Szerdán kísérték utolsó útjára Nagy Alfréd színművészt. A járvány miatt szűk körben tartották a temetést, kollégái, ismerősei, pályatársai közül szinte senki nem lehetett jelen. Többnyire a Facebookon búcsúztak tőle barátai. A 80 éves Nemes Levente színművész, a Tamási Áron Színház egykori igazgatója eljuttatta lapunkhoz Nagy Alfrédról írt laudációját, amelyet 2014-ben a Kaszás Attila-díj átadóján ő maga olvasott fel a budapesti Vígszínházban. Attól különleges ez a méltatás, hogy valójában a kollégák Nagy Alfrédról alkotott véleményeit gyűjti egy csokorba.
Megtiszteltetés számomra, hogy méltathatom a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház színészét, Nagy Alfréd kollégámat, mindközönségesen Frédit, még bizalmasabban Frédikét. Mivel úgy tartják: a színházban kollégák egymásról nem szívesen mondanak jót, úgy gondoltam, hogy talán hitelesebb leszek, ha mások véleményét csalogatom ki kérdéseimmel. Kérdésem ez volt:
– Mondd – lehetőleg tömören –, szerinted miért esélyes Frédi a Kaszás Attila-díj elnyerésére?
A válaszok és a kép, amelyet belőlük nyertem, számomra is lelkesítő volt, engem is kellemesen érintett.
„Miért?” – volt például az egyik válasz: mert derűs és férfias. „Bár alkatilag törékeny, de ő valahogy belülről erőteljes, férfias. Nem siránkozik, nem köntörfalaz, egyenes, jól mérlegel és jól dönt. Jó kolléga és hű barát. Pont.”
Egy másik válasz: „Nézd, lehetnek – bizonyára vannak is – csillogóbb, mélyebb alakítások az övéinél (bár Rómeóját és Mókáját bárki megirigyelhetné), de a mások gondjai iránti finom érzékenysége, azonosulási képessége Frédit az átlagból messze kiemeli, és tudtommal a Kaszás Attila-díj erről is szól: a társulatépítésről. És mindez összhangban van a díj névadójának törekvéseivel is.”
Egy másik: „Hát tudod! Frédi, ha kell, nagy mulattató. Szűkebb hazája Székelyföld, sőt, Gyergyószentmiklós. Kiejtése, ha akarja, eredeti, ősi, észjárása furfangos. A télpróbálta székely ember bajviselt, bús, konok, de ha kell, kedélyes, a szópárbajok hőse, aki az élcelődésben nem sértődik meg, hanem vissza- és megfelel. Vagyis bölcs is. Frédi ezt mind magával hozta.”
A színház főügyelője így válaszolt: „Edit asszony! Engem így szólít. És ahogy ezt ő mondja, abban minden benne van: tisztelet, szeretet, bizalom, ragaszkodás. Mosolyog és dolgozik, pontosan, alázattal, odaadással.”
„Tudod, Frédit hogyan lehetne egy szóval jellemezni?” – kérdezett vissza egy másik kollégám. „Úgy, hogy: egyszerű. Átüt rajta valami egyszerű-nagyszerű természetesség.”
Volt türelmetlenebb válasz is: „Miért? Miért? Azért, mert Frédit csak szeretni lehet. Színpadon, civilben. Ismerve, ismeretlenül. Más lehetőség nincs.”
Persze, Frédi pályafutása sem volt töretlen és felhőtlen, és főleg, hogy a java még hátravan: jónak, rossznak, örömnek, bánatnak egyaránt. Úgyhogy én nem dicsérem Frédit, hanem örvendek.
Még csak annyit, hogy Frédi nagyon szeret és tud is főzni. Tetszik nekem, hogy számára a főzés már-már költészet. Bár még nem próbált meg ribizlit tenni a paszulylevesbe, a kísérletezés szelleme nem idegen tőle. Minden körülmény figyelembevételével, Tompa László költőt parafrazálva mondjuk: „Szorítsad Frédi, és ne hagyd magad!” Ezt kívánja a társulat is.
Eddig az eredeti laudáció. Nemes Levente hozzáírt pár szót a végére: „Nem úgy alakult, ahogy reméltük. Nyugodj békében, Frédike! Mi így fogunk emlékezni rád.”
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
