Szülőfalujában, az egykori mezővárosban 1991 márciusában alapítványt hoztak létre, melynek fő célkitűzése az ágyúöntő hős emlékének ápolása. Nincs ezzel semmi gond. Az alapítvány kuratóriuma teszi a dolgát. Mindent elkövet az 1849-es önvédelmi harc hőse nimbuszának emeléséért, felszínen tartásáért. Úgy néz ki, nagy szükség van erre, napjainkban egyre több magánvélemény kezd megjelenni Gábor Áron személyét illetően. Nem is olyan rég egy budapesti érdekelt a székelység Gábor Áronját saját etnikumának „bizonyítottan" vindikálta. (Napjaink egyik újszerű szokása évszázadok ködéből valós vagy vélt hősök felkutatása.)

Lapozzunk bele Pálmay József Háromszék vármegye nemesi családjai, 1901-ben Budapesten kiadott művébe, és olvassuk el a lemhényi Gábor családról szóló bejegyzéseket: ,,A Gábor család Lemhényből rég kiszármazott székely nemesi család. 1510-ben Gábor András és Jakab a lemhényi templom javára adakoztak... Lemhényből a család egy ága Bereckbe származott el. Ebből az ágból született a székelyek Leonidása — Gábor Áron." (Leonidasz ókori görög hős, Spárta királya. Kr. e. 480-ban hősi halált halt háromszáz katonájával a thermopülai — Forró Kapu —, perzsák elleni csatában.)

Fenntartás nélkül elhihetjük Pálmay József Gábor Áronról írt információit, mert nevezett műve sok, korunkra jellemző kutatásnak — családfák felkutatása, nemesi címek és címerek feltárása, falumonográfiák szerkesztése — forrásdokumentumaként szolgál, a Székely oklevéltár köteteivel együtt.

Egy másik felvetődő kérdés úgy fogalmazható meg, hogy ez a szobor nem az a szobor, ez egy másik szobor, mégis Felső-Háromszék ünnepet ülő (álló) többezres tömege minden esztendő március 15-én Kézdivásárhely főterén Gábor Áront látja benne. A szobor alkotója is — nagyvarjasi Oláh Sándor — az ágyúöntő hős alakját, jellemét, a hazájáért életét feláldozó székelyt örökíti meg benne.

1941-ben, az akkori válságos időkben, több magyarországi városban — Sümegen, a szomszédos Csabrendeken és Nagyváradon — a Magyar Kir. Kormány rendelete értelmében öt évfolyamos hadapródiskolák létesültek, melyeknek tanterve katonai, elméleti és gyakorlati szaktárgyakat foglalt magában. A nagyváradi katonai tanintézet tüzérségi iskola volt, így az 1848—1849-es székely honvédség legendás hírű tüzér főparancsnokának nevét vette fel.

1942-ben a hadapródiskola parancsnoksága nagyvarjasi Oláh Sándor szobrászművésztől megrendeli az iskola névadója szobrának elkészítését. Így került a szobor az iskola előkertjébe és ünnepi felavatásra 1943. június 27-én. A szobrászművész a modellt csakis egy székely férfi fizikumáról, fizionómiájáról vehette, és úgy alkotta meg, hogy az tükrözze a XIX. század közepének férfi jellemét. Egyetlen, hitelesnek tartott képe Gábor Áronnak a kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeumban található.

A nagyváradi avatáson egy berecki küldöttség is tiszteletét tette. Tagjai: Sebestyén Kálmán református lelkész, Hankó Aladár berecki állomásfőnök, Kónya Mihály asztalosmester, Balázs Irén tanítónő, Jancsó Jenőné Finta Viktória tanítónő. A szoboravatás ceremóniája idején a szülőfalu küldöttsége az emelvényen a díszvendégeknek fenntartott helyet foglalta el.

Jöjjünk haza Nagyváradról Kézdivá­sárhelyre, de időben maradjunk 1943 júniusában. A város központi terén, szabadtéri színpadon, ahol ma a nagyváradi szobor áll, az avatás napján Földi István kézdivásárhelyi polgár, iskolaalapító és oktató, Gábor Áron első életrajzírója Gábor Áron című színdarabját adták elő műkedvelő színjátszók. Közülük egy életben lévő személy tanúskodhat az események valós voltáról, nevezetesen a nyujtódi születésű Antal Árpád, a kolozsvári Babeş—Bolyai Tudományegyetem nyugalmazott professzora.

