KármentőObjektum kis hiánnyal

2020. november 12., csütörtök, Jegyzet
Váry O. Péter

Városunk immár egy idegenforgalmi kiegészítő objektummal is gazdagabb lett. Az az igazság, hogy minden, turisták által sűrűn látogatott helyen megtalálható az érmenyomó gép, hiszen nagy a kereslet rá abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy az utazó, ahol megfordulja magát, onnan szeret hazavinni valami ajándéktárgyat.

Ez évek múlva is emlékezteti arra a helyre, arra a kirándulásra, azokra a régi szép időkre. Lehet az képeslap, hűtőmágnes, feliratos trikó, címeres bögre, szóval bármilyen haszontalan tárgy, a lényeg, hogy a múlt felidézését segítse, a kedves emlékeket előcsalogassa. És erre épp úgy alkalmas egy oválissá préselt érme, mint egy családi fénykép, főleg, ha a fotó ellenfényben készült. Tehát nincs amit köntörfalazni: szükségeltetett Sepsiszentgyörgynek is az érmenyomó gép, igazából már évek óta ott kellett volna állnia a Székely Nemzeti Múzeum előcsarnokában, de hát jobb későn, mint soha, és a főtéren sincs rossz helyen, pláne, hogy múzeumunk beláthatatlan ideig látogathatatlan, egyébként is a turisták most épp nem verik le egymást. Bár egy érmenyomó gépet nemcsak az alkalmi látogatók használnak, hanem olykor a helyiek is, különösképp, ha gyűjtő akad közöttük.

No de vegyük szemügyre a mi érmenyomó csodamasinánkat (amúgy nem is gép, csak kézi hajtányos mechanizmus, annak ellenére, hogy a szakirodalom emlékérme présgépnek titulálja). Ezek az elmés szerkezetek négyféle mintát képesek reprodukálni, de azt a végtelenségig, lévén, hogy azon az elven működnek, hogy a kemény anyagból készült nyomóhenger a rá metszett motívumot rápréseli a puhább anyagra, többnyire aprópénzre, ami az országok legtöbbikében könnyűfém-ötvözetből készül. A mi présgépünk újabb generációs lehet, hiszen aprópénzt nem kér a nyomtatáshoz (mert azért mégiscsak állami jelkép a tízbanis, még ha értéke nagyjából a második számjegyével megegyező is), hanem előre adagolt bronzérmével táplálkozik. Ez végül is jó dolog. Az már kevésbé, hogy mindösszesen három mintát képes előállítani, s azok is... hmm. Egyik a Szent György-szobrot ábrázolja, magyarázatként felül magyar, alul román nyelven feltüntetve a város védőszentjének neve; a második egyféle panorámát ad a központ épületeiről, kezdve a városháza tornyával, a Tamási Áron Színházon át a Székely Mikó Kollégiumig, ezen is két nyelven, felül magyarul, alatta románul a város neve olvasható, középre valamiféle általam ismeretlen okból beiktatva az ország neve – ez már csak románul; a harmadik pedig a város egyik sportbüszkeségének, a nemzeti ligában szereplő focicsapatának a címerét domborítja ki, már annak, aki arra vágyik, hogy Sepsi OSK-s ereklyegyűjteménye ezzel váljék teljessé. Mert azt kétlem, hogy a bennünket felkereső turisták éppen ilyen emlékérmét vinnének haza magukkal, azt viszont el tudom képzelni, hogy mekkorát csalódnak, mikor az emlékérmenyomásra felkínált lehetőségek között hiába keresik a város emblematikus épületeinek – a már említett Székely Nemzeti Múzeum vagy a Vártemplom, esetleg az egykori Vármegyeháza – mintáját.

De nem is ez a legszomorúbb hiánya a mi présgépünknek. Az ördög a részletekben rejlik, tartja a mondás, ami ezúttal a szerkezet használati utasítására értendő. Ami rém egyszerű, aki már készített egyszer emlékérmét, talán el sem olvassa a követendő műveletek felsorolását: első lépésben kiválasztani a préselendő mintát, aztán beletenni a szerkentyű használati díját (az sem volt szívbajos, aki a taksát megállapította!), majd addig tekerni a kart (az óramutató járásával megegyező irányban, ez nagyon fontos), amíg kipottyan a szépen préselt, bár kissé ívelt (majd apuka otthon laposra varázsolja) ovális érme. De azért mégiscsak tessék elolvasni azt a használati útmutatást. És akkor majd meg tetszik látni az objektum kis hiányát. Ami abban nyilvánul meg, hogy az angol és a román nyelvű szöveg mellől hiányzik a magyar nyelvű leírás.

Nem voltam rest, benyitottam abba a vendéglátó helyiségbe, amely előtt a présgép található. Egy pincérnek mondtam előbb, hogy kis baj van a szerkezettel, közelében egy másik fiatalember álldogált, rákérdezett, már megint nem működik, merthogy volt már rá panasz (holott azt írja rajta, Made in Japan). Mondtam, feladatát ellátja, más a probléma vele. Mi lenne az? Hát hogy kétnyelvű csupán a használati utasítása. Kijött velem, megnézte, tényleg, mondta, ez eddig senkinek nem tűnt fel. És ígérte, hogy továbbítja háromnyelvűsítő kérésem a gép működtetőjének (egy szép magyar hölgynevet említett), aztán kölcsönösen köszöntük egymásnak az észrevételt, majd békésen elváltunk.

Naponta eljárok a présgép előtt, változást még nem észleltem rajta. Türelmes ember vagyok.

Hozzászólások
Szavazás
Ön kire szavaz a vasárnapi parlamenti választásokon?










eredmények
szavazatok száma 456
szavazógép
2020-11-12: Közélet - Hecser László:

Pallók épültek újjá Középajtán

A Középajta felső részén élőket kiszolgáló három pallót a kora nyári árvíz annyira megrongálta, hogy azokat javítani már nem lehetett. Az újjáépítésükhöz szükséges összeget az önkormányzat a kormány sürgősségi alapjától pályázta meg.
2020-11-12: Közélet - Iochom István:

Lemhény egységes (Új polgármester a községben)

Jénáki Csongort mintegy két hete iktatták be, azóta ismerkedik a hivatallal, a szakirodák tevékenységével. Pár napja teljes a csapat, a szakbizottságokon kívül a legutóbbi tanácsülésen az alpolgármester-választásra is sor került. Az önkormányzati képviselőktől a felsőlemhényi Miklós István kapott megbízatást. Ez így is van rendjén, ha a községvezető alsólemhényi, akkor a helyettesének felsőlemhényinek kell lennie. A községmenedzseri teendőket továbbra is az összeférhetetlenség miatt 2018 októberében lemondatott Lukács Róbert volt polgármester látja el. A minap arra kértük Lemhény új polgármesterét, hogy bevezetőként mutatkozzon be olvasóinknak.