Mert Viorica Dăncilă minden találgatás, mesterségesen keltett feszültség ellenére végül bedobta a törülközőt, azaz lemondott. Nagyvonalúan meghagyták neki a nőszervezet vezetését, még befutó helyet is ígértek a következő parlamenti választásokon, ám ezzel együtt úgy tűnik el mindörökre az ismeretlenség süllyesztőjében, ahogy az ismeretlenség mély, jellegtelen bugyraiból a kormány élére megérkezett. A vezér, az azóta börtönben lázadozó Liviu Dragnea hívó szavára jött, feladva nyugodt, kényelmes és jól fizetett brüsszeli állását, hűséges szolgaként állt be a sorba, hasonlóan az élelmes pártelnök másik két miniszterelnökéhez. Bár Dragnea leléptetése után találgatások hangzottak el újjászületéséről, mindez csupán mendemondának bizonyult: Viorica Dăncilă ugyanis akkora kalapot kapott, amely jóval meghaladta fejének méreteit.

Hogy e továbbra is jelentős szavazótáborral rendelkező, baloldalinak mondott párt új vezetőivel válhat-e jobbá, emberibbé, a kisemmizetteket és elesetteket valóban felkaroló szociáldemokrata párttá, ez bizony kérdéses. Egy esélyt illendő hagyni nekik, talán még akkor is, ha szinte teljes bizonyossággal állítható, az SZDP képtelen erre a feladatra. Egyrészt, mert Liviu Dragnea szinte tökéletesen körülbástyázta magát bólogató, szakmailag felkészületlen politikusokkal, így a mostani táborban hemzsegnek e sajátos embertípus képviselői, másrészt ez a politikai irányvonal már rég nem az, amit egy igazi, hiteles szociáldemokrata szemléletnek képviselnie kellene. Az SZDP ma dúsgazdag vörös bárók, helyi potentátok érdekszövetsége, bűnbandája, akik csupán a túlélésért vetnek oda néhány falatot – segélyek, fizetés- és nyugdíjemelés jelige alatt – a közalkalmazottak népes táborának. A derék Ponta országlása alatt úgy hittük, ennél rosszabb már nem lehet, ám Dragnea és ügyeskedő csapata bebizonyította: mindent lehet, csak akarni kell. Beruházás, építkezés, autópálya szinte semmi, csak fizetés- és nyugdíjemelés az állami szférában, hitelből.

A felfuvalkodott, gőgös Dăncilă tehát eltűnt a mélyben. Törtetnek viszont felszínen maradt párttársai, a Dragneát korábban teljes mellszélességgel támogató, később pedig eláruló Ciolacu, székhez jutott Stănescu, az Olt megyei báró, aki fiatal értelmiségieket is csábítana a pártba, de a jelek szerint beáll a sorba az eddigi szárnysegéd is, a pénzügyi agytröszt Teodorovici, aki lepatkányozta a másik volt helytartót, Fifort. És iparkodik, serénykedik az államfőjelölt volt kampányfőnöke, Olguța Vasilescu is, mintha semmilyen felelőssége nem lenne Dăncilă bukásában.

Újult erővel, bátran előre, harsogják a szociáldemokraták, és bizony, csak szurkolni lehet, hogy a mostani kormányzat ne baltázza el, mert ha őket is leváltják, újra az előbbi, dicstelen társaság jut hatalomra.