Székely határőrök a napóleoni háborúkban címmel tartott tartalmas előadást pénteken este dr. Csikány Tamás hadtörténész a Bod Péter Megyei Könyvtárban: mint kutatásaiból kiderül, a több mint két évtizedig tartó francia háborúkban több száz csíki és háromszéki székely vesztette életét, emlékük azonban feledésbe merült – nem tudunk arról, hol temették el őket, emlékművek sem jelölik hősi haláluk helyszínét, sőt, sok esetben nevüket sem őrizte meg az utókor.
Bár a császári ezredek legtöbbjéről fennmaradt részletes leírás, a Mária Terézia korában felállított székely határőr gyalogezredek története nincs megírva, ezért a kutatónak nehéz a dolga: napiparancsokból, különböző jegyzőkönyvekből kell megidéznie a múltat. A székely határőrgyalogságot elsősorban a könnyű harcászatban alkalmazták, habár a sorharcászatot is elsajátíttatták velük, így alkalmassá váltak támadások esetén az első sorban való bevetésre. Általában azonban elővéd vagy utóvéd szerepét töltötték be – mindkét megbízatás sok áldozatot követelt. Elővédként az ellenség felderítése, harcra provokálása, erejének felmérése, majd gyors visszavonulás volt feladatuk, ehhez lövésztudás, bátorság, helyzetfelismerés szükségeltetett – csupa olyan tulajdonság, melyekkel eleve rendelkeztek, illetve melyeket még békeidőben, amikor két évente három hónapnyi határőrségre kötelezték őket, kifejlesztettek magukban; utóvédként a visszavonulás fedezése szintén a könnyű harcászati modort kívánta meg. Számos és nehéz feladatuk során állandó veszteségek érték a székely határőrgyalogságot, e veszteségek azonban oly kis jelentőségűek voltak a császári hadvezetés számára, hogy legfennebb annyit jegyeztek fel: a harcban meghalt ennyi, megsebesült annyi katona. Nevük, haláluk körülményei, sírhelyük ismeretlen. Holott többet érdemeltek volna, különösképp, hogy olyan háborúban harcoltak, ami nem az övék volt...