Időközben a hadapródiskola kadétjei — ma már nyugalmazott tüzérségi tisztek — az 1991 májusában tartott érettségi találkozón létrehozták és bejegyezték a m. kir. Gábor Áron Honvéd Tüzérségi Hadapródiskola Bajtársi Körét. Képviseletük — vitéz Horváth Gyula alezredes vezetésével —, a város képviselete, a céhmúzeum, a berecki Gábor Áron Alapítvány elnöke, Khell Ödön, valamint nagyszámú résztvevő jelenlétében az 1971-ben a város főterén elhelyezett szobrot ünnepélyes keretek között ismét felavatták. Vitéz Horváth Gyula tüzér alezredes ünnepi beszédében a szobor történetét is vázolta megalkotásától napjainkig:

,,...a székely önvédelem és szabadságharc nagy hőse jeltelen sírban feküdt 1892-ig, amikor a hazafiúi kegyelet végre méltó emléket állított neki az eresztevényi temetőben. Ez időtől fogva szabad volt Gábor Áront hősként tisztelni. A nép ajkán nóta született róla.... Egy 1941-es kormányrendelet intézkedett a Gábor Áron Hadapródiskola felállításáról Nagyváradon. 1943. június 27-én, pontosan 60 évvel ezelőtt avattuk Gábor Áron szobrát alma materünk előkertjében... Amikor nem volt szabad Gábor Áronról beszélni, akkor az előkertből a szobrot eltávolították, és a nagyváradi múzeum udvarán a szemétdomb közepébe állították. Innen féltő és gondos kezek hazamenekítették Kézdivásárhelyre... Itt, a főtéren felállították, és ismét felavatták...." A ,,hazamenekítésnek" külön krónikája van. (Lásd: Romániai Magyar Szó, Sylvester Lajos: Akit nem lehetett leültetni című riportja, 1990. március 10.).

A 2003. június 27-i avatást háromnyelvű emlékplakett örökíti meg. Ez esemény emlékére a Bajtársi Kör tüzértisztjeinek egy csoportja — kik szoros kapcsolatot tartanak fenn az alapítvány kuratóriumával — 2004-ben Gábor Áron ágyújának miniatűr másolatát ajándékozták az alapítványnak. A berecki önkormányzat határozata értelmében e kis agyú új elemként került be a község felújított címerébe.

Nem lehet szó nélkül hagyni Eresztevény sírhantját. Több mint négy évtizednek kellett eltelnie a székely ágyúöntő hős síremléke felállításáig. Tervezte és építette Gyárfás Győző (született 1855-ben; ugyanazon család leszármazottja, mint Gyárfás Jenő, a Kökösi híd tragédiájának festőművésze, aki 1857-ben született). Gyárfás Győző királyi tanácsos, s mint építészmérnök Háromszék vármegye építésze volt a századfordulón. Az ő tervei alapján készült a Bereck határában lévő Erzsébet-emlékoszlop. Neve fellelhető az Ojtozi-szorosban kőbe vésve az utat a sziklaomlásoktól védő támfalakon. Szemügyre véve a síremléket, csak azt lehet mondani róla, hogy a monumentalitás jegyeit viseli magán az egész emlékmű. Abban, hogy valaki közpénzből ilyen monumentális síremléket kap, székely nemzetének elismerése látható. A síremléket 1892. július másodikán avatta fel és szentelte meg Bálint László, a kézdi-orbai egyházi kerület főesperese, berecki plébános, a császári Aranykereszt kitüntetettje, az 1900-as években címzetes kanonok berecki elöljárók, Farkas Ignác községi bíró és számos berecki polgár részvételével.

Életrajzírói, Földi István és a Székely Mikó Kollégium szép emlékű magyar irodalomtanára, Salamon Sándor azonos című életrajzi műveikben — Gábor Áron — az önvédelmi harc felső-háromszéki hősének önfeláldozó honszeretetét a székelymagyarság erkölcsi értékeiként említik. A szakirodalom kiváló képviselői — Csetri Elek, Imreh István, Egyed Ákos, Bözödi György — munkáikban tág teret szentelnek Gábor Áron származásának, emberi, erkölcsi, katonai és egyéb, a székely virtust megtestesítő jellemvonásainak.

Gábor Áron szakmai ismeretei, gyakorlati megoldásai a vasöntés műveletében ma már elismert tényként számítanak a budapesti Öntödei Múzeumnak az öntési technológia kezdetét és fejlődését bemutató adat- és eszköztárában.

Gábor Áron személyét elismerés övezi székely hazájában. Földi István kézdivásárhelyi író Századelő az udvartereken című korrajzában ezt olvashatjuk: ,,Kossuth Lajos és Gábor Áron nevét a város polgárai úgy ejtik ki, mintha imádkoznának." Ágyúöntő Gábor Áron című versének néhány sora mindenki által megszívlelendő:

,,Este a szemedre addig ne szálljon álom,

ne legyen nyugtod a csillagok alatt

Míg Eresztevény szürke síhantját

Meg nem járja a fáradt gondolat."

Tibád Sándor