011 óta pedig hivatásos magashegyi túravezető. Ez számára nem csupán munka, hanem szenvedély is, hiszen ha nem rajongana e sajátos világért, nem irányíthatná jó lélekkel az érdeklődőket a hegyekben. Minden elismervényt, oklevelet megszerzett, három nyelven – magyarul, románul és angolul – vállal túravezetést és főképp az erdélyi Kárpátokra „szakosodott”, a Retyezáttól egészen a Nagyhagymásig.

Északabbra már nem szívesen megy, a Radnai-havasokban nem érzi annyira otthon magát. Saját területén viszont a legsűrűbb ködben is tudja, merre kell mennie, s nem csupán a hegyeket ismeri alaposan, hanem az ottani élővilágot is. Ezt erdélyi, romániai, nyugat-európai turisták egyaránt tapasztalhatták, élményeik olvashatók Bereczki Barna túravezetői honlapján is (transylvaniaturism.com). Még távolabbról, az óceánon túlról érkezőket is kalauzolt, és csupán azt sajnálhatja, hogy a túravezetői idény csak féléves, áprilistől szeptember végéig, október elejéig tart, s ez bizony nem biztosít elegendő megélhetési lehetőséget egy teljes esztendőre. Megpróbálta ezt is.

Két évig, 2016-ban és 2017-ben kizárólag túravezetést végzett, de bebizonyosodott, ennyi­ből nem lehet megélni. Pedig egy-egy hónapból húsz, huszonegy napot is a hegyekben tölt (a többi a pihenésre, illetve a szervező munkához kell), a nyár folyamán pedig rengeteg olyan felkérést kap, amit időhiány miatt már nem tud vállalni. Főleg olyankor kerül nehéz helyzetbe, amikor későn, a nyár derekán keresik meg, igaz, ez nem jellemző a távolabbról érkező turistákra, ők rendszerint már a szezon elején jelzik, mikor és hova jönnének. Egyre többen kirándulnak ugyanis mifelénk is, s míg hat-hét évvel ezelőtt nyáron bármikor lehetett helyet találni egy-egy magashegyi menedékházban, ezek most már nagyon zsúfoltak, a tervezett túra előtt két-három hónappal foglalnia kell.

Szóval és fényképezőgéppel
Bereczki Barna nem csupán szívesen beszél a természetről és a hegyekről, de rendszeresen ír is. Tíz évig, 2008 és 2018 között blogot vezetett (nature­photobuilder.blogspot.com), írásait fényképeivel színesítette. Kedvcsinálónak szánta szövegeit, hogy az érdeklődők keressék fel az általa bemutatott térségeket, részletesen írt hegyvidéki barangolásairól és túraútvonalairól. Bejegyzéseit számosan követték – többször megtörtént, hogy a hegyekben olyanokkal találkozott, akik őt személyesen ugyan nem ismerték, de olvasták ismertetőit. Végül azonban belátta, hogy változnak az olvasói szokások, s egy utolsó, a háromszéki turistalátványosságokat részletező írással lezárta blogját. Az ott megjelent írások továbbra is olvashatóak, fényképeit azonban újabban közösségi oldalára tölti fel, s bár korábbi szempontjait követi a Facebookon is, itt azonban jóval tömörebben fogalmaz, magyar, román és angol nyelven egyaránt. Emellett felkérésre több folyóiratba is ír természetjárással, túrázással kapcsolatos cikkeket.

De ez nem minden: Bereczki Barna szenvedélyes tájfotós is. Eleinte, mint a természetjárással kacérkodók többsége, csupán dokumentáló szándékkal fényképezett, de időközben felismerte, a fotózás számára életformát, célt is jelent. Főképp a táj érdekli, a hegyek világától akár a tengerparti sziklákig mindent fényképez, ami egyedi, de újabban a vadfotózás is vonzza. Rendszeresen irányította fotósok csoportjait is, akik sajátos igényeikkel keresik őt „különleges pillanatok” reményé­ben. Ismerni kell ugyanis annak az állatnak vagy madárnak az élőhelyét és viselkedését, amelyet lencsevégre szeretnének kapni, másrészt a fotósok épp azokat az időjárási viszonyokat keresik, amelyeknek a turisták általában nem örülnek.

Otthon a Bodoki-havason Bereczki Barna fotója

Egy fotósnak az eső utáni fény, a felhők borította égbolt, a szivárvány, a hajnali vagy késő esti derengés egyaránt vonzó lehet. Ha például egy természetfotós zergét szeretne fényképezni, akkor a Bucsecs-hegység ama részébe kell őt elkísérnie, ahol biztosan megpillantja, s mindezt a megfelelő időszakban, ősszel, a zergék párzása idején, amikor könnyebb megörökíteni őket. Vadfelmérésben is részt vesz, tagja a Transylvanian Wild­life Project nevű egyesületnek, amely 2011 óta több természetvédelmi felmérést végzett. Ő maga az alpesi régió ismerőjeként csatlakozott a csapathoz, de főleg a Kárpátok nagyvadjaival foglalkoznak (bekapcsolódtak a National Geographic egyik projektjébe is, elkészítettek egy dokumentumfilmet, illetve egy vadfelmérést is). Megjegyzi, a turisták rendszerint valamilyen különleges látványosságért keresnek fel egy-egy térséget, szerinte Háromszéken pillanatnyilag a medvelesek jelentik az egyedüli vonzó és sajátos célpontot.

Fotósként Bereczki Barna arra is büszke, hogy képei helyet kaptak több, a Kárpátokat ismertető kötetben, s ha valaki e témában ír könyvet, rendszerint hozzá fordul fényképekért, ugyanakkor székelyföldi természetfotó-kiállításoknak is állandó résztvevője.

Jobbnak lenni
Erőteljesen lokálpatrióta, s nem kívánkozik el szülőföldjéről, mert nagyon szereti Erdély hegyeit – fogalmazza meg Bereczki Barna. Miután Kolozsváron elvégezte az egyetemet, hazajött Kézdivásárhelyre, de azzal szembesült, hogy neki még a céhes város is túlságosan nagy. Feleségével egy természethez közeli, csendesebb és nyugodtabb életteret kerestek, s azt egy kis csernátoni zsákutcában találták meg. Miután sikerült felépíteniük házukat, ott élnek, szeretik a ház körüli állandó tennivalót, a kertet, de Bereczki Barna számára az is jó, hogy ha éppen kedve tartja, negyedórányi kerékpározás után már kint lehet az erdőben.

Elégedett magával és mindazzal, amit negyvenhárom éves koráig elért. Bereczki Barna már nem akar újítani, célja, hogy mindazt, amivel eddig foglalkozott, ezentúl még alaposabban, még igényesebben művelje, meglévő képességeit kívánja fejleszteni. Tömören fogalmaz: jobb és ismertebb túravezető, idegenvezető, még jobb fotós szeretne lenni, de elektrotechnikai ismereteit is bővíteni akarja. Mindehhez pedig folyamatosan tanulnia, cselekednie kell, de ezt megszokta, mert túravezetőként és emberként számára egyaránt az a fontos, hogy felfelé, a magaslatok irányába tekintsen.