Harminc éve, 1991. március 31-én helyezték hatályon kívül a Varsói Szerződés tagjai a rájuk vonatkozó katonai együttműködési egyezményeket. A február 25-én aláírt közös határozat értelmében megszűnt a tömb összes katonai szerve, intézménye és testülete, 1991. július 1-jén pedig hivatalosan is felbomlott a szocialista blokkot harminchat éven át összetartó szövetségi rendszer.
A Varsói Szerződés története 1955. májusáig nyúlik vissza, amikor az Egyesült Államok kezdeményezésére a nyugati hatalmak a NATO teljes jogú tagjává fogadták a szuverenitását visszanyerő Német Szövetségi Köztársaságot (NSZK). Öt nappal azután, hogy az NSZK belépett az észak-atlanti katonai szervezetbe, Hruscsov a Varsói Szerződés létrehozásával válaszolt, mely kezdetben nyolc tagot számlált: a Szovjetunió mellett Magyarország, Románia, Csehszlovákia, Albánia, Bulgária, Lengyelország és a Német Demokratikus Köztársaság kötött „barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést.”
Az 1955. május 14-én megalakult Varsói Szerződés legfelső intézménye a Politikai Tanácskozó Testület (PTT) lett, emellett pedig idővel a tagállamok honvédelmi miniszterei és külügyminiszterei is külön tanácsokat alakítottak. A szövetséges államok haderejét a következő 36 évben szovjet főparancsnokok irányították, lengyel helyettesekkel, és hasonló szokás alakult ki a törzsparancsnoki és törzsparancsnok-helyettesi pozíciók elosztásában is.
A Varsói Szerződés hivatalosan önvédelmi céllal jött létre, arra az esetre, ha egy külső állam vagy katonai tömb – elsősorban a NATO – támadást indított volna a szocialista blokk valamelyik országa ellen. Ennek következtében a szervezet megalapítását a kétpólusú világ „ellen-NATO-jának” születéseként, a hidegháború kiéleződésének ékes bizonyítékaként szokták értékelni, a háttérben azonban más tényezők is fontos szerepet játszottak.
Tény, hogy az NSZK katonai rehabilitációja félelmet ébresztett Moszkvában saját közép-európai pozícióit illetően, azonban arról sem szabad megfeledkezni, hogy az addig megszállási zónákra osztott Ausztria is 1955-ben nyerte vissza függetlenségét. Miután a párizsi békeszerződés az osztrák területekkel való kapcsolattartás érdekében engedélyezte a Vörös Hadsereg jelenlétét Magyarország és Románia területén, az államszerződés május 15-i aláírása után erről az oldalról is igen komoly veszély fenyegetett volna. Hruscsov a Varsói Szerződéssel kiváló ürügyet talált a „baráti országok” további katonai ellenőrzésére, vagyis a szövetség sokkal fontosabb szerepet játszott a blokk összetartásában, mint a hidegháborús rivalizálásban.
Jóllehet a felek 1955-ben egy külső agresszor feltartóztatására szövetkeztek, a Varsói Szerződés 36 esztendős fennállása során kizárólag a tagállamok területén végzett hadműveleteket: 1956 őszén a Vörös Hadsereg erőszakkal akadályozta meg Magyarország kilépését a forradalom leverésével, 12 évvel később pedig a tagok – Románia és Albánia kivételével – együttes erővel fojtották vérbe a „prágai tavaszt”.
A Varsói Szerződés mindvégig a szocialista blokkban kialakuló esetleges szeparatista törekvések meggátolására fordította erejét, vagyis a gyakorlatban is érvényesítette Brezsnyev híres doktrínáját. Mindennek dacára a szocialista katonai tömb korántsem volt annyira egységes, mint azt gondolnánk: bár Magyarország kiszakadását 1956-ban sikerült megakadályozni, a szovjet–kínai konfliktus idején a maoizmus irányába tájékozódó Albánia – földrajzi elszigeteltségét kihasználva – felfüggesztette tagságát, 1968-ban pedig ki is lépett a szervezetből.
A homogenitás hiányát az is kiválóan megmutatja, hogy Románia 1964-ben elérte a szovjet csapatok kivonását, majd négy évvel később Nicolae Ceaușescu a Csehszlovákia elleni intervenciótól is távol maradt. A Varsói Szerződésről azt mindenesetre kijelenthetjük, hogy nem valódi, önkéntes együttműködésen alapult, hanem pusztán a szovjet befolyás eszközeként működött, ami az egyes tagállamokban más-más mértékben érvényesült.
