Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

KiscimboraGrimm testvérek: A kristálygolyó

2019. szeptember 7., szombat, Irodalom

Élt egyszer egy boszorkány, annak volt három fia. Jó testvérek voltak, szerették egymást, jól bántak az anyjukkal is. De az nem bízott bennük, attól tartott, valami rosszat forralnak ellene, meg akarják fosztani a hatalmától. Ezért a legnagyobbikat átváltoztatta sassá, a középsőt meg cethallá. A sasnak egy sziklaormon kellett laknia; néha látni lehetett, amint nagyokat körözve lebeg az égen. A középső, akit cethallá varázsolt, a tenger mélyén élt, időnként fölúszott a felszínre és egy-egy hatalmas vízsugarat lövellt a magasba.

  • Benedek Anna rajza
    Benedek Anna rajza

A harmadik fiú félt, hogy az anyja végül őt is valamilyen állattá varázsolja, medvévé vagy farkassá talán, azért egy szép napon titokban elment a háztól.
Hallott már róla nemegyszer, hogy az aranynap kastélyában egy elátkozott királylány várja a szabadulását, de aki megpróbálja kiváltani, az az életét teszi kockára. Huszonhárom ifjú már odaveszett. Még egy huszonnegyedik próbát tehet, de utána többé senki. Ha az is kudarcot vall, a királylányon örökre rajta marad az átok.
A fiú nem ismert félelmet.
– Nincs énnekem most már sem apám, sem anyám – mondta –, mit veszthetek ezen a világon?
Azzal útnak indult, hogy megkeresse az aranynap kastélyát.
Jó ideje járt már a világban, de csak nem akadt rá. Vándorútján egyszer betévedt egy rengeteg erdőbe, és sehogyan sem talált kiutat belőle. Ahogy ott tévelygett, egyszer csak megpillantott a távolban két óriást: nagyban veszekedtek, ráncigálták, taszigálták egymást.
– Nem szégyellitek magatokat?! – szólt rájuk mérgesen, amint a közelükbe ért. – Ilyen nagy golyhók, és úgy huzakodnak, mint a vásott kölykök!
– Egy kalapért tusakszunk – felelték az óriások –, nem tudjuk eldönteni, melyikünké legyen, egyforma erősek vagyunk, egyikünk sem bírja legyőzni a másikat. Ti, kis emberek okosabbak vagytok nálunk, azért rád bízzuk, te tégy köztünk igazságot.
– Képesek vagytok veszekedni egy ócska kalapon? – kérdezte csodálkozva a fiú.
– Ezt csak azért mondod, mert nem tudod, miféle jószág ez! – felelték neki. – Tudd meg, hogy ez csodakalap: aki a fejére teszi, oda kívánkozhat, ahova éppen kedve tartja, s azon nyomban ott is terem.
– Nem bánom, elvállalom a bíráskodást – mondta a fiú. – Adjátok ide azt az ócskaságot; én valamicskét odébb megyek, aztán, ha füttyentek, fussatok versenyt hozzám. Aki előbb odaér, azé lesz a kalap.
Az óriásoknak tetszett a dolog, a fiú meg feltette a kalapot és elindult. Közben azonban egyre csak a királylányon járt az esze. Megfeledkezett az óriásokról, csak ment, ment, és egyre beljebb került a vadonba. Aztán egyszer csak nagyot sóhajtott, mert olyan nehéz volt a szíve, mintha ólmot vinne a mellében, s azt mondta:
– Bárcsak az aranynap kastélyában lehetnék!
Abban a szempillantásban egy nagy hegy tetején találta magát, s ott tündöklött előtte az aranynap kastélyának a kapuja. A fiú benyitott, átvágott az udvaron, fölsietett a lépcsőn, belépett a palotába, és ment a fényes aranytermeken át, míg csak az utolsó szobában rá nem talált a királylányra. De hogy megijedt tőle, amikor meglátta! Hogyne ijedt volna meg, hiszen azt hallotta, nincs nála szebb lány a világon; s most mit látott? Egy hamuszürke arcú, ráncos bőrű, zavaros szemű, kócos csúfságot.
– Te volnál az a világhíres, világszép királylány? – kiáltotta.
– Ez, amit látsz, nem az igazi alakom – felelte a királylány –, de emberfia csak ebben a rút formában láthat. Hanem ha kíváncsi vagy rá, milyen vagyok valójában, nézz ebbe a tükörbe, ez nem hazudik, megmutatja neked az igazi képemet. Azzal egy kis tükröt adott a kezébe. Az ifjú belenézett, és még a lélegzete is elállt attól, amit megpillantott benne. Ott ült előtte a világ legeslegszebb lánya, kezét ölébe ejtette és arcán csorogtak a könnyek.
