Most érik a szilvák árvája, a cseresznyeszilva (Prunus cerasifera), nevezik mirabolán szilvának is. Árvának neveztük, és találóan, mert hogy, hogy nem, megjelenik itt-ott városokban az utak mentén és dúsan hozza termését.
A sárga, majd pirosra érő gyümölcsön taposunk, miután a senkinek nem kellő „árva” öröm helyett üröm, szívesen látott vendég helyett a bosszúság forrása, mivel a járdán kikerülhetetlen és vihetjük haza cipőnk talpán.
A telepítők, akárcsak más, gyümölcsöt hozó fák esetében arra gondolhattak, nem vagyunk annyira gazdagok, hogy ne gyűjtsük be lekvárnak, akár pálinkának. Így azonban csak a magvát hagyja bosszantó emlékként.
Mivel ez a tapasztalat évente megismétlődik, kétségkívül rontja városunk tisztaságát és az illetékeseknek is észre kellene venniük. Vagy el kell távolítani a gyümölcstermő fákat, vagy érése idején felszedni a gyümölcsöt és szociális gondozásban lévő személyeknek akár nyersen, akár befőzve eljuttatni. (A fa alá leterített pokrócra le lehet rázni.)
Sok évvel, évtizeddel ezelőtt az út menti almafákat azzal a céllal hagyták teremni, hogy a vándor majd kocsijából kiszáll, s szomját oltja a finom gyümölccsel. Aztán a forgalom megnövekedésével és néhány baleset után, amiért az út menti almafák voltak a hibásak, kivágták valamennyit.