Ismeretes, hogy a brezsnyevi stagnálást követő gazdasági hanyatlás, a fegyverkezési és technikai versenyben elszenvedett vereség következtében a Szovjetunió az 1980-as évek közepére súlyos válságba került, ahonnan Mihail Gorbacsov a glasznoszty és a peresztrojka jelszavaival kísérelte meg a kilábalást.
A Moszkvában tapasztalható enyhülés aztán a Varsói Szerződés összes tagállamára komoly hatást gyakorolt: az is sokat nyomott a latban, hogy Gorbacsov tárgyalásokat kezdett az Egyesült Államokkal a rakétaarzenál és a Kelet-Európában állomásozó szovjet csapatok létszámának csökkentéséről, a legfontosabb változás azonban mégis az volt, hogy az 1989 júliusában tartott bukaresti értekezleten a Szovjetunió hivatalosan is feladta a Brezsnyev-doktrínát.
Ez nem pusztán azt jelentette, hogy a tagállamok önállóan határozhattak arról, hogy kilépnek-e a Varsói Szerződésből, ugyanis – miként ezt már az 1956-os magyar forradalom esetében is láthattuk – ez a döntés szorosan összefüggött az ország politikai és gazdasági berendezkedésének átalakításával. Miután pedig a katonai tömbből hiányzott mindenféle belső kohézió, Gorbacsov az erőszakos eszközökről lemondva a szocialista tömb szétesésének és az egypártrendszerek bukásának is szabad utat engedett.
A vasfüggöny lehullását és az 1989. évi rendszerváltási hullámot szabályszerűen követte a Varsói Szerződés megszűnése, mely folyamat a szovjet csapatok kivonásával párhuzamosan mintegy másfél évig tartott. Paradox módon a katonai tömb úgy teljesítette az Egyesült Államokkal időközben megkötött csapatkivonási és fegyverzetcsökkentési egyezményeket, hogy közben békésen felszámolta önmagát.
A Varsói Szerződés felszámolásában a legfejlettebb és legnyugatibb szocialista államok, azaz Csehszlovákia és Magyarország jártak az élen: ezek az országok 1990 tavaszán kieszközölték a Vörös Hadsereg csapatainak kivonását, a júniusban Moszkvában tartott PTT-ülésen pedig Antall József magyar miniszterelnök már a katonai tömb azonnali feloszlatását szorgalmazta.
A szovjet fél egy demokratikus együttműködést ígérő nyilatkozattal ekkor még el tudta odázni a teljes bukást, majd sikeresen elhalasztotta az 1990 novemberére tervezett csúcstalálkozót, Németország újraegyesítése, az NDK kiválása azonban komoly csapást jelentett, miközben a közép-európai államok egyre erőteljesebben sürgették a szövetség felbontását.
A lengyel, csehszlovák és magyar fél a Szovjetunió hozzájárulása nélkül is kész volt határozni a Varsói Szerződés jövőjéről, így aztán Moszkva 1991. február 12-én bejelentette, hogy április 1-jéig felszámolják a katonai szervezetet, február 25-én Budapesten pedig alá is írták az erről szóló szerződést.
A dokumentum értelmében március 31-én a Varsói Szerződés összes katonai szerve, intézménye és testülete befejezte működését, miközben lassan lezárult a kelet-európai szovjet csapatok kivonása (Magyarország esetében 1991. június 19-én). A Politikai Tanácskozó Testület 1991. július 1-jei prágai ülésén aztán hivatalosan is megszűntnek nyilvánította a Varsói Szerződést, mely 36 éven keresztül igyekezett egyben tartani a szocialista blokkot. Ezzel az aktussal a hidegháború minden tekintetben véget ért, a Szovjetunió veresége pedig kétségbevonhatatlan volt, hiszen Moszkva erejéből csupán annyira futotta, hogy felszólítsa Washingtont a NATO feloszlatására.
Az Egyesült Államok azonban nem volt hajlandó felszámolni az észak-atlanti katonai szervezetet, sőt, a következő években a közép-európai térségre is kiterjesztette befolyását.
Tarján M. Tamás (Rubiconline)
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
