Farkas Árpád: Miért nem írtam újévi képeslapokat?

2020. december 31., csütörtök, Kultúra

Nem foglalkoztam bizony a tavaly év végén népes külföldi baráti táborom külön-külön hangulatú szíve-száj­íze szerinti megüdvözülésével, mert egyszerűen elköltöttem minden erre szolgáló lejemet.

  • Péter Alpár rajza
    Péter Alpár rajza

Megfuttattam fejben, én smucig: ha minden barátomnak és szeretett ismerősömnek, kitől az elmúlt években és idei esztendőben gyöngéd jókívánság érkezett, ha viszonozni kényszerülnék, rámenne kerek egyhavi fizetésem. Pedig nem oly végtelen a kör, csak a bélyegárak szaladtak váratlanul az égig. Azok is csak számunkra, erdélyi bélyegnyálazó kapcsolatteremtők számára, mert ha a Pruton túlra írnék, teszem azt, mely egyelőre mégiscsak országhatár, tán gyufaskatulya árából megúsznám. De sajna, ott nincs Ilia Mihályom, jaj, csak neveket ne soroljak. Román honfitársaim csaknem ingyen levelezhetnek, cserélhetnek sajtótermékeket, csupán nekem kerül egy magyarországi napilap megrendelése félhavi fizetésembe. Garasoskodom, mert egy vasam sincs, régebbecske még voltak tartalékaim, de most, mióta naponta száz lejjel is emelkedik a hús ára, azonnal minden pénzt elpallok, hogy egy újévi üdvözlet árából Kolozsvárott éhincsélő egyetemista lányaim fölfalhassanak legalább egy szelet rántott húst. A kisebbségi lét „szép” és izgalmakkal terhes, de megelégednék azzal is, hogy a Dnyesztertől, miként testvéreink oly mohón vágyakozzák, s e hasábokon valaki már szóba is hozta, legalább a Tiszáig egy bélyegáron levelezgethessünk ugyanazon adót fizető állampolgárokként.
Hát nem megy. Fordulok épp ezért a sajtóhoz, melynek ha nem a legnépesebb is olvasótábora, baráti köröm java mégis – belföldön és külföldön – híve, itt kívánván minden jót, mit ember messzi társainak kívánhat az új esztendőben.

Hozzászólások
Szavazás
Ön be fogja oltatni magát koronavírus ellen?







eredmények
szavazatok száma 4538
szavazógép
2020-12-31: Kultúra - :

Nem ilyen lovat akartam (Farkas Árpád gyűjteményes háttérkötete)

Pillanatra elbizonytalanodik az olvasó, ha Farkas Árpád gyűjteményes kötete fölé hajol. Kétség támad benne, és önvizsgálatra kényszerül: vajon képes lesz gondolatban követni a Költőt a lövészárkokban, a dekkungok labirintusaiban, amelyeket ő talpon, négykézláb, hason csúszva, de mindig föl­emelt fővel végigjárt? Vajon elég éles a mai Olvasó látása ahhoz, hogy elválassza a költőzseni bámulatos gondolatíveit a kor (kór) kusza, zűrzavaros ködfelhőitől? Vajon lesz-e elegendő képzelő­ereje úgy tekinteni szét a szülőföld kankalinos mezein, a nagyvilág végtelen tundráin vagy a vértócsás „futós tereken” (J. A.), mint Farkas Árpád? Van elegendő idegenergiája az Olvasónak több évtized eszme- és gondolathalmazainak megemésztésére, szelektálására, szintézisére?
2020-12-31: Kultúra - :

Farkas Árpád: Többé nem nyalunk?

Emlékeztek, drága, bő ajaknedvvel áldott, szorgos nyelvű feleim, nemrég milyen alázattal hajlottatok trafikjainkban, postafiókjaitokban a bélyeghátak fölé?