Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

Csinta Samu: Fohász Ditróért

2020. február 15., szombat, Nemzet-nemzetiség

Fáradhatatlanul dolgoznak a mémgyárak, a világ száján Gyergyóditró, a Hargita megyei nagyközség, amelynek lakói az elmúlt napokban saját kezűleg alapozták meg részben településük rossz hírét. Nem kellett hozzá más, mint két, a világ másik végéről érkező vendégmunkás, akik tudtukon kívül kavartak fel egy bűzölgő pocsolyát. Megjelenésük jelentette azt a cseppet, amelytől túlcsordult és mindent elöntött az indulatok szennyvize. Néhány napon át mindenki őrült táncot járva tapicskolt a sárban, telefröcskölve mindent és mindenkit a környéken.

  • A gyergyóditrói Jézus Szent Szíve-templom
    A gyergyóditrói Jézus Szent Szíve-templom

A különböző, de változatlanul egyoldalú megnyilvánulások nyomán az ország ritka kivételként egységfrontba tömörülő román és magyar médianyilvánossága, mint az idegengyűlölet szégyenteljes fészkeként démonizálta a gyergyói falut.

A környék legjelentősebb pék­ipari vállalkozásánál alkalmazott két Srí Lanka-i szakmunkás közben meg végezte a munkáját, senki sem fenyegette meg őket, legfeljebb az tűnhetett fel nekik, hogy egy idő után szomszéd falubeli szállásra kellett költözniük. A pékségben vállvetve gyúrták a tésztát a helyi kollégákkal, egészen addig, míg a lassan kontrollálhatatlan folyamat oda torkollott, hogy a fogyasztók egy része bojkottot hirdetett a ditrói kenyér ellen. Tort ült valami, amire minden kéznél levő bélyeget ráragasztottak a migrációellenességtől az idegen­gyűlölettel határos székely zárkózottságig. A rendtartó falu önvédelmi mechanizmusainak megnyilvánulásáról szóló elmélettel még nem találkoztam, de szerintem csak percek kérdése.

Feltéve, ha a február 1-jén tartott falugyűlésen elhangzottak nem terelik végre a lényeglátó irányba a folyamatokat és a közbeszédet. A zsúfolt házat összerántó gyűlésen ugyanis a maga lélektépő teljességében bontakozott ki a romániai, székelyföldi – kelet-közép-európai? – vidéki település egyik tipikus mai drámája. Annak minden olyan részletével, amelyek felszínre kerülését eddig valami furcsa pszichés gát, talán épp a falu belső gondjainak szemérmes elhallgatását követelő belső parancsszó akadályozta. Mint egy családban, amelynek fekete bárányáról mindenki tud, de senki sem beszél róla, legfeljebb suttogva, nehogy kihallatsszon az útra.
A takargatnivaló ezúttal nem megesett leány vagy szüleit bántalmazó fiú esete, hanem a kor által kitermelt vállalkozói réteg egyik képviselője, akinél a gazdasági izmosodás nem járt együtt a közösségi szerepvállalás kötelességérzetének kialakulásával. Annál inkább együtt játt annak a cégvezetői mentalitásnak az elharapózásával, amely az egzisztenciális lehetőségek rendszerváltás utáni beszűkülését saját érdekeinek megfelelően használja ki. Alacsony bérek, méltatlan bánásmód, amit a „Bezzeg neki jól megy”, a „Tudjuk mi, honnan volt pénze a cégre” típusú kisközösségi hangulati elemek veszélyes eleggyé formáltak.

A társadalmi szolidaritás elsorvadása nyomán pedig törvényszerűen kiürülnek a falvak, a munkaképes felnőttek az esetek túlnyomó részében méltatlan, de jobban megfizetett munkák érdekében vándorbotot vesznek a kezükbe. Az „áldozati nemzedékek” és hozzátartozóik frusztráltságának és aggódásának kohóján most két messziről érkezett ember ütött rést egy olyan cégnél való megjelenésükkel, ahol az évek során sok ditrói megfordult már – és amit sokan ott is hagytak. Mert egy dolog mosogatni egy angliai pubban, de a szomszéd utcában született fiú ne alázzon meg a saját falumban, a saját feleim szeme láttára.

A mindennapok keservein túl a sajnálatos ditrói eset révén az is újfent bebizonyosodott, mennyire kiszolgáltatott a ma embere a világ jelenlegi folyamatainak – a migránsveszélytől a kommunikációig. Ide sorolhatjuk a közösség választott, illetve lelki vezetőit is. Az emberi agy feldolgozó- és szintetizálóképességét egyaránt meghaladó állandó információáradat az amúgy kezelhető veszélyeket is képes gólemmé torzítani – lásd migránsveszély –, a korlátozhatatlan és kezelhetetlen kommunikációs térben ugyanakkor az ember védtelen marad. A több száz kilométerre testközelinek számító fenyegetés lehetősége a közvetlen szomszédba költözik, szinte kontrollálhatatlanul tör elő a tudati mélyrétegekből, torkollik rosszkor rossz helyen alkalmazott szófordulatba. A szó pedig, mint tudjuk, önmagában is veszélyes fegyver.

A ditróiak remélhetőleg ma már a saját zsigeri megnyilvánulásaik veszélyességével való szembesülés szakaszába léptek. Ha igen, túl vannak a nehezén. Jöhet ama gazdasági, mentális, hagyományokat és új kihívásokat összefésülő rend visszaállítását célzó törekvés, amely egy faluközösség tudati egészségének legfontosabb fenntartója.

A többi a kutya és a karaván tanmeséjének örök érvényességét hivatott példázni. Miközben még sokáig lesznek a könnyen címkéző, még felelőtlenebbül gúnyolódó közbeszéd visszatérő metaforája.

Az már a holnapi-holnap­utáni bölcsesség függvénye, mikor nyomja el újra e szerencsétlen közjáték emlékét az ácsok és rigók falujának képe, amelyről az arra utazónak nem Srí Lanka jut eszébe, hanem mondjuk arra csodálkozik rá, hogy a község neogótikus nagytemploma Románia ötödik legmagasabb, ugyanakkor az ország legmagasabb kéttornyú temploma. És bár ezen ma többnyire csak élcelődnek, minden bizonnyal nem ok nélkül tervezték ötezer fő befogadására.

(Magyar Nemzet)

Hozzászólások
Szavazás
Tart-e a koronavírus-járvány második hullámától?







eredmények
szavazatok száma 262
szavazógép
2020-02-15: Irodalom - :

Hegedűs Imre János regénye: Az ötödik kerék / 23. (Moyses Márton élete és tűzhalála)

X. Fekete monológ Bolyai Jánoshoz 2.
Sok színtere volt életednek, mesterem, bálványom! Bécs, Temesvár, Arad, Nagyvárad, Szeged, Lemberg, Olmütz, eközben váltóláz, kolera kínozott, az tette tönkre vas egészségedet. Én is görgő szikla voltam, senki sem merészelt leugrani a híd karfájáról az Oltba, csak én, senki nem mert jeges domboldalon lesiklani korcsolyával, csak én.
2020-02-15: Élő múlt - :

Pordány László: Trianon nem múlt el

Már a csapból is Trianon folyik, mondják egyesek a hazai sajtó és a közbeszéd nyomán. Tele van vele a padlás, mondják mások. Én pedig azt mondom – talán sokakkal együtt –, hogy hadd folyjon és legyen csak tele. Mert a múltat nem („végképp”) eltörölni kell, hanem emlékezni rá.