Befejezték a gidófalvi református templom teljes felújítását, a falképek restaurálását, lezárultak az építkezés során megkezdett régészeti ásatások is. A templombelső még építőtelep képét mutatja, a padok a hajó és a szentély közepén összetolva állnak, de maga a munka befejeződött. A falképek restaurálását a Rómer Flóris Terv keretében a Teleki László Alapítvány finanszírozásával a marosvásárhelyi Imago Picta Kft. végezte Kiss Loránd vezetésével. A munkálat átadására október 12-én kerül sor. A templomegyüttes restaurálását a Bodor Csaba vezette sepsiszentgyörgyi Linea Kft. tervei alapján az MBS Építőipari Kft. végezte.
Bereczki László református lelkész elmondta, 2008-ban kezdődött a templom értékeinek feltárása Tüzes István, Mednyánszki Zsolt és Szakács Tamás közreműködésével, de a munka pénz hiányában leállt. 2016-tól a Teleki László Alapítvány támogatásával nyaranta folyt a falképek konzerválása, restaurálása. A többi munkálat a magyar állam templomfelújítási támogatásával az Erdélyi Református Egyházkerületen keresztül történt. 3–4 méter mélységtől a toronycsillagig az épületegyüttes minden porcikája figyelmet kapott, mondotta a lelkész. Egyedül a kazettás mennyezet restaurálása maradt el, mert erre nem kaptak szakembert.
Tavaly kétszer, idén nyáron újból kutattak a régészek. Sztáncsuj Sándor József, a Székely Nemzeti Múzeum történelmi részlegének vezetője elmondta, összesen nyolc szelvényt ástak. Kutatásaik megerősítették azt az 1930-as években végzett ásatási eredményt, miszerint a hajó egyben épült, azaz ma is akkora, amilyennek a 13. században építették. Előbb félköríves szentély kapcsolódott a hajóhoz. Ennek nyomát a mostani restaurálás során megjelölték: az egykori fal vonalát a padló téglaburkolatában kővel rakták ki. A szentélyt később bővítették, sokszögzáródással látták el. Újdonság, hogy feltárták a lebontott sekrestyét. Annak is két építési fázisát különböztették meg. Érdekes módon a 14. és 15. század fordulóján emelt épületrészt utóbb módosították, belül falat húzva, ezáltal kisebbé téve a teret. Ennek alaprajzát is megjelölték járólapok lefektetésével.
A falképeket Jánó Mihály sepsiszentgyörgyi művészettörténész 14–15. századiként mutatta be, keletkezésük pontos idejét a 15. század első felére teszi. Jól látszik, hogy két regiszterben sorjázták a jeleneteket. Legépebben az északi fal felső regisztere maradt meg. Érdekessége – ugyanúgy, mint a nyugati falképeké is –, hogy másokkal ellentétben nem balról jobbra, hanem fordítva, jobbról balra olvasandó a képsor. Az első jelenet Jézus születésére utal. Ez igen töredékes, mert a falfelületbe később ablakot vágtak. A további fejezetek azonban tisztán követhetőek. A következő jelenet a háromkirályok imádása: jobbról Madonna a gyermek Jézussal, előtte térdel Gáspár, aki egy dobozban ajándékot ad át, mellette a másik két király áll. Fölöttük csillagok, köztük egy nagyobb, mely odavezette a királyokat, odébb szolgák csoportja. Aztán a betlehemi gyermekgyilkosság drámai jelenete zokogó asszonyokkal és férfiakkal, utána az Egyiptomba való menekülés jelenete látható: Mária lóháton a kis Jézussal, mögötte József, fent a csillag, amely vezeti a szent családot. Következik a bevonulás Jeruzsálembe. A város kapujában püspöksüveges alak. E regiszter zárójelenete az utolsó vacsora, melyet már a nyugati karzatról lehet megtekinteni. Az alsó regiszter elpusztult, Jánó Mihály valószínűsíti, hogy a Krisztus-történet folytatódott ott.
A nyugati fal felső regiszterében – ami a karzatról szemlélhető – a Szent László-legenda képsora látható töredékesen. Jobbról kivonulás a várból. A művészettörténész pontosít: nem Váradról, melyet László később alapított, már király korában, hanem Doboka várából, mint ahogyan a Képes Krónika leírja a kerlési ütközetbe való vonulást, a királyt nem a váradi püspök, hanem az erdélyi búcsúztatja. László felé égi áldásként „Isten keze” nyúlik le. Aztán a kerlési ütközet jelenetei következnek. Feltételezhető, hogy a ciklus további képeit a templomhajó déli oldalán festhették meg, azonban ezek mára már elpusztultak. Csupán néhány drapériatöredék látható a déli fal alsó regiszterében. A nyugati fal alsó regiszterében Szent György és a sárkány szintén töredékes ábrázolása látható.
A déli fal és a diadalív csatlakozásánál egy szent püspök álló alakja, a diadalív északi oldalán egy női szent látható. Ez már korábbi, élénkebb, a 14. századra tehető festmény.
A nyugati falon megmaradt egy, már a reformáció utáni korból származó, kartusba foglalt magyar nyelvű felirat. Frissen feltártak és konzerváltak a keleti részen, a szentély záródásában, az orgona mögött is egy kartusba foglalt magyar nyelvű feliratot, mely két bibliai idézetet tartalmaz: Máté evangéliuma 11. részének 28. versét, valamint János evangéliuma 6. részének 68–69. verseit.
