Fél évszázada ismerek egy erdélyi embert – de valójában ismerem-e? –, és nem tudom hová, az élet mely serpenyőjébe tenni. Mert annyira sokszínű, annyifelé tudós módra tájékozódik. Tonnákat nyom a kobakja.
Ha nem hangoznék fellengzősen, az eget és az Urat sem akarom megsérteni, azt mondanám: gazdája a Mindenségnek. Szorgalma, tudása, a lehetetlent nem ismerő buzgalma, ereje, értéktovábbadó képessége, a világot bebarangoló jókedve, erős talpon álló hite és a Kozmosz magyarjait is összekovácsolni igyekvő magyarsága – itt nem túlzás a megnevezés: a cselekvő erkölcs – tette Őt azzá, aki: Sugárzó Lámpássá.
Egyszer csak kinyitotta Kelet Kapuját, hogy beléphessen rajta Nyugatra. Színházat szervezett – diákjai az égbe röpítették –, hogy általa jobban megismerhesse a valóságot. Bebarangolta a fél világot (az a fél majdnem egész!), hogy – ezeregy más élmény mellett – India különleges fényét, a sóhajtozó szeretetet Kovásznán naperőművé változtathassa.
Angyali szellőtől érintvén Olosz Ella, a csodálatos textilművész házas- és munkatársául állt. A népművészetből sarjadó modern lélegzetvétellel – író és képzőművész itt igazán egymásra talált – a Jót jobbá, a Szépet szebbé tették. Addig-addig vándoroltak Kőrösi Csoma Sándorig, amíg eljutottak önmagukhoz. Ami nem más, mint a közösség szolgálata.
Ha Gazda Józsefet olvassuk, legyőzhető a Gulag (emberség lakozik a szomorúság, a tragédia lapjain), a mikrofon elé ültetett világ szétszóródott magyarjai, nem beszélve a honi megvertséget viselőktől, hitet tesznek az önbecsülés megtartóereje mellett, 1948 és 1956 az erdélyi magyarságnak is kitörülhetetlen ünnepe lesz, a csángók, bízván az égi magyarságban, visszakaphatják magyarul miséző papjukat, a Székely Mikó Kollégium és a Bolyai Tudományegyetem a metropoliszok leghíresebb alma matereihez magasodik, Nagy Imre és Nagy Albert, a két ragyogó festő – megtettünk-e értük mindent, hogy azzá lehessenek, akik? – hívás nélkül leülhet az avatottak asztalához, a golgotai sötétséget fölváltja a mindent beragyogó világosság.
Szinte mindegy is, hogy milyen munka – írás, múzeum- és konferenciaszervezés, szociográfiai búvárkodás, hely- és művészettörténet, kritika, esszé, beszámoló, regény (!) – adatott számára, önmagához és a hazához hűen mindig, mindenkor tette a dolgát. Ha szembenézünk a gazdag életművel – a Jövőt pislantjuk!
További erőt, egészséget! Isten éltessen, Jóska!
Szakolczay Lajos
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
