Nagy D. István
Miközben pár napja az ország színe-java Nagy-Románia létrejötte újabb megünneplésének révületében időzött, lélegzet-visszafojtva várva a katonai díszfelvonulásokat, valamint a még annál is parádésabb szónoklatokat, hazafias üzenetekkel töltve meg a közösségi oldalakat és nem csak, idén is akadt olyan pillanat, mely alaposan beárnyékolja a dicsőnek szánt emlékezést. A modern Románia létrejöttének is nevezett nagy egyesülés 101. évfordulója előtt két nappal egy másfajta, ünnepre és örömre okot még távolról sem adó múltidézésre került sor – ez alkalommal a legfelsőbb bíróságon.
A román igazságszolgáltatás ugyanis kerek harminc év után eljutott odáig, hogy elkezdje azt a pert, amelynek végén az 1989-es, forradalomnak nevezett – több száz ember értelmetlen véráldozatával járó – eseménysorozatért felelős főkolomposok közül párat elviekben elszámoltatnának. Az összeset valahogy most sem sikerül, hiszen szintén a múlt héten derült ki, hogy az akkori zavaros történések sűrűjében feje búbjáig merült Petre Roman volt kormányfő, illetve Teodor Brateș, a román közszolgálati televízió volt főszerkesztője kapcsán a bíróság elzárkózik a katonai diverziókeltésben betöltött szerepük tisztázásától. A legfőbb ügyész idevágó kérését legalábbis visszadobták olyan alapon, hogy továbbra sincs elegendő bizonyíték ellenük. Tegyük hozzá: figyelembe véve, hogy egyszer már felmentették őket, nagy eséllyel ezután sem lesz. Az sem mellékes apróság, hogy Roman 73 éves, Brateș pedig a 86.-at tapossa. A per fő vádlottjai is előrehaladott korban vannak, így a karmester Ion Iliescu lassan a kilencvenediken is túljutott, és Gelu Voican Voiculescu vagy Iosif Rus tábornok sem fiatal már, amint az egykori tetteik közvetlen vagy közvetett áldozatai sem.
Mind a nagy egyesülés, mind az 1989-es „rendszerváltás” kapcsán ugyanakkor nehéz szabadulni egy gondolattól. A Románia jövőjét alapvetően meghatározó mindkét eseménysorozat egyik fő jellemzője az átmenetiség. S mint ahogy az 1920 után az erdélyi, bukovinai, besszarábiai románok által közfelkiáltással elfogadott – a többi nemzetiséggel való békés együttélést is szolgáló – ígéreteket nemhogy nem teljesítették, de továbbra sem igazán akarnak hallani róluk, az 1989-ben megfogalmazottak is csak álmok maradtak. Utóbbi kapcsán három évtized sem volt elég, hogy legalább a bűnösöket felelősségre vonják, akik első körben légből kapott terroristákkal, majd 1990 márciusában a magyar veszéllyel, végül pedig a nyár derekán a bányászjárások ürügyén hosszú évekre elodázták a demokratikus útra lépés esélyét. Kaptunk helyette máig ható elvakult nacionalizmust, nyílt rablást és nyomort, avagy Ion Iliescu halhatatlan szavait idézve: „sajátos demokráciát”.
Marad a kérdés: eljut-e valaha oda ez a jobb sorsa érdemes ország, hogy a mítoszokkal, legendákkal, hazugságokkal és az ezeket kendőző olcsó külsőségekkel leszámolva végre kilépjen az örök átmenetből, az örök befejezetlen mondatok csapdájából?
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
