Székely könyvtárMolnár H. Lajos: Volt egyszer egy udvar

2021. január 15., péntek, Kultúra

Molnár H. Lajos 1981-ben elnyerte a Romániai Írószövetség irodalmi díját. Akkor már két, nagy port felvert riportkötet ‒ És akkor átmentem a tűzön (1978), Kilépés (1980) – és egy még emlékezetesebb regény ‒ Donki Ákos (1981) – jelezte egy nem mindennapi író jelentkezését.

De 1983-tól, negyedik könyve és egyben második regénye, a Falra hányt esztendő megjelenésétől a rendszerváltásig Romániában többet semmilyen írása nem jelenhetett meg, kritikát, méltatást sem közölhettek róla, könyveit kivonták a könyvtárakból (a könyvesboltokból nem tudták, mivel ott már elfogytak), de romániai sajtókiadványokban még a nevét sem szabadott leírni. S bár addigi művei mind a kritika, mind az olvasók tetszését elnyerték, ez a letiltás is hozzájárulhatott ahhoz, hogy „az 1987-es kényszerű magyarországi áttelepedése nyomán az író sajnálatosan kimaradt az erdélyi irodalmi figyelem horizontjából” – írja Egyed Péter Molnár H. Lajos ‒ immár csak a műveiben című, a Helikonban megjelent írásában.

Ami furcsa és meglepő, mert Molnár H. Lajos írói munkássága Magyarországon is folytatódott. Öt újabb „odaát” megjelent, izgalmas témákat körbejáró, sokszor kínos dolgokat feszegető, a tőle megszokott módon olvasmányos regénye a bizonyság erre. Magyarországon viszont be sem igen került az irodalmi köztudatba. Vélhetően azért, mivel „odaát” – talán hogy ne a könyvkiadók fölözzék le a hasznot ‒ a munkáit értékelő ismerősei anyagi támogatásával magánkiadásban jelentette meg a könyveit, a kritikusok figyelmét viszont többnyire el szokták kerülni a kevésbé neves kiadóknál vagy magánkiadásban megjelent könyvek. (Szakmai sznobizmus?)
Hogy Molnár H. Lajos könyvei a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején annyira népszerűek voltak Romániában, az annak (is) volt a következménye, hogy szerzőjük nem kerülte a kínos témákat, oknyomozói alapossággal derítette fel a miérteket, és errefelé szokatlan őszinteséggel, nyíltsággal mondta ki a konklúziókat. Egyed Péter találó szavaival: „az az ember volt, aki megtalált és vélt igazságainak a képviseletében a végletekig hajlandó volt elmenni, és ezért mindenféle összeütközést is vállalt – ha kellett. Molnár H. Lajos önmaga számára is úgynevezett nehéz ember volt, amúgy ritka a tájainkon.” De a népszerűséghez szükség volt a szerző lebilincselő, olvasmányos stílusára is.

A Volt egyszer egy udvar* Molnár H. Lajos önéletrajzi regénye. De nemcsak ennyi. Egy erdélyi, szinte színmagyar város (Marosvásárhely) elrománosításának története is, az ötvenes évek elejétől a szerző 1987-es Magyarországra való áttelepüléséig. És szól az áttelepülés viszontagságairól, az odakinti csalódásokról is. Szó esik benne egy egyszerű sorból származó városi kisfiú felcseperedéséről, gondjairól, örömeiről, a város hírneves néptáncegyüttese gyerekrészlegének sikertörténetéről, a Keleti-Kárpátok havasán töltött hónapokról, egy hosszúra nyúló diákszerelemről, az egyetemista évekről, a resicai kohászati kombinátnál töltött időszakról, íróvá válásáról, a könyvei megjelenését követő bonyodalmakról, zűrökről, a letiltás és üldöztetés éveiről. Meg sok más egyébről. Alapkönyv ez annak, aki kíváncsi, hogyan teltek azok az évek a romániai magyarok számára.

A Molnár H. Lajosban mindig jelen levő oknyomozó riporter most önmagát kezdi vallatni. Csiki László írja erről a könyvről: „Molnár H. Lajos mindig is az átérzett, szubjektívvé tett tények írója volt. És aztán egyszer csak egy életrajzi fogantatású regényben, a Volt egyszer egy u++++dvarban Molnár H. Lajos a saját gyerekkorát vette elő. Tényként. (…) Olyan őszintén és lendületesen, ahogyan hajdani riportalanyai vallottak neki. Most meg ő magának.”

Hogy Molnár H. Lajos életművében kiemelkedő helyet foglal el a Volt egyszer egy udvar, az is bizonyítja, hogy ez már a negyedik kiadása a könyvnek. Az előző kiadók nem mindig a teljes szöveget jelentették meg, volt, amelyikből hosszú oldalak hiányoztak. (A szerző fia, a költő és kulturális lapszerkesztő Molnár H. Magor szíves közlése.) Jelen kiadás a mű teljes szövegét magában foglalja, az előszóval együtt, amelyet még Csiki László írt 2000-ben az első kiadáshoz.

Befejezésül ismét Egyed Pétert idézem, aki Molnár H. Lajos Romániában megjelent könyveinek egyik avatott szerkesztője volt, és a már fentebb említett méltatása befejezéséül a következőket írja: „…az író, szociográfus és kritikus Molnár H. Lajos művei nélkül nem lehet megírni a huszadik század végének erdélyi és részben magyarországi társadalomtörténetét, a pusztító hatalom nyomásába és a szolidaritás hiányába szorított emberi sorsot”.

Molnár Vilmos

* Molnár H. Lajos: Volt egyszer egy udvar (Székely Könyvtár, 89–90.), Hargita Kiadóhivatal, Csíkszereda, 2020

Hozzászólások
Szavazás
Ön be fogja oltatni magát koronavírus ellen?







eredmények
szavazatok száma 4538
szavazógép
2021-01-15: Nyílttér - Puskás Attila:

A cserkész bátor

A bátorság nem tévesztendő össze a vakmerőséggel vagy az előre ismeretlen kockázat vállalásával. Családi példám van erre: öcsém halálának szomorú története az 1970-es árvízben. A kolozsvári áramszolgáltató vállalat mestereként próbált úszva átjutni a Szamos túlsó partjára, hogy áthozzon egy kábelt.
2021-01-15: Kultúra - :

Autonómia és anyanyelvhasználat (Anyanyelvünk)

Az utóbbi években nyelvművelő szógyakorisági listájának élére a címül választott két kifejezés is fel szokott kerülni. Az autonómiát nyelvünkben 1845-től lehet kimutatni, jelentése: önkormányzat.