Intés a pancsereknek

Pár nappal a sikerrel kecsegetető bizalmatlansági indítvány parlamenti vitája és a szavazás előtt a kormányfő és miniszterei úgy viselkednek, mintha minden szép és jó lenne, és kizárólag az ország ügyes-bajos dolgainak rendezése az, amin törniük kell a fejüket. Sőt, tartalékaikból még arra is telik, hogy frappánsan kioktassák az éppen a megbuktatásukon szorgosan dolgozó ellenzéket, gazdasági ügyekben dilettáns, pancser bandának minősítve őket. Persze nincs új a nap alatt, a szociáldemokrata társaság nem az első, magas lóról tett kiszólásánál tart. Az elmúlt közel két év alatt számukra mindenki félkegyelmű amatőr volt, és azt is rendületlenül ismételgették, hogy egyedül ők ismerik a Románia dicsőséges jövője irányába vezető utat. Tegnap a miniszterelnök asszony a jól bevált recepttel állt elő, kijelentve: pénteken (azaz az indítványról történő szavazást követő napon) kormányülést tartanak, költségvetés-kiigazítás is szerepel a napirenden, illetve „pár olyan döntés, amit a románok már rég várnak”. És vélhetőleg, hogy ne tűnjön teljesen egy párhuzamos világban időzőnek, az indítványról is szólt, amely szerinte elbukik, elvégre a honatyák is tudják, hogy az országnak most stabilitásra van szüksége. Nem tudni, hogy lemaradt róla, vagy senki nem szólt neki, hogy még a saját párttársai is arról beszéltek a minap: bizony, a parlamenti többség már csak szép emlék.

A nagyotmondás bajnoka ezen a héten kétségkívül Eugen Orlando Teodorovici, az állami pénzügyek tudora, aki egy pénteki konferencián rövidre zárta a kormánybukás kérdését egy több tekintetben titokzatos és az ellenzéket alaposan földbe döngölő kijelentésével. Ennek lényege, hogy szerinte, ha bukna a kormány, a jövő évi költségvetést – mely állítólag most igen jól áll – csakis komoly megszorításokkal lesznek képesek végigvinni, azok a „gazdasági pancserek”, akik most az indítvány sikerét várják. Maradnia kell tehát a jelenlegi kabinetnek, mely „eddig is sokat ígért, sokat tett, és biztos sikerre viszi a programját”. Összefoglalva: vagy maradunk, vagy jaj lesz itt mindenkinek, mert jönnek a gazdasági analfabéták. Ennél egyértelműbb üzenetet nehéz lenne megfogalmazni, de azért annyit megkérdeznénk: mégis mitől olyan egyedi a jövő évi költségvetés, hogy ezt kizárólag a szocdem vezetés képes megérteni és végrehajtani? Netán arról lenne szó, hogy sikerült annyira összekuszálni, hogy még ők sem mernek érdemben hozzányúlni, inkább végigviszik a kormányprogramnak nevezett ámokfutást, s majd a jövő évi választásokon elválik, mire volt jó ez az egész cirkusz. Zárásként idekívánkozik még, hogy Teodorovici véleménye azért is elgondolkodtató, mert a hatalomváltásra legharciasabban készülő Nemzeti Liberális Párt kormányprogramjáról eddig még hallani sem lehetett.