Szombat délután a Székely Társalgó Egyesület által a baróti református templom bejárata mellett felállított, a néhai Máthé Ferenc Ilonka által faragott kopjafánál emlékezett a Történelmi Vitézi Rend a magyar honvédség 1940. szeptember 12-i baróti bevonulására.
Vitéz Kósa Ilona Imola székkapitány beszédében a hetvenkilenc esztendeje történteket foglalta össze rendtársai és a maroknyi megemlékező számára: a honvédek tiszteletére a város Olasztelek felőli bejáratához és a Diákdomb elé is díszkaput emeltek, a férfiak kokárdát tűztek mellükre, az asszonyok székely ruhát öltöttek, nemzeti színű szalagot fontak a hajukba és virággal fogadták a felszabadító katonákat. Az ünnepléshez tartozott, hogy 1940. október 30-án felavatták az országzászlót és azt a világháborús emlékművet, amelyre Bodosi Dániel a bevonulás egyik pillanatát megörökítő domborművét helyezték. Ebbe a sorba tartozik az is – mondotta a székkapitány –, hogy Krizbai Imre ma már nyugalmazott református lelkész kezdeményezésére 2013-ban felavatták azt a kopjafát, ahol most emlékezni lehet.
Bartha Imre törzskapitány előbb azokat a történelmi momentumokat elevenítette fel, amelyek Észak-Erdély anyaországhoz való visszatérését megelőzték, majd a bevonulás megszervezéséről és annak széles körű lebonyolításáról szólt. Azon szeptemberi eseményre való emlékezésben Bartha Imre kiemelten foglalkozott a néhai erdővidéki mesteremberek, Sütő Béla és Nagy Fábián által két nap alatt készített, Székelyszáldobos és Felsőrákos határában, majd Marosvásárhelyen, végezetül Horthy Miklós kormányzó kenderesi birtokán, a gyümölcsöskertnél 1942-ben felállított székely kapukkal is. Beszédében felidézte azon Székelyföldről származó tábornokok alakját is, akik Észak-Erdély hazatérését követően itthon szolgáltak.
Himnuszaink eléneklése és a kegyelet virágainak elhelyezése előtti pillanatban Bartha Imre úgy fogalmazott, a jövő évi ünneplést azzal szeretnék teljesebbé tenni, hogy újra elkészítik és eredeti helyére költöztetik a nyolcvan éve állított – méretileg némileg kisebb – kaput.
