Vasárnap délben az ozsdolai Láros Erdő- és Legelőtulajdonosok Egyesületének székháza elől több mint száz helybeli, sárfalvi és kézdivásárhelyi indult kis- és nagykocsikkal, valamint motorkerékpárral a megyehatárhoz, ahol a közbirtokosság kezdeményezésére és támogatásával a településtől tizenhárom kilométerre felújítottak egy első világháborús sírt, melyben — a szájhagyomány szerint — az 1916-ban orvul lelőtt két Zala megyei huszár és egy német katona földi maradványai találhatók.
Az ünnepségre a szervezők egyetlen politikust sem hívtak meg, de jelen voltak a Székely Nemzeti Tanács kézdiszéki vezetői, valamint az Isten Ostorai Motorosklub tagjai. A Szabó Ottó által díjmentesen elkészített keresztre a neveket egyelőre nem lehetett felírni, mivel a régi keresztről nem tudták pontosan kibetűzni a hősök nevét, ezért a budapesti katonai levéltárban próbálják kideríteni kilétüket. A keresztre magyarul és németül rávésték: Az ezeréves magyar haza védelmében elesett hősök emlékére. Az egykori történelmi katonaút mellett, a Vas kútja közelében levő emlékműnél a bélafalvi Tuzson János Hagyományőrző Egyesület négy ,,vitéze", gelencei hagyományőrzők és ozsdolai cserkészek álltak díszőrséget. Az ünnepséget Pál István, a közbirtokosság elnöke nyitotta meg, és köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak a kereszt felállításához, a sír felújításához, elsősorban a fafaragónak, Szabó Ottónak, Bögözi Antalnak és Móré Tibornak, aki a kerítést ugyancsak ingyen készítette el. A régi keresztet az Ojtozban a közeljövőben megnyíló katonatörténeti múzeumnak adományozzák. A közbirtokosság elnöke után Salamon Ferenc tanár szólt az egybegyűltekhez, méltatta mindazon névtelen hősök emlékét, akik a haza védelmében estek el, és jeltelen sírokban nyugszanak. Az emlékkeresztet nt. Jakab-Fancsali Kálmán plébános, címzetes esperes áldotta meg, majd ozsdolai iskolások énekszóval és szavalatokkal tették ünnepélyesebbé az eseményt. Ezt követően vitéz Kelemen Dénes gelencei hagyományőrző, helytörténész a korabeli katonai egyenruhákat mutatta be. A keresztavatás koszorúzással, a magyar és a székely himnusz közös eléneklésével ért véget.