„A Dózsa György út és a Lendvay utca sarkán álló kis palota a Kovászna-Kommandó erdei iparvasútnak és a Keleti-Kárpátok ősi vadonjának köszönheti létét. Az idegen szavak Nagy Gábor szerkesztette szótárából tudom meg, hogy a cádik szó héber eredetű, égi teremtmény az ember és a Messiás között. De igazságos, igaz embert is jelenthet. Nos, ilyen ember volt a Groedel család caddikja, Zadik. Hórihorgas fiatalember és elkedvetlenítően szegény. De szegénysége nem szegte kedvét. Elindult Máramarosból, került egyet Bajorország felé, és cilinderes úrként tért vissza. Gazdag még nem volt, de tudta azt, hogy a külcsín majdnem minden. Az a sugallata támadt, hogy vadonnal borított szülőföldje gazdaggá teheti őt és családját. A Kárpátok érintetlen rengetegeire gondolt. A fára mint nyersanyagra. A magyar királyi kincstár erdőségeire fente a fogát, hogy azokat ő kitermeli. Lelki szemei előtt tutajok százezrei úsztak lefelé a Maroson, a Tiszán. Kerítéslécek, gerendák, gyufaszálak, faragott ebédlőszekrények, íróasztalok, drága lambériák sodródtak lefelé a folyóvizeken. És a látomása megvalósult... Egy család krőzusi gazdagságúvá vált, néhány megkent tisztviselő pereputtya gazdaggá lett, az ország, az állam, a nép meg szegényedett. 1903-ban már kutyabőr is volt: Gyulafalvi és Bogdáni bárók lettek a Groedelek. Ugyanaz évben június 16-án adományozott címerükben nem véletlenül ékeskedik három sudár hatalmas fenyőfa... Mi most a Dózsa György és a Lendvay utca sarkán álló, a Hősök terére néző kis palotára vagyunk kíváncsiak. Brüll Henrik Géza építtette, állítólag nyaralónak, majd eladta Groedel Bernátnak és a feleségének, akik tízéves kislányukkal költöztek be a házba. Bernát báró egyetlen gyermeke, Theodora 1863-ban született. Első férje, Emerich von Thurn und Taxis császári lovas generális volt. Micsoda fogás, szerencse! A máramarosi zsidó kereskedő unokája és egy uralkodókat adó ezeréves család sarja... Aztán a huszárdolmányos kékvérű lovag konflisba vágta magát és lelépett. Hagyta a palotát, a molyrágta kutyabőrt, de vitte a gyémántokat. A második férj Korbuly Lajos földbirtokos volt. Feleségével együtt szerették és értékelték a szépet. De Dora a festmények, szobrok, velencei tükrök, remek ötvösmunkákon kívül szerette a gyerekjátékokat is... A kis palota nemcsak gyerekjátékokat, hanem ostoba, felnőtt férfijátékokat is látni kényszerült, 1919-ben a Budapestre bevonuló román hadsereg ide szállásolta el tábornokait. 1945 után az Állami Egyházügyi Hivatal központja volt, a rendszerváltás után pedig a FIDESZ székháza. Mire 1957. szeptember 10-én meghalt, Theodora játékgyűjteménye szétszóródott.”

Ferenczy L. Tibor