Többévi tervezgetés, pénzügyi előkészítés majd építés után elkészült a nagyajtai ravatalozó. A hétvégi átadáson a járványügyi szigorítások miatt csak a községvezetés és az egyház néhány képviselője vehetett részt.
Az Áldás háza melletti öreg házat és a telket közel négy esztendeje vásárolta meg az önkormányzat, a ravatalozó tervezésével pedig a baróti születésű, Sepsiszentgyörgyön élő Varga (Süketes) Erika műépítészt bízták meg. A fiatal szakember szemnek tetsző épületet rajzolt, mely néhány részletével tiszteleg a „szomszéd” vártemplom előtt, a fa tetőszerkezet részletei a vár védőfolyosóját idézik.
Az építkezés költségeit előbb 350 ezer lejre becsülték, ám ez időközben megnőtt, egyrészt, mert emelkedett az építkezésben dolgozók fizetése, másrészt a szomszédok határozott kérésére kerítést kellett építeniük a telek oldalsó részeire is.
Bihari Edömér polgármester elégedett a kivitelező, a felsőrákosi Zöld-Út Kft. által végzett munkával, mint ahogy a térkövezést végző helybeli Molnos Zoltán Róbert és a bejárati kaput készítő nagybaconi Farkas István szakértelmével is: az épület és környéke szép, egyszerűségében is lelket nyugtató. „Remélem, minél kevesebbszer kell használnunk ezt az épületet, ám ha a sors mégis úgy hozza, jó, hogy civilizált körülmények közt vehetünk végső búcsút szeretteinktől” – mondotta az elöljáró.
A telek történetéhez tartozik, hogy a vásárt követően felmerült: a rajta levő, az út mellett álló kis faházat mentsék meg, hogy a falukép ne változzon, illetve abban esetleg kis néprajzi-falutörténeti gyűjteményt helyezzenek el. Mivel a ház állapota olyan volt, hogy újjáépíteni egyszerűbb lett volna, mint felújítani, nemhogy a tanács, de a falu népe sem támogatta – mondván, ha gyűjteni való akad, azt vigyék a Kriza-emlékházhoz vagy a várbástyába –, ezért lemondtak róla.
A hely szomorú eseménynek is helyszíne volt: ott, ahol most a ravatalozó megépült, valaha az a csűr állt, amelyben 1944. szeptember első napjaiban, a román közigazgatás visszatérésekor kivégezték azt a négy magyar csendőrt – a baróti illetőségű Gál Ferencet (35 éves), a feltételezhetően tusnádfürdői Kolozsi Istvánt (35), a felvidéki Vida Szabó Antalt (31) és Szolga Sándort (28) –, aki még a faluban maradt. 2008 óta a Péter Géza helybeli tanár és helytörténész által tervezett és néhai Barta István által elkészített, sisakban végződő kopjából és keresztből álló alkotás őrzi emléküket.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