– Minden veszedelmet vállalok érted, csak mondd meg, hogyan szabadíthatlak meg! – kiáltotta az ifjú.
– Aki megszerzi a kristálygolyót és felmutatja a varázslónak, megtöri vele az átkot, és én vissza­nyerem igazi alakomat – felelte a királylány. – De ki tudná azt a golyót megszerezni?! Sokan megpróbálták már, de mind rajtavesztettek. Te még fiatal vagy, fáj a szívem érted; inkább tégy le a szándékodról és élj boldogul!
– Nélküled úgysem volna nekem élet az élet! – felelte az ifjú. – Ne is akarj lebeszélni, hiába volna; inkább azt mondd meg, mit kell tennem.
– Tudj meg hát mindent, ha nem bírhatlak jobb belátásra – mondta a királylány. – Annak a hegynek a tövében, amelyiken ez a kastély áll, van egy forrás. Mellette lakik egy vadbölény, azzal meg kell küzdened. Ha sikerül megölnöd, kiszáll belőle egy tüzes madár. A madárban van egy tüzes tojás, annak a tojásnak a sárgája pedig nem más, mint a kristálygolyó. Hanem a madár addig ki nem ejti a tojást, míg rá nem kényszerítik; ha pedig a tojás a földre esik, mindent lángba borít a környéken, s elolvad maga is meg a kristálygolyó is a tűzben. Akkor aztán kárba veszett minden fáradságod.
– Nincs az a fáradság, amit én el nem viselek érted! – szólt az ifjú, és lesietett a hegyről a forráshoz.
A forrás vize lágyan csobogott, s ott feküdt mellette a lombok alatt a bölény és őrizte. Már messziről meglátta a fiút; felállt, elbődült és fújtatva nekirontott. Sokáig küzdöttek, míg végül az ifjú markolatig döfte kardját a szörnyeteg szívébe.
A bölény lehanyatlott. Abban a pillanatban felrepült belőle a tűzmadár. Vijjogott egyet, s el akart szállni, de a fiú idősebbik bátyja, a sas lecsapott rá a fellegekből, a tenger fölé űzte, s ott úgy megtépte a csőrével, hogy a tűzmadár ijedtében elejtette a tojást. De a tojás nem a tengerbe esett, hanem a tenger partján egy halászkunyhó tetejére. A nádtető nyomban füstölni kezdett, s már-már lángot fogott. Hanem akkor hirtelen hegynyi hullámokat vetett a tenger, habjai átcsaptak a kunyhón és eloltották a tüzet. A fiú kisebbik bátyja, a cethal úszott oda, az korbácsolta fel a vizet. Ahogy a tűz kialudt, a fiú szerencsésen megtalálta a tojást. Nem olvadt el; csak egy kicsit felpattogzott, ahogy forró héjára rázúdult a hideg tengervíz. Az ifjú kivette belőle a kristálygolyót, elment vele a varázslóhoz és felmutatta neki.
– Megtörted a hatalmamat – mondta a varázsló. – Mostantól fogva te vagy az aranynap kastélyának a királya. És tudd meg, hogy ebben a szempillantásban a két bátyád is visszaváltozott emberré.
Az ifjú sietett a királylányhoz. Az már kint várta az aranynap kastélyának tornácán; gyémánthímes aranypalást volt a vállán, gyöngyös koszorú a fején, de sem gyöngy, sem gyémánt, sem arany nem lehetett tündöklőbb a mosolyánál.
S ott nyomban gyűrűt is cseréltek.

Hozzászólások
Szavazás
Önk kire szavaz az elnökválasztás második fordulójában?








eredmények
szavazatok száma 921
szavazógép
2019-09-07: Irodalom - :

Az ötödik kerék 3. (Hegedűs Imre János regénye)

Moyses Márton élete és tűzhalála
De az áldott tavasz és a mezei munka feledtette velük a bajt. Szorgalmasak voltak, mint a hangyák, örültek a legkisebb sikernek, mindig megölelték egymást, ha learattak egy tábla búzát, vagy ha a törökbúzasor végére értek a kapálóban.
2019-09-07: Irodalom - :

A hosszú név átka (Kiscimbora)

Japán népmese
Élt egyszer egy ember Ecsu tartományban, akinek meghalt a felesége, s csak egy kisfiú maradt utána. Az ember nemsokára újra megházasodott, és a második asszonytól is fia született. De az új asszony gyűlölte a mostohafiát. Egyszerűen Korizannak nevezte, mert azt remélte, hogy a rövid név majd megrövidíti az életét is, bízott abban, hogy a gyermek hamarosan meghal.