A bátorság nem tévesztendő össze a vakmerőséggel vagy az előre ismeretlen kockázat vállalásával. Családi példám van erre: öcsém halálának szomorú története az 1970-es árvízben. A kolozsvári áramszolgáltató vállalat mestereként próbált úszva átjutni a Szamos túlsó partjára, hogy áthozzon egy kábelt.
Ehhez kérte beosztottjainak segítségét, akik egy felkarjára erősített dróttal és a letekeredő köteggel biztosíthatták, visszahúzhatták volna. A munkások azonban segítség helyett eltávolodtak a sejthető katasztrófa helyszínétől, és ami várható volt, megtörtént: az ár elsodorta Csaba öcsémet. Partra vetett holttestét napok múlva találták meg. Bátorság volt-e, vagy a halál megkísértése, ma már nincs kitől megkérdeznünk.
Néhány történelmi példa Puskás Lajos könyvéből.
Bem tábornok hősiességéről csodákat meséltek. Szászváros alatt egy csatában egy ágyúját az ellenség lefoglalta. Ő ezt észrevéve odalovagolt, s korbácsával az egyiknek az arcára csapott. „Mit akartok, semmirekellők? Ezek az én ágyúim!” A gránátosok egy pillanatra meghökkentek, s ez elég volt arra, hogy időt nyerjenek a honvédek.
Ifjabb Wesselényi Miklóst az apja már kisgyermek korában bátorságra nevelte. Alig volt hatéves, amikor egyszer az udvaron sétálva megkérdi őt az apja, hogy felülne-e arra a szilaj ménre, amelyet épp akkor hoztak ki a lovászok az istállóból. „Nem” – válaszolta a gyermek. „És miért?” „Azért, mert félek.” „Egy Wesselényinek nem szabad félnie” – felelte az apja, és a kisfiát feldobta a ménre s megcsapta ostorával. Ez a fiú nyolcéves volt, amikor apja egy megyegyűlésen az ellenzéki oldalon felszólalt. A többség ki akarta az ablakon dobni. A hangulat már veszedelmesen túlfűtött volt, amikor talpig díszmagyarban megjelenik a kis Miklós, s apja elé állva kirántja a kardját és rákiált az urakra: „Aki apám ellen egyetlenegy lépést mer tenni, azt irgalom nélkül összevagdosom.”
Sir Thomas Lipton világhírű teakereskedő még kis boltosinasként elvitte anyjának első heti keresetét. Jaj, Thomas – mondotta az anyja tréfásan –, legközelebb már két lovat meg egy kocsit kapok tőled! Ez a kis megjegyzés megragadta a fiú képzeletét, s erre irányult minden ambíciója. Bízott az erejében. S amint leírja, életének sok izgalmas mozzanata között a legboldogabb és legbüszkébb pillanata az volt, amikor valóban átadhatta anyjának a kétlovas fogatot. Ez, a saját erejében való bizakodás indította el őt azon az Angliában is irigylendő pályán, ahol gazdaggá és híressé lett.
