Egyesült erővel
Tanár és tanító fogjon kezet.
A tanár ne kicsinyelje a tanítót. A tanító ne irigyelje a tanárt. Mindannyian a nemzeti kultúra apostolai: tőlük várjuk Magyarország újból való meghódítását.
Ha nem kívánnak egyenlő képességet tőlük a nemzeti kultúra értékei, de egyenlő lelkességet igen. Ebben ne legyen kisebb sem a tanító a tanárnál, sem a tanár a tanítónál.
S egy cél szolgálatában állván, először is ismerjék meg egymást. Ne nézzék hidegen, közönnyel egymás törekvéseit. Dolgozzanak egyesült erővel azon, hogy állam és társadalom a maga értéke szerint megbecsülje azt nagy missziót, melyet a nemzeti kultúra apostolai teljesítenek.
Foglalja el tanár és tanító az őt megillető helyet a társadalomban. Ha nem nyílik meg önként az ajtó: követelje szellemi és erkölcsi erejének teljes tudatában: nyissák meg. Ha nem fizetik meg munkáját becsületesen: ne kunyeráljon. Követelje méltósággal, önérzettel.
S célt ha ért az egyik, ne hagyja cserben a másikat. Ne mondja szűkkeblűen: én már jóllaktam, nem törődöm a te nyomorúságoddal. Kaparj kurta, neked is lesz.
Ez nem volna apostolokhoz méltó cselekedet.
Hogy volt eddig? Más-más utakon haladott tanár és tanító. Egymás törekvéseiről, mozgalmairól alig tudtak. Voltak közös érdekeik: nem vették észre.
Küzdhettek volna együtt, sikerrel, diadallal, s harcoltak más-más csatatéren ugyanazzal az ellenséggel. Így verték le őket mindig, külön-külön. Nem volt egy semleges terület, ahol találkozzanak, sérelmeiket egymás előtt feltárják, s feltárván, közös akcióba lépjenek.
Hát ez egyik fő oka annak, hogy a Nemzeti Iskola megindítására vállalkoztam. Vállalkoztam tanárok és tanítók hosszas biztatása után. S ím, alighogy megtettem az első lépést, látom, világosan látom, hogy akár a tanároknak, akár a tanítóknak külön-külön szerkesztek újságot, mind a két esetben tökéletlen, félszeg munkát végzek. Látom már most, hogy csak ezen a módon, ha egy födél alá invitálok tanárt és tanítót, lehetséges a nagyközönségnek is figyelmét, érdeklődését ráterelni a tanár- és tanítóvilág törekvéseire, küzdelmeire, s eddig csak félénken, suttogva hangoztatott sérelmeire.
Örömmel, megelégedéssel látom, hogy a tanár- és tanítóvilág színe-java már most, az első pillanatban, valóban nem remélt lelkességgel és bizodalommal fogadta el a Nemzeti Iskolát összekötő kapocsnak. Kapocsnak, mely egyfelől a tanárokat és tanítókat köti egybe, másfelől a tanár- és tanítóvilághoz közelebb hozza a nagyközönséget.
Erőmet, lelkességemet nagy mértékben fokozza az a tudat, hogy a Nemzeti Iskolának nem kell a sötétségben tapogatódznia, hogy szélesebb körű érdeklődést sikerült felkeltenem; hogy becsületes törekvésemnek tanúja lesz a nagyközönség is, s lassankint sikerül megtörni a társalomnak csaknem kétségbeejtő közönyét a tanárok és tanítók dolgai iránt.A Nemzeti Iskolának váratlanul nagy közönsége támadt már az első hívó szóra, s ez a nagy közönség nem csupa tanár és tanító, ami egy szebb jövendőnek az előjele. Ez a tudat lelkesítse, bátorítsa tanár és tanító olvasóimat. Ez a tudat egyesítse őket nemes küzdelmeikben. Ne feledjék, egy pillanatra se feledjék, bármit írnak, bármit kezdenek a Nemzeti Iskolában, hogy nem tisztán egymásnak beszélnek. Lesznek, sokan lesznek, akik figyelemmel, érdeklődéssel kísérik: mi van a Nemzeti Iskolában? S ezt nekünk jó tudnunk.
Az ország mielőbb tapasztalni fogja, hogy itt egy nagy s ügye igazságának tudatában elszánt tábor küzd a tisztességért és a kenyérért. Küzd: egyesült erővel.
Nemzeti Iskola,1894, 1. szám (jan. 1.), 1.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
