Az RMDSZ két víz közti állapotán az előbb-utóbb bekövetkező két romániai szavazás — az Európai Parlamenti választás s az ezt megelőző vagy követő hazai parlamenti választások — változtat, sodorja jobb vagy rosszabb irányba. Pillanatnyilag ott vannak, ahol a part szakad, Traian Băsescu államfő kivonszolása a politikai áramlás fő sodrából és víz alá nyomása ,,nem jött be", mint az előző időszakok sorozatos partváltásai alkalmával eddig történt.

Az a gyanúnk, hogy az RMDSZ-vezetés most sem képes, vagy most sem akarja tudomásul venni, hogy eddigi, többnyire egyszólamú szavazóbázisát ott és akkor riasztotta, majd veszítette el, amikor az európai parlamenti választásokra a jelölteket önhatalmúlag kiválogatta, és nem volt hajlandó semmiféle ,,másság" reprezentációjának elfogadására. Az, amit most ,,a nem megfelelő kommunikáció" számlájára írnak, csak felszíni habzás és uszadék az ár part menti forgóiban, a fősodorban a kompromisszumkészség, az érdekegyeztetések és legalább a belső ellenzék jelölti reprezentációja. Hónapokkal ezelőtt még Sógor Csaba RMDSZ-szenátor indításával is elejét vehették volna a bajnak, ha befutó helyen jelölik. Utána Tőkés László jelöltségvállalása, az aláírásgyűjtés, egymás kölcsönös és sikeres lejáratása, a fiatal generációhoz tartozó jelöltek érdemeinek és képességeinek túlzó feltupírozása, illetve az, hogy csak velük és általuk lehet elképzelni a hazai magyarság európai szintű képviseletét, nagy mértékű erózióval járt az RMDSZ korább fegyelmezett követői között. Az Európai Parlamentben a romániai magyarság — végül is a magyarság egészének — képviseletéről van szó, és erről a küldetéses feladatkörről azt állítani, hogy Tőkés László, az 1989-es tűz egyik csiholója, az egész világon és Európában különösen közismert és nagy tekintélynek örvendő, karizmatikus személyiség ne tudná hatékonyan ellátni, erről jobb, ha nem is szólunk, hisz a romániai magyarság jelentős része ebben a kérdésben már az aláírásgyűjtés idején állást foglalt, s vizes hasonlatnál maradva: magának új medret vágott. Az RMDSZ-vezetés pedig makacsul kitartott — kitart most is — amellett, hogy szakmai ügyekben járatos fiatalok jobb és hasznosabb egyezségeket tudnak kötni, ,,nagyobb összegeket tudnak lehívni" az uniós támogatásokból. Félreértés ne essék, nem a jelöltek szakmai felkészültségének megkérdőjelezéséről van szó, hanem arról, hogy az Európai Parlament szintjén a jó üzletkötések és a nagy összegű támogatások lehívásánál a romániai magyarság jövőjének, sorsának alakulása-alakítása felől nézvést az autonómiaformák kiharcolása más nagyságrendű, mint azoknak az üzletkötési előnyöknek az érvényesítése, amelyeket úgy is ,,el lehet adni", hogy Székelyföldet előbb gazdaságilag arra a szintre kell emelni, hogy az önállóságra alkalmas legyen.

Az RMDSZ-érvelés ,,saját" jelöltjei mellett ott loccsan rossz irányba, ahol azt állítják, hogy azt a feladathalmazt, amelyet saját kiválasztottjaival Brüsszelben óhajt megjeleníteni, önmaguk is elláthatják. Az RMDSZ-ellenzéknek az a véleménye viszont, hogy a megoldandó feladatokat brüsszeli és hazai szakmai háttérmunkával kell kidolgozni. A miniszteri szintű vagy más háttérmunka nem szégyen, hanem hasznos lehet. Ezek a kiváló szakemberek a konszenzussal megválasztott EU-parlamenti képviselőket támogathatnák. Köztük természetesen Tőkés Lászlót is.

A hazai magyarság esetében olyan helyzetben, amikor a kormányzati szerepvállalás sem viszi előbb alapvető dolgaink rendezését, és szerencsétlenségünkre a jelenlegi magyar kormányzat is alkalmatlan ügyeink legalább elvi szintű európai megjelenítésére, de amikor éppen az Európai Parlament magyar képviselői bizonyulnak alkalmasaknak — a Dobolyi Andrea-féléket kivéve — az erdélyi magyarság ügyeinek képviseletére, egyszerűen botorság egy Tőkés László személyében elképzelhető ,,erősítést" arra a gátra ki ne rendelni.

Az eddig ismert felmérések azt jelzik, hogy az EP-képviselő-választásokon sem az RMDSZ, sem Tőkés László nem szerzi meg a szükséges szavazatokat, s a hazai magyarság képviselet nélkül marad. E sorok írójának a Székelyföldön észlelt hangulat nyomán az a véleménye, hogy a jelenlegi felállásban egyedül Tőkés László szerzi meg a bejutáshoz szükséges szavazatokat. Ha pedig az ellene folytatott lejárató kampány tovább durvul, ez az RMDSZ szétesésének egyik oka-foka lesz — a sok közül.

A hidakat még nem mosta el a víz. Az EP-választásról csak annyit tudunk, hogy ebben az évben meg kell történnie. Az RMDSZ-vezetésnek még alkalma van, hogy Tőkés Lászlót felkérje: e csapatnak a zászlója alá álljon. Ehhez mindenekelőtt az egymást lejárató kampánynak kell véget vetni, s ebben az alapvetően fontos kérdésben az árból egymást segítve kiúszni. Itthon a két víz közti állapot másik szakadó partja az új választási törvény, a magyarság érdekképviseletének mostani helyzete és ennek jövőbeli alakulása. Az általunk ismert eddigi összes törvény-, illetve alkotmánymódosítási változat többé vagy kevésbé előnytelen. A Traian Băsescut elűzni kívánó kísérlet csúfos bukása a románság körében is érezteti hatását. A törvénymódosítást — kétharmados többséggel — az RMDSZ nélkül is megvalósíthatónak vélik. A kormányzást is. Ha a következő időszakban az RMDSZ-t belső ellentétek marcangolják, ha a vezető személyiségek elleni korrupciós gyanúsítások és vádak tovább burjánzanak, ha a történtek után a megfelelő következtetések levonása késik, félő, hogy a két víz a magyar szigetközt elmossa.

Az ideális az lenne, ha az Európai Parlamentben és itthon is alapvető dolgokban mindannyiunkat képviselni képes, szövetségkötésekre, koalíciókra alkalmas képviseletünk lenne.

Ha pedig a háromesélyű bejutó helyből egy sem ,,jön be", mert az együttes jelöltállításra alkalmatlanok az erre hivatottak, akkor előre látható lesz, hogy ki viszi el a balhét.

Három ,,befutó hely" az Európai Parlamentbe és tömeges magyar részvétel a választásokon — nem ez lenne a jó megoldás?