Jó embert veszített a magyarság: Berencsi Attila életének 77. évében napjaink pusztító kórjának áldozata lett.
Neve – talán – nem annyira ismerős tájainkon, mint szűkebb pátriájában, Nyíregyházán. Ami azért lehetséges, mert Ő az a bizonyos háttérember volt. Aki nem sokat beszélt, de annál többet tett. És ahol tudott, segített.
Segítségére pedig, ahogyan Ő képzelte el a fizikai határok által szétszabdalt, mégis egységes magyarság jövőjét, mindenhol nagy szükség volt. Erdélyben, Székelyföldön is. A Honvédség és Társadalom Baráti Körök nyíregyházi tagszervezetének elnökeként számos programot felkarolt, és – ami az erkölcsi pártfogásnál többet ér – megvalósításukhoz anyagi támogatást is szerzett. Az általa vezetett baráti kör sajátossága volt, hogy erős kapcsolatokat épített ki az erdélyi magyar önkormányzatokkal, civil szervezetekkel, szerepet vállalva a magyar nyelvi oktatás anyagi-technikai feltételeinek javításában, a nemzeti emlékhelyek, emlékművek gondozásában, a szórványmagyarság anyagi-dologi támogatásában. A teljesség igénye nélkül csak néhány olyan kezdeményezés, amelyben Berencsi Attila „keze benne volt”: az Ojtozi-szoros hőseinek emléket állító, a lemhényi templomkertben 2002-ben felavatott katonai emlékmű; 2006-ban Sepsiszentgyörgyön a helyi Rotary Klubbal és az önkormányzattal közösen a Rákóczi-park megépítése, ugyanabban az évben szintén a Rotary Klubbal és a megyei önkormányzattal együttműködve Bodvajban – miután a Gyurcsány-kormány hitegetése miatt a történelmi műemlék összeomlott – a vashámor újjáépítése. A Házsongárdi temetőben a Bethlen Mauzóleum felújításához szerzett támogatást, Háromszék határán a nyergestetői emlékmű rendezéséhez, Besztercén a Magyar Ház és Kollégium építéséhez, ugyancsak Beszterce megyében Szeretfalva katonai temetőjének kialakításához. De a baráti kör kezdeményezte a II. világháborúban harcolt, hadifogságot szenvedett, szülőföldjükre visszatért székely veteránoknak a kitüntetését is, 2012 óta támogatják a dévai Szent Ferenc Alapítvány által működtetett árvaházakat, a Rotary Klubbal együttműködve segítik az árva és szegény sorsú, de tehetséges diákokat, és elkezdték a katonai temetők információinak digitalizálását is.
Hogy a rengeteg munkát lesz-e, aki folytassa, még nem tudni. Berencsi Attila még számtalan elképzelését szerette volna megvalósítani, amit a sors neki megengedett: vállalásait teljesítette.
Jó ember volt. Mosolyát magával vitte. Minden egyebet ránk hagyott.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
