Tőkés László kondoleáló levele

2021. február 12., péntek, Kultúra

Kedves Réka Asszony!
Nagy keserűséggel vettem hírét drága édesapjuk eltávozásának. Marasztaltuk volna lélekben, hiszen mi, erdélyiek, igencsak elárvultunk.

„Ilyen az ember. Egyedüli példány” – mondhatjuk Kosztolányival. Ez azonban túl általánosan hangzik. Farkas Árpádból Erdélyben ugyanis valóban csak egyetlenegy volt. Reá végképp nem illik, hogy – ahogyan mondani szokás – „nincsen pótolhatatlan ember”.

Annak idején, 1989 szeptemberében Temesváron egy nagyon nehéz temetésen kellett szolgálatot végeznem. Áldott emlékű bajtársamat, gyülekezetünk oszlopos tagját, Újvárossy Ernőt a szekusok eltették láb alól. Búcsúztatása néma tüntetéssé alakult át. Ott és akkor, az Erzsébetvárosi temetőben a Psalmus alapigéjéhez (55. zsoltár) Farkas Árpád erdélyi világfájdalmat sugárzó Avaron című versének katartikus sorait társítottam. Örök mementó maradt ez számomra.

„Orra bukva az avaron, / és menni tovább mégis...” Miközben a sújtoló koronavírus-járvány apokaliptikus gyásza is elfog, csüggedve tekintek a földre, „honnan vétetett / a fel-feltámadásra” Ő is, és a „versben bujdosók” konok reménységével kívánom a jó Isten vigasztalását Rékának, az egész Családnak és gyászoló mindnyájunknak – együttérző szeretettel:

Tőkés László

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint mikor lesz vége a koronavírus-járványnak?







eredmények
szavazatok száma 635
szavazógép
2021-02-12: Kultúra - :

Búcsú Farkas Árpádtól

A ránk bénult némaságban úgy kellene megszólalni,
mint barlangokban a cseppkövek:
emberöltőnyi szédületté tágítva, akár egy férfikönny,
a másodpercnyi, efemer időt,
hogy ő idézze meg, hívja tetemre,
ide, a tátongó mélység fölé József Attilát,
kimondani, amit igazul csak ő tudott:
Nagyon fáj!
2021-02-12: Kultúra - :

Emléked velünk marad

Farkas Árpád nincs többé, a szülőföld magához ölelte, így kénytelenek vagyunk a hiányához igazítani lépteinket. Nagy űrt hagyott maga után a népe iránti szigorú szeretet, makacs ragaszkodás, töretlen hűség megtestesítőjeként, súlyos gondolatok megfogalmazójaként, veretes igazságok kimondójaként, a megtartó hit hirdetőjeként. A lelkén átszűrt patyolattiszta szavakat, mondatokat, gondolatokat ruházott ránk, támasz, valamint példakép volt és marad mindazok számára, akik az Ő útját követik.