Építsük tovább az élő templomot

2008. október 28., kedd, Közélet

Az 1956-os forradalomra, a reformáció négyszázkilencvenegyedik évfordulójára, a hatvanhét esztendeje elhunyt Reményik Sándorra és a tíz évvel ezelőtt kezdett templomépítésre emlékezett a hét végén háromnapos rendezvénysorozattal a sepsiszentgyörgyi evangélikus gyülekezet.

A politikai, teológiai, irodalmi és építészeti történésekre emlékezésnek közös gyökere az ige, a cél pedig az élő templom továbbépítése — hangsúlyozta péntek esti igehirdetésében Adorjáni Dezső Zoltán erdélyi evangélikus püspök.

A kommunizmus évtizedei utáni évek első hazai magyar evangélikus temploma azért épülhetett fel, mert egy közösség püspökével, Mózes Árpáddal együtt mert világosságot gyújtani a sötétségben — foglalható össze az erdélyi evangélikusok jelenlegi egyházfőjének mondandója. Albert Álmos, az RMDSZ háromszéki elnöke köszöntötte a megemlékezést, Márton Árpád képviselő azt hangsúlyozta, hogy manapság nem könnyű templomot építeni és Reményik Sándor verseit szavalni, de sokat jelent, hogy van rá lehetőség.

A nagy magyar evangélikus költő korábban elhallgatott munkásságát a kolozsvári Reményik Sándor Művészstúdió Alapítvány minden évben konferencia és versmondó verseny szervezése révén igyekszik megismertetni. A kilencedik kettős rendezvényt hét végén Sepsiszentgyörgyön tartották. Szombaton délelőtt Pomogáts Béla, Láng Gusztáv, Liktor Katalin, Farkas Zoltán előadásait Kántor Lajos moderálta, távollétében felolvasták Dávid Gyula értekezését, közreműködtek a versmondó verseny résztvevői. Egy napra, a Reményik-konferencia idejére a szervezők magukkal hozták az évente tartott zsoboki alkotótábor Reményik-versekre készített munkáit, a rendkívül beszédes kiállítást, sajnos, csak a kisszámú érdeklődő élvezhette. A délutáni díjkiosztó gálán a tavalyi Reményik Sándor-díjas Tempfli József nagyváradi megyéspüspök mondott köszöntőt, és átadták az idei díjat Kovács László, jelenleg Csernátfaluban élő nyugalmazott lelkipásztornak, aki az 1940-es években alakult sepsiszentgyörgyi evangélikus gyülekezet első lelkésze volt. A rendezvénysorozat a vasárnapi ünnepi istentisztelettel zárult, igét hirdetett a templomépítő Mózes Árpád nyugalmazott püspök, akit a gyülekezet a közösséggé kovácsolódás időszakának emlékére hívott meg. A háromnapos műsorfolyamon művészeti szolgálatot teljesített a Sipos Zoltán vezette Pro Musica kamarakórus, a Gyűszűvirág régizenekar Sebestyén Lajos vezetésével, Piroska Klára és Darvas László színművész, valamint a versmondó verseny résztvevői.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Ön szerint ki volt a legrosszabb miniszterelnöke Romániának az elmúlt években?
















eredmények
szavazatok száma 724
szavazógép
2008-10-28: Belföld - Demeter J. Ildikó:

Belföldi hírek

Elég volt a hazugságból
Az 1956-os forradalom és szabadságharc szelleméhez híven Sólyom László is hadat üzent a hazugságpolitikának — állítja tegnap kiadott nyilatkozatában Tőkés László EP-képviselő, az EMNT elnöke, kiemelve, hogy csíkszeredai ünnepi beszédében a magyar államelnök kertelés nélkül tett hitet a magyar nemzet — határok feletti — egységéről, valamint a Székelyföldet megillető közösségi jogokról Traian Băsescu füle hallatára.
2008-10-28: Közélet - Iochom István:

Emlékkereszt az első világháborúban elesetteknek

Vasárnap délben az ozsdolai Láros Erdő- és Legelőtulajdonosok Egyesületének székháza elől több mint száz helybeli, sárfalvi és kézdivásárhelyi indult kis- és nagykocsikkal, valamint motorkerékpárral a megyehatárhoz, ahol a közbirtokosság kezdeményezésére és támogatásával a településtől tizenhárom kilométerre felújítottak egy első világháborús sírt, melyben — a szájhagyomány szerint — az 1916-ban orvul lelőtt két Zala megyei huszár és egy német katona földi maradványai találhatók.