Pintér Ákos, a Debreceni Egyetem általános rektorhelyettese azt mondta, Tisza István felismerte a kiművelt emberfők jelentőségét, azt, hogy a keleti végeken is ki kell alakítani a tudomány fellegvárát. Az egyetem 1921 és 1945 között a nevét viselte – tette hozzá Pintér Ákos, majd felidézte, hogy az ellene elkövetett három merénylet után a negyedik volt végzetes: gróf Tisza István az életét áldozta meggyőződéséért, a hazájáért. „Olyan példakép ő, aki mutatja az utat, azt, hogy a helyünkön következetesen meg kell tenni mindent az egyetemünkért, a városért és Magyarországért” – hangoztatta a szónok.

Szloszjár Balázs dandártábornok, a debreceni 5. Bocskai István lövészdandár parancsnoka beszédében a 20. század eleje legmeghatározóbb politikusának nevezte gróf Tisza Istvánt, akiről ezúttal mint katonáról emlékezett meg. Felidézte, hogy egyetemi kötődése mellett Tisza István mintegy két évet töltött a 2. debreceni huszárezrednél. Előbb önkéntesként szolgált az ezredben, majd harminc év múltán parancsnokként vezette frontszolgálatra a debreceni alakulatot – mondta, hozzátéve, hogy „a frontszolgálaton ismerte meg a paraszti származású legénység igazi arcát”, amiről később azt írta József főhercegnek: „most ismerhettem meg csak igazán a magyar népet: ez a világ legkülönb fajtája, melyet csak szeretni és tisztelni lehet”.

Szloszjár Balázs a Tisza Istvánt ért merénylet kapcsán azt mondta: „erélyes és nyílt fellépésével, bátorságával, következetességével szükségképpen magára irányította az ellenzéki gyűlölet sortüzét”. Sosem volt rá jellemző az elkeseredés, a lelki elgyengülés, határozottságával számos ellenséget szerzett – tette hozzá, felidézve gyilkosai előtti, egyenességét és bátorságát tükröző utolsó szavait: „ennek így kellett történnie”. A szónok imponálónak nevezte gróf Tisza István emberi tartását, erkölcsi szilárdságát, állhatatosságát. „Református volt, gróf és magyar” – zárta emlékező szavait Szloszjár Balázs. A megemlékezők ezt követően megkoszorúzták gróf Tisza István szobrát.