Trabantos felsőrészt kerestem, mert az volt az igazi rendszerváltásos kocsi szimbóluma, a mélyen lenézett, megalázott, kétütemes, szappantartónak, pefeléjaguárnak, aranyszaró tyúknak nevezett, a korabeli Ludas Matyi még piedesztálra is állította, szoborként leplezte le a hatvanas években az új gépcsodát. De csúfolták a paleotechnika paródiájának, s csúfolódás közben eszünkbe sem jutott, hogy akinek még Trabantja sem volt, gyalogolva haladt át az új hibridtársadalomba, vagy hogy Trabanton törték át a vasfüggönyt a keleti németek. De ez a számomra mai napig azonosíthatatlan váz került elő, amely a felvételen még azonosíthatatlanabbul látható.

Ez, ahol az egész család vidáman vesz részt a kalandos utazásban, s még a fotózást is élvezi. Kilyén határáig kísértem a csapatot, csak azt nem tudtam meg, mit kezdenek majd a megtépázott karosszériával, mert az ócskavaslerakat előtt, oda sem pillantva, továbbhaladtak. A lényegen semmit nem változtat már, hogy az azonosíthatatlan szerkezet a Trabant nyomába sem léphet, de biztos vagyok benne, hogy keleti és a miénk. S Trabanttal a Hiltonig, jut eszembe a Jiří Menzellel készült interjúkötet, mely már önmagában is biztató. Csakhogy a címutalás visszakeresése közben jobb ötletem állított le, már ami az újságokra vonatkozik, jobb ötlet a sajtós kiadóknak, maga a marketing csúcsa! A szenvedélyes, kötekedő újságolvasó a nyolcvankilenc-kilencven fordulóján annyi jó, biztató hírt látott, de ennek elteltével minden megváltozott. Ezért megtehetné a sajtóhatalom, hogy ezentúl pirossal írja a jó és feketével a rossz híreket. S máris piros hír, miként vonultak ki a városból a régi wartburgos, oltcites, moszkvicsos, trabantos vázak. Piros, hogy még a forradalmi időszakban, miközben itt pártokat buktattunk és hadonásztunk mindenféle tüntetésen, leváltottunk, akit csak lehetett, az élelmesebbje már a lövöldözések közepette indult Nyugatnak. Tisztult a rendszer, nyugat felől érkeztek BMW-n, Volkswagenen, Fordon, Ferrarin, alakult az új vállalkozói réteg, az újgazdagok kiscsoportja. Merthogy volt, aki többször fordult, hogy az immár fölösleges járgányt továbbadta. Piros hír, hogy szebb dizájnja lett a közlekedésnek. Fekete betűs hír, hogy pár évtized alatt a járdákat is elfoglalták a járművek az autóforgalom felduzzadása közben. Piros betűs hír, hogy emeletes parkolóház épül, tetején sportpályával, sörözővel, cukrászdával, és a parkolóőr kockacukorral fogadja a ló vontatta hibrideket is.

S piros betűs, ha túlélik a lovak ezt az időszakot, s belépünk a következő járműcsere, a társadalmi váltás elkövetkező szakaszába, és békésen lenézünk az emeletes parkolóház tetejéről, megcsodálva városunk kiegyensúlyozott, harmonikus közlekedését.