Romániában is elengedhetetlen a gyorsforgalmi utak kiépítése, mert mostanáig nagyon lassú volt a haladás, ámde a fejlesztésnek is észszerűnek és gazdaságosnak kell lennie. Háromszéket a Brassó–Bákó autópálya szelné át, és már jelentek is meg elképzelések ennek tervezett nyomvonaláról. A négy változat közül három a Petőfi Sándor által is megénekelt Szépmező területén haladna, Aldoboly, Kökös, Uzon, Szent­ivánlaborfalva, Komolló, Réty, Eresztevény és Maksa határában, ahol csupa első osztályú termőföldet ítélne halálra. Számításaim szerint egy 30 kilométer hosszú és 50–80 méter széles autópálya 240–250 hektárt venne ki a legtermékenyebb talajú mezőgazdasági területből, és örökös gazdálkodási nehézségeket okozna az érintett települések földművelőinek. Épp ezért már most tiltakozunk Szépmező szétszabdalása és e tervek jóváhagyása ellen.

Van más változat is, amelyet Bácstelek, Márkos, Dobolló, Bikfalva, Lisznyó, Réty, Egerpatak és Bita határában rajzoltak meg, a dombok lábánál és a Feketeügy bal oldalán. Ezeket a területeket is sajnáljuk, de nem olyan minőségűek, hiszen többségükben kaszálók, legelők, ciheres erdők, amelyek beépítése nem okozna akkora terméskiesést, mint a Szépmezőé. Lehet, hogy ennek az útvonalnak a megvalósítása többe kerülne, mert sok töltést kell emelni, de a szomszédos dombokból-hegyekből kitelne a nyersanyag, a le- és felhajtást is könnyen meg lehet oldani.

Jó lesz, ha komoly elemzés és konzultálás előzi meg a döntést. Ne az legyen a fő szempont, hogy ezzel a nyomvonallal Sepsiszentgyörgy 15 kilométerre kerül az autópályától, vagy a vidombáki repülőtér megközelítése (nem elég ahhoz a terelőút?): az a legfontosabb, hogy a „szépmezői rónaság” maradjon sértetlen, ne vesszen el a mi beleegyezésünkkel. Az autópálya úgysem a helyieket szolgálja elsősorban, hanem a bel- és külföldi áthajtókat. A termőföld a jövő, nem pedig az autóút, amely nem is lesz a miénk!

N. Kányádi Mihály, Szentivánlaborfalva